4508

Magyar fotósok a szerbiai Tara Nemzeti Parkban


Szerbia nem tipikus turisztikai célpont. Nehezen feledjük a délszláv háborút, pedig már másfél évtizede vége. Ismerősök, barátok riadtan kérdezik: nem lesz ott semmi gond? A közelmúltban déli szomszédunk tagjelölti státuszt kapott az Európai Unióba. Ezek is közrejátszhattak abban, hogy a Szabó Béla fotóművész által vezetett Tara fotóworkshoppal írásában foglalkozott Szerbia vezető napilapja, a Politika.

Évszázadokon keresztül szoros kapcsolat volt a két nép között. A középkorban Magyarország több hullámban fogadott be szerbeket a területére, az utolsó nagy bevándorlási hullám az 1690-es „szerbek nagy kivándorlása” volt. Az országba 40-100 ezer délszláv menekült érkezett. Ekkor menekültek a Tara vidékéről a szerbség egyik jelentős kolostorának, a Raca kolostor szerzetesei a hagyomány szerint Szentendrére. Ezek a szerzetesek voltak a szerb írásbeliség egyik letéteményesei. Ezen bevándorlási hullám eredményeként érkeztek rácok, a szerbek korabeli magyar elnevezése, Győrbe is.

Pedig, ha rászánjuk magunkat egy kalandozásra, fantasztikus helyekre juthatunk el. Igaz, hogy némi nehézséget okozhat a cirill betűs írásmód, de az útjelző táblákon mindenhol latin betűkkel is fel vannak tüntetve az információk. Az idegen nyelvek közül a szlávokkal és az angollal egészen jól lehet boldogulni. Azonban arra számítani kell, hogy a kevésbé frekventált helyeken az étlapok csak cirill betűvel íródtak.

Négy éve jutottam el a Tara vidékére, első ízben a vajdasági születésű Becker Irén kolléganőmmel, egykoron fotós tanítványommal. Mint idegenek, felkerestük a területet felügyelő nemzeti park igazgatóságát, adjanak tanácsot, információt, mit érdemes megnézni nekünk, fotósoknak. Ekkor kerültünk kapcsolatba Boriša Čolić-cal, aki nagyon megörült a külföldi fotósoknak. A beszélgetés során felajánlotta, ha van kedvünk, látogassunk vissza máskor is. Az így kialakult kapcsolatnak köszönhetően már harmadik alkalommal vezetek workshopot magyarországi fotósoknak ősszel a Tara vidékére.

A Tara Szerbia legnyugatibb kiszögelése, a Drina által részben körbeölelt hegyvidék. A területe kb. 50 km hosszú és mintegy 22 km széles, 183 km2. Átlagos tengerszint feletti magassága 1200 m, így a középhegységek sorába tartozik. Van olyan pontja, ahol majdnem 1000 méter mélység tátong alattunk. A Drina szurdokban egyes helyeken alig szélesebb a folyó 100 méternél, és a fejünk fölött 7-800 méterre tornyosulnak a csúcsok. A Tara-hegységet 1893-ban ismerte meg a világ. Ekkor kezdődtek el a kutatások azzal a céllal, hogy minél átfogóbb ismereteket szerezzenek róla. A masszívum azonban nem tárta fel gyorsan titkait, több nemzedék szorgos és kitartó munkájára volt ehhez szükség.

A hegység unikuma a csak itt előforduló a szerb lucfenyő, vagyis a Pančićeva omorika. Nevét Josip Pančić-ról, az 1855-ben a fát leíró felfedezőről kapta. Ez a luc fajta abban különbözik többi társától, hogy sokkal karcsúbb és keményebb, tűleveleinek alsó része ezüstösen fénylik, s éretlen tobozai lila színűek. Többek között e különlegességnek is köszönhető, hogy a területet nemzeti parkká nyilvánították, és a határain belül külön rezervátumokat hoztak létre. A hegység területére az első erdészek 1872-ben érkeztek, s az évtizedeken át folyó erdőgazdálkodás lassan ritkította az addig sűrű erdőket. Ezt megakadályozandó 1950-ben már történtek lépések afelé, hogy védetté nyilvánítsák a területet, de a nemzeti park megalapítása csak 1981-ben vált valóvá. A nemzeti parkká nyilvánított térség nagysága 19175 hektár, míg a nemzeti erdő területe 11807 hektár.

Köszönhetően a Tara Nemzeti Park munkatársainak, volt szerencsénk hosszabb időt eltölteni a vidéken, különböző évszakokban. A mostani ősz kicsit megtréfált bennünket. A Tara vidéke hóval fogadott, 900 méter felett az eső havazásra váltott. Másnap reggel fantasztikus fényekkel és csodás havas tájjal köszöntötte a magyar fotósokat, akiknek zöme Győr környékéről érkezett. Az itt töltött majd egy hét lehetőséget adott a résztvevőknek, hogy bepillantsanak a vidék természeti értékeibe, villanást kapjanak a szerb vidéki életből, megismerkedjenek a táj gasztronómiájával.

A workshop résztevőivel együtt érkezett a Tara vidékére a Magyarországi Szerb Kulturális és Dokumentációs Központ küldöttsége is Gyurity Milán vezetésével. A budapesti központ segítette Becker Irén - Szabó Béla TARA c. kiállításának megvalósítását 2 éve Budapesten a Budai várban lévő Nemzeti Táncszínház galériájában, melyet a szerb nagykövetég vezetője nyitott meg, és jelen volt a nemzeti park küldöttsége is. Az együttműködésnek köszönhetően a nemzeti park 2012-ben Szabó Béla és Becker Irén, valamint Uros Petrovics egy alkotásának felhasználásával adott ki naptárt. Ezzel első alkalommal nevezett be a 16 éve megrendezésre kerülő, a Szerbiai Art Direktorok Klubja által meghirdetett Kalendar pályázatra. Itt a kiadvány különdíjat kapott.

Az együttműködés következő állomásaként Szabó Béla fotóművész szervezésében Magyarországot bemutató fotókiállítás nyílt a nemzeti park igazgatóságán tavaly, amely azóta vándorol Szerbiában. Folytatásként a Tara Nemzeti Park a két alkotó, Becker Irén és Szabó Béla képeiből kiállítást szervez Szerbiában, ezzel is bemutatva a vidék természeti értékeit a magyar fotográfusok objektívjein keresztül.

A szerbiai nemzeti park igazgatósága felkérte Szabó Béla fotóművészt, hogy a 2014 évi Tara Fotóworkshop résztevőinek alkotásaiból készítsen naptárt, amellyel népszerűsíteni tudják a tájat és annak szépségét, értékeit. További lépésként 2015 tavaszán a Magyarországi Szerb Kulturális és Dokumentációs Központ budapesti belvárosi székházában fotókiállítás nyílik a workshopon készült képekből, és itt lesz a hivatalos bemutatója annak a rövidfilmnek, melyet Zérczi Attila operatőr forgatott a workshopról és a Tara Nemzeti Parkról (egy rövid előzetes megtekinthető itt).

Ezúton szeretnénk köszönetünket kifejezni Milica Tomić-nak és Boriša Čolić-nak, valamint a nemzeti park munkatársainak, akik segítették munkánkat! Külön köszönet a Tara kolostor igumánjának, hogy lehetővé tette számunkra a fényképezést abban a kolostorban, ahonnét a hagyomány szerint azok a szerzetesek indultak a vidék lakóival, akik Szentendrén telepedtek le.

A Tara Nemzeti Parkkal folytatott sikeres együttműködés eredményeként Becker Irén kolléganőmmel a nyáron meghívást kaptunk a Derdap Nemzeti Park fényképezésére, amely nálunk Vaskapuként ismert a Duna Szerbia és Románia közötti szakaszán. Reményeim szerint ennek az új együttműködésnek köszönhetően jövő ősszel a Tara mellett a Vaskapuba is eljuthatnak győri és magyar fotósok.

Szöveg és fotók: Szabó Béla


2014.11.26