219

A Szabadság-szobor megérkezett New Yorkba – Ezen a napon történt

Sulyok Attiláné írása

A Szabadság-szobor, Amerika egyik legfontosabb jelképe 1885. június 17-én érkezett meg New Yorkba, hogy azóta is a város egyik legemlékezetesebb nevezetessége legyen. A hajón érkező bevándorlók milliói számára ez volt az első, amit megpillantottak az Újvilágból, ez a szobor köszöntötte őket a hosszú tengeri út végén. Így a magyar kivándorlók millióit is e szobor fogadta.

131 éve áll a New York-i öbölben, Liberty Islanden a rézből készült Szabadság-szobor, melyet az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat 1776. július 4-i elfogadásának 100. évfordulójára ajándékozott Franciaország az Amerikai Egyesült Államoknak. Arra emlékeztet, hogy a 13 gyarmat Nagy-Britanniától való függetlenné válásához a francia segítség is hozzájárult. „A Szabadság fénye beragyogja a világot” – ez volt az eredeti neve az alkotásnak, amely a méreteit tekintve lenyűgöző.

A Szabadságot ábrázoló nőalak egy fáklyát tart 12,8 méteres jobb kezében, csak a mutatóujj hossza 2,4 méter. Bal kezében a Függetlenségi Nyilatkozat tábláját tartja, melynek felirata: JULY IV MDCCLXXVI – azaz 1776. július 4., ekkor kiáltották ki az Egyesült Államok függetlenségét. Fejét korona övezi, melynek hét ága a hét kontinenst körülölelő hét tengert jelképezi. A nőalak az egyik lábát éppen emeli, lábánál a zsarnokság lehullott bilincsei láthatók, ez a kivívott szabadságra utal.

Az építmény teljes magassága a talajszinttől a fáklya tetejéig 93 méter a talapzattal együtt. A szobor 46 m magas a talapzat nélkül (csupán az orra 1,37 m hosszú), tömege 204 tonna. Eredetileg barna színű volt, de csak rövid ideig, mert a réz bevonat gyorsan oxidálódik és patinásodik. A talapzat második emeletén a szobor történetét bemutató múzeum található, belsejében csigalépcsőn lehet feljutni a koronában lévő kilátóhoz.

A szobor mintájául Delacroix A Szabadság vezeti a népet című festményének főalakja szolgált. A franciák az első kisméretű modellt 1870-ben építették meg, amely ma is Párizsban látható, a Luxembourg-kertben áll; először kicsiben készítették el az ajándékot, majd aztán nagyban is, ezt küldték el a tengerentúlra. Úgy szólt a megegyezés, hogy az amerikaiak építsék meg a talapzatot, a franciák pedig a szobrot.

A megvalósításhoz szükséges forrás eleinte mindkét országban lassan gyarapodott. Franciaországban különböző rendezvényeket és lottót szerveztek a pénz összegyűjtésére, az Egyesült Államokban jótékonysági előadásokkal, kiállításokkal és egyéb módokon gyűjtötték a pénzt. A tengerentúlon a magyar származású Joseph Pulitzer – a róla elnevezett díj alapítója – is beszállt a támogatók közé, a The World vezércikkében állt a gyűjtés mellé. A kampány sikeresnek bizonyult, egyben 50 ezer új előfizetőt is szerzett a lap számára. A pénz végül 1885 augusztusára jött össze.

A szobrász, Frédéric Auguste Bartholdi 1879. február 18-án szabadalmaztatta tervét, állítólag édesanyjának az arcáról mintázta a szobor vonásait. Mérnöki segítségre volt szüksége a hatalmas szobor megalkotásához, amellyel Gustave Eiffelt, az Eiffel-torony tervezőjét bízták meg. Neki köszönhető a belső acélszerkezet, közepén oszloppal, ez az állványzat tartja a hatalmas méretű szobrot. Az amerikai függetlenség centenáriumán, az 1876-ban rendezett philadelphiai világkiállításon már bemutatták a fáklyát tartó kezet, a párizsi világkiállításon, 1878 júniusában pedig a szobor fejét (második kép), a többi részét a Mars-mezőn állították ki. A fáklya eredetileg világítótorony funkciót is ellátott volna, de ezt nem sikerült megvalósítani. Bartholdi hosszú ideig, 10 éven át dolgozott a művén.

A szobor 1884 nyarán készült el Franciaországban, összeszerelték, majd szétszedték. Jelképesen már ekkor átadták az USA párizsi nagykövetének, de csak 1885. június 17-én érkezett New Yorkba az Isere nevű hajó fedélzetén. Érdekesség, hogy 214 csomagban, 350 darabban szállították Amerikába, és a hajó majdnem elsüllyedt egy viharban. Négy hónapig tartott, mire összeállították a Hudson folyó torkolatánál, majd 1886. október 28-án leplezte le az Egyesült Államok elnöke, Grover Cleveland, aki korábban megvétózta a talapzat építésére szánt összeget az állam költségvetéséből. Az átadásra a tervezettnél tíz évvel később került sor.

A homokkőből készült talapzatot 1886. április 22-én fejezték be. A szobornak saját szigete van, kb. 2,5 km-re a felhőkarcolóktól. Hajóval lehet eljutni ide, útközben pedig megtekinthetjük a másik szigetet is, Ellis Island-et, amely a bevándorlók lakóhelyéül szolgált hosszabb-rövidebb ideig. Napjainkban a bevándorlók történetét bemutató izgalmas kiállítást nézhetik meg itt az érdeklődők.

1916-ban a Szabadság-szobrot robbanás érte, ekkor lezárták a fáklyát a látogatók elől. Ezután a Rushmore-hegy szobrásza, Gutzon Borglum módosította az eredeti fáklyát, sőt belső világítást készített. A fáklya azonban sajnos áteresztette az esőt és a hólét, így felgyorsult a szobor belsejében a korrózió.

Az 1956-os forradalom idején, november 18-án emigráns magyarok hatalmas magyar zászlót tűztek ki a Szabadság-szobor tetején, talapzatán pedig egy még nagyobb feliratot helyeztek el a következő szöveggel: „STOP GENOCIDE, SAVE HUNGARY” („Vessetek véget a népirtásnak, mentsétek meg Magyarországot”). A magyar zászló fél órán át lobogott a szobor tetején, mielőtt az őröknek sikerült feljutniuk. Az eseményt világgá kürtölték a nagy hírügynökségek, vezető helyen jelentették az amerikai rádiók és a televízió, valamint az amerikai lapok címoldalán szerepelt.

2001. szeptember 11-ig a szobor belseje is nyitva állt a látogatók előtt. A koronából kiváló kilátás nyílt az öbölre, melyet több órás várakozás után csodálhattak meg az emberek. A szeptember 11-i támadást követően egy időre lezárták a Liberty Island szigetét, 2001. december 20-tól fogadja újra a látogatókat, viszont a talapzatot és a múzeumot csak 2004-ben nyitották meg ismét, míg a szobor és a koronában lévő kilátó csupán 2009. július 4-étől látogatható újra. Azóta is korlátozzák a turisták számát, naponta körülbelül 240-en juthatnak fel a fáklyáig, s már hónapokkal korábban időpontot kell kérni, ha valakinek kedve van megmászni a világ egyik leghíresebb szobrát. Mindenesetre körbesétálni is nagy élményt nyújt a monumentális alkotás, valamint a lenyűgöző kilátás Manhattanre! 2012-ben a szobrot kissé megrongálta egy hurrikán, hiszen állandóan ki van téve a természet kénye-kedvének.

Világszerte nagyon sok másolat készült a Szabadság-szoborról, Párizsban, Ausztriában, Olaszországban, sőt még Japánban is találkozhatunk vele.

Sulyok Attiláné

Források: wikipédia, mult-kor.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.

2017.06.17