512

Az Öreghegytől a Schneebergig, Akik gyerekek maradnak, Beatles vágatlanul

Pénteki könyvbemutatók a győri 88. Ünnepi Könyvhét és 16. Gyermekkönyvnapokon

A 88. Ünnepi Könyvhét és 16. Gyermekkönyvnapok június 9-i, pénteki napján is három könyvbemutató vonzotta a magyar irodalmi újdonságokra éhes közönséget: Deák Ernő emigrációban töltött életútja, Papp-Für János szeleburdi lányka és megfontolt fiú gyerekhősei, illetve Benedek Szabolcs Beatles történetei, amelyek jócskán árnyalják a gombafejűekről kialakult imázst.

Deák Ernő: Az Öreghegytől a Schneebergig
(Csiszár Antal írása)

„Idegenben a Hazáért” – ezzel a mottóval volt jellemezhető igazán Deák Ernő könyvbemutatója az Ünnepi Könyvhét június 9-i, pénteki napján. A szerző beszélgetőtársa Böröndi Lajos volt, Az Öreghegytől a Schneebergig című kötetet Dr. Horváth József, a megyei könyvtár igazgatóhelyettese mutatta be, valamint a rendezvényen részt vett vendégként Uzsák Zoltán fotográfus.

Az ember elválaszthatatlanul kötődik születésének, eszmélésének helyéhez, a hazai földhöz, ezen belül születési helységéhez. Itt szívja magába az anyanyelv zamatát, a honi föld illatát, hazájában fogadja be – eszmélésével párhuzamosan – környezetét, formálódnak társas viszonyai, alakulnak ki életvezetésének keretei. Költők, írók vallanak sajátos eszközeikkel szülőföldjük iránti szeretetükről, fejezik ki vágyódásukat – ha idegenbe veti őket a sors – az óhaza után.

Sajnos azonban különböző kényszerítő körülmények a haza elhagyására késztethetnek, hogy az ember fájó szívvel fordítson hátat családnak, barátnak, szülőháznak, intsen búcsút a hazai földnek, hogy az ismeretlen, új világba induljon. A magyarok történelmében számtalanszor került sor emigrációra háború, politikai rendszerek, illetve egyéb okok miatt. Az 1956-os események után kétszázezer honfitársunk döntött úgy, hogy külhonban próbál szerencsét.

Deák Ernő 1940-ben a nyugati határszélen látta meg a napvilágot, és 1956. december 9-én, egy kabátban lépte át az országhatárt. Ausztriában járta ki a gimnáziumot, s itt végezte el az egyetemet is. Az osztrákok példaadóan sokat tettek a menekültek új környezetbe történő beintegrálásáért. Kivándorolt tanáraink kiolthatatlan hazaszeretettel is felvértezték a maturálókat. Megindító volt írónk számára, mikor tüdővérzése miatt a kórházban kezelőorvosa egy narancsot tett a szekrényére. Az orvossal később újra felvette a kapcsolatot, megtudta tőle, hogy francia hadifogsága idején egy asszony ajándékozta meg egy almával, s ez ébresztette rá a jócselekedetek jelentőségére.

Szerzőnk az egyetem elvégzése után a biztos ausztriai tudományos karrier helyett úgy érezte, erkölcsi kötelessége az ottani magyarság sorsát figyelemmel követni, őket szervezetileg összefogni. Figyelme később Nyugat-Európa emigránsaira is kiterjedt. Deák Ernő a filozófiai tudományok doktora, rendkívül széles körű tevékenységet fejtett és fejt ki azóta is, többek között 1985 óta a Bécsi Napló szerkesztője.

Bár Ausztria abban különbözik a többi utódállamtól, hogy az állampolgári jogaik biztosabb lábakon állnak, tevékenysége gyakran politikai „ellenszélben” zajlik. Bármennyire befogadó is volt az osztrák társadalom, azért mégis érződik, hogy ők mások. Deák Ernő megfogadta, hogy addig nem lép Magyarország területére, amíg itt szovjet katonák állomásoznak. Egyszer törte csak meg ígéretét, amikor részt vett Nagy Imre újratemetésén.

A könyvbemutatón csodálatos képeket láttunk: követhettük a helyi fogaskerekű útját, gyönyörködhettünk az alpesi tavasz virágaiban, megismerhettünk tehenészetet, megpillanthattuk több mint kétezer méter magas hegycsúcsot, virtuálisan megállhattunk a Sissi kápolna mellett, a hegyteteji hófoltok tanúsították tél és tavasz randevúját. A virágok között különösen emlékezetes marad számomra a havasi gyopár, de a naplemente festői látványa is felejthetetlen, valamint az időjárás szinte pillanatnyi „pálfordulása”.

Deák Ernő fényképekkel illusztrált kötete életútjának állomásait járja végig gyermekkorától kezdve az Ausztriába történő kivándorlásán át egészen napjainkig érdekes, olvasmányos stílusban. A rendezvény páratlan élményt nyújtott, a szerző könyve mindenképpen elolvasásra ösztönöz, s ezt ajánlom másoknak is.

 

Papp-Für János: Akik gyerekek maradnak
(Berente Erika írása)

Papp-Für János sokoldalú ember, derült ki az Antal Judittal folytatott ünnepi könyvheti, pénteki beszélgetés során. Végzettsége szerint általános ápoló, emellett konzervatóriumot végzett zenész, rockénekes, irodalmár. Klasszikus gitárt tanult, de pár év zenetanítás után letette hangszerét, és 10 évig nem is vette kézbe. A művészetek vonzásából azonban nem szabadult, s a legkönnyebben művelhető ághoz, az irodalomhoz fordult. Indulása gyors volt: elnyerte egy nemzetközi elégiaíró verseny 1. és 2. helyét. Ennek köszönhetően jelent meg első kötete Rámcsukódott ajtók mögött (2007) címmel. Azóta számos lapban publikál, például a Magyar Naplóban, a Bárkában, a Hitelben, a Vigíliában, a Spanyolnáthában. Aktív tagja az irodalmi életnek, a Magyar Írószövetség tagja, a Kertész László Hajdúsági Irodalmi Kör elnöke.

Az Írószövetség tagjaként kezdett el rendhagyó irodalomórákat tartani, amikor is bentlakásos intézményekben élő, különféle fogyatékossággú gyerekekkel találkozott. Először dolga végezetlenül távozott, majd visszatért, s a nevelőkkel konzultálva megpróbált kidolgozni egy olyan óratervet, amit ezek a gyerekek is élveznek, mert az irodalom a sérült gyerekeknek is jár. Így kezdődött. Körülbelül fél évbe telt, mire összeállt egy olyan zenés-verses, játékos program, ami megérinti és ösztönzi a speciális hallgatóságot. A fogyatékkal élő gyermekek jó része a nagyvárosoktól távol, kúriákban, átalakított kastélyokban él, a hozzájuk jutást, a vidéki utakat pályázat révén sikerült finanszírozni. A miniszteri támogatás évi négy megyében való turnét támogat, s így beláthatatlan, hogy mikor is sikerül a körút végére érni. Ráadásul sajnos évről évre újabb és újabb lakók költöznek be egy-egy intézménybe, felnövekszik egy újabb közönség.

Papp-Für János már negyedik éve járta az országot, amikor felmerült egy könyv ötlete. Egy olyan segédleté, amit a nevelők maguk is használni tudnak irodalmi foglalkozások tartásához. Az ötlet egy igazi csapatmunka révén valósult meg 2016-ban, ekkor jelent meg ugyanis az Akik gyerekek maradnak című kötet. Papp-Für János verseit Mészöly Ágnes meséje keretezi, a szöveget Bódi Kati rajzai illusztrálják. A könyvhöz CD melléklet tartozik, amelyen Gerendás Péter megzenésített verseit a Másik oldal nevű zenekar adja elő. A kötetet maguk a gyerekek is forgathatják, mert a nyelvezete egyszerű, szövegét pedig dyslexiásoknak kifejlesztett speciális betűkkel szedték. A mese és a vers mellé fejlesztő jellegű feladatokat is beillesztettek a szerkesztők

A kötetnek két főhőse van: Patti, a szeleburdi, mindig pörgős kislány és barátja Domoska, a megfontolt, lassú fiúcska. Ők ketten jól kiegészítik egymást, s kéz a kézben számtalan kaland részeseivé válnak. A könyv elkíséri őket az iskolába, a játszótérre, nyaralásra és bulizni is. Az író ehhez kapcsolódva olyan témákat vet fel, amelyek a gyerekeket érdekelhetik: tanulás, szerelem, divat, stb. „Rázós” kérdések esetén nem tilt, hanem magyaráz, hogy „miért ne tedd”; s tanáccsal is szolgál, hogy miképpen kell megoldani egy-egy helyzetet. Papp-Für János ezzel együtt is igyekszik a háttérben maradni, hogy a gyermekek úgy „tanuljanak”, szerezzenek ötleteket, hogy nem is veszik észre.

S a dolog működik. Bizonyság erre az a hajdúdorogi autista fiú, aki hosszú évekig némaságban élt, s nem engedte, hogy bárki hozzáérjen. A rendhagyó irodalomórán megfogta a mellette ülők kezét, s együtt ringatózott és énekelt velük: „Libbenj jobbra, libbenj balra!”.

 

Benedek Szabolcs: Beatles vágatlanul
(Szilvási Krisztián írása)

Június 9-én a Kisfaludy Károly Könyvtár második emeleti rendezvénytermében a világ négy leghíresebb gombafrizurájú énekese került megidézésre Benedek Szabolcs könyvbemutatóján. A szerző személyében ugyanis, aki mögött immár valóban jelentős Beatles-irodalom áll (Paul McCartney-ról és George Harrisonról szóló könyv, novelláskötet John Lennonról, illetve a liverpooli Fab Four (≈ mesés négyes) szólóévei Beatles-apokrif címmel) egy valódi rajongót köszönthettünk a szó nemes, és meglepő módon a „kötelező” elvakultságtól mentes személyében.

Benedek Szabolcs idén ünnepli két évtizedes jubileumát első megjelent könyvének, s az azóta eltelt időszakban tiszteletre méltó bibliográfiát sikerült már kiadnia a kezei közül. Már korábbi, más műfajú, fikciós köteteiben is fel-feltűnt a Beatles-szál, amely nem meglepő, hiszen saját bevallása szerint az életében „rengeteg mindent jelent a Beatles, szinte eltorzult formában, megszállottan a rajongójuk vagyok”. Az imádat feléjük gyerekkoráig eredeztethető vissza, amikor még tizenévesen rátalált apja könyvespolcán Ungvári Tamás Beatles-bibliájára, onnan pedig nem volt visszaút. A 2012-es Beatles-apokrifban az azóta eltelt 40-50 évet, illetve az együttes megszűnése utáni történeteket írta meg a banda tagjairól.

„Én nem vagyok olyan tekintetben elvakult rajongó, hogy ne lássam meg az együttes emberi és zenekari történeti gyarlóságait” – mondta el a közönségnek. Már a Beatles-apokrifban is megütött egyfajta kritikus stílust, ahol azon mítoszok mögé próbált nézni, amelyek valóságát a menedzsment máig „takargatja”. S ha már szóba került a stílus: a Beatles jóval több, mint egy zenei csapat és története, ez pedig Benedek Szabolcs egyéb regényeiben is tetten érhető: az az önkritikus, ironikus, szatirikus látásmód, amelyet a szerző minden írásában képvisel, a liverpooli világsztárok (s egyben az angol életérzés) sajátja.

A Beatles vágatlanul előtörténete sem a megszokott: Benedek Szabolcs Facebook-bejegyzésekben kezdett az együttesről olyan történeteket írogatni, amelyek nem illeszkedtek a köztudatban róluk élő arculatba, erre a koncepcióra figyelt fel először egy internetes oldal, majd a Trubadúr Kiadó. Emiatt nem egy újabb életrajz ez a kötet, hanem történetek rendszerbe szervezett egysége. Így az online-ról offline-ra történő „átvitel” a szerkesztő munka mellett nyelvileg is transzformációkat kívánt. A „vágatlanul” címválasztás konkrétan utal az imázs mögött rejlő eseményekre és tényekre, amelyeket Benedek Szabolcs még azon az áron is hajlandó elmesélni, hogy esetleg jócskán kockáztatja a szinte kötelezően előírt, kifelé publikált renoméjét az együttesnek.

A szerző azonban egyetlen olyan állítást sem fogalmaz meg könyvében, amely nem tudható biztosan; nem operál hipotézisekkel, felvetésekkel, megalapozatlan következtetésekkel, emiatt végig hiteles tud maradni. Kerüli a bulvárírás paneleit és eszközeit, a tárgyilagosság talaján maradva, a Beatles képviselte árnyalt cinizmus beszédstílusában mesél, a „vágatlan” beállítódás mellett az utolsó betűig a tapintat hangján szól. Így éri el sikeresen, hogy megmutassa: a több mint egymilliárd-háromszázmillió eladott album mögött nem kreált eszmények állnak, hanem hús-vér, lélegző személyek: John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr.

Csiszár Antal, Berente Erika, Szilvási Krisztián
Képek: Hatvaniné Ragány Klára, Molnár György (2. fotó)

2017.06.13
6