Népszerű dallamok skót dudán
(Szabados Éva írása)

Tágas zöld mezőket idéző, derűs dallamokkal csalogatta a könyvheti színpadhoz az érdeklődőket Kéri György zenész, író. Az első magyar skótdudás nemcsak örökzöld melódiákkal szórakoztatta közönségét, hanem Sir Walter Scott és Rejtő Jenő stílusát ötvöző regényeiről is mesélt a nézőknek. Rövid ízelítőt adott a skót kultúráról, bemutatta jellegzetes öltözéküket, a kiltet (férfi „szoknya”).

Közben pedig ismert és kevésbé ismert dallamok, többek között a Titanic című film betétdala, egy I. világháborús szerzemény és skót népdalok szólaltak meg, bezengve Győr belvárosát. A skót duda különleges hangszer, mely 120 decibeles hangerejével valaha harcba hívta a katonákat. Ma is mindenféle hangosítás nélkül használható, akár egy stadionban is. Végül a fáradhatatlanul anekdotázó skótdudás játékra invitálta a jelenlévőket, s a felajánlott eredeti skót whisky is gazdára talált.

Petruska András koncert
(Szabados Éva írása)

Könnyed, többféle zenei stílust és magyar népdalok motívumait ötvöző muzsikával varázsolt fesztiválhangulatot a sétálóutcán Petruska András dalszerző-énekes. Az akusztikus zenész, aki érettségi után szociológia szakot végzett, igyekszik humorral és közvetlenséggel megfogalmazni az Y generáció életérzését.

Tavalyi Kapunyitó című albumát is, mely a szerző 30. születésnapja alkalmából jelent meg, a saját generációjának kihívásai inspirálták. Petruska András, aki 2010-ben megnyerte a Veszprémi Utcazenei Fesztivált és 2016-ban a Dal Felfedezettje díjas lett, színvonalas produkciójával izgalmas zenei színfoltja volt az idei Ünnepi Könyvhétnek.

Miskolci Illés EmlékZenekar
(Szilvási Krisztián írása)

„Szörényi Levente és Bródy János ajánlásával” – hangzott el a Miskolci Illés EmlékZenekar szájából június 8-án délután az Ünnepi Könyvhét Baross úton felállított színpadán, és valóban, helyenként mintha ténylegesen a nagy Illés együttes csinálta volna a bulit a többségében idősebb korosztályt képviselő közönség előtt a győri sétálóutcán.

A – rövidítve csak – M.I.E.Z. a legendás formáció megalakulása után 40 évvel, 2005-ben jött létre Miskolcon. Az Illés együttes 2005. augusztusi utolsó csíkszeredai és budapesti koncertjei után a Miskolci Illés EmlékZenekar alapítói arra vállalkoztak, hogy a magyar rock-beat zene úttörő zenekarának szellemét és életművét megpróbálják a színpadon életben tartani, és népszerűsíteni az Illés együttes dalait a fiatal korosztály körében is. A M.I.E.Z. megalakulása óta szerte Magyarországon és az ország határain túl (Felvidék, Erdély) számos rendezvényen lépett fel, ahol a halhatatlan Illés-slágereken kívül néhány, a zenekar életművében ritkaságnak számító dal csendült fel. A banda értékét növeli, hogy maga mögött tudhatja az Illés együttes tagjainak támogatását, akikkel számos közös koncertet adtak már, ráadásul a közelmúltban megkapták Szörényi Levente és Bródy János megtisztelő, személyes ajánlását is.

És valóban a legnagyobb Illés-slágerek dallamai és hangjai töltötték be a Baross út-Arany János utca kereszteződését, ahol Vizi Viktor (ének, csörgő, tangóharmonika), Füvessy Norbert (gitárok, mandolin, vokál), Tóth Zoltán (dobok), Dékány Gábor (billentyűs hangszerek) és Kovács Kálmán (basszusgitár) adott remek hangulatú koncertet, helyenként valóban tűzbe-lázba hozván a közönséget. Sőt olyannyira, hogy a június 8-i délutánra szánt repertoáron túl még egy ráadás-számot is sikerült kicsikarnia az Illés-rajongók alkotta nézőseregnek az egyen-fehéringbe és nyakkendőbe öltözött, „elfogadott utódoktól”. Jó volt őket Győrben hallani-látni, remélhetőleg lesz még rá majd alkalom, esetleg nagyobb helyszínen, egy másik fesztivál fellépőiként is.

Tovatűnt szerenád – Az Európa Koncert Szalonegyüttes műsora
(Szilvási Krisztián írása)

A június 9-i, péntek délutáni programokat a Baross úti színpadon az Európa Koncert Szalonegyüttes kezdte meg. A Farkas Árpád vezette zenekar Tovatűnt szerenád című műsorában főleg keringőket játszott, melyek során igazi szalonhangulatot sikerült teremteniük a vidám báli és a sirató-kesergő dallamok váltakozásával.

Az együttes 2006-ban alakult Győrben, zenei alapműfajukat bécsi szalonzeneként határozzák meg. Repertoárjuk felöleli a Strauss család és kortársai, valamint a későbbi idők hagyományos tánc, illetve szórakoztató zenéjét. Az idei könyvhétre Tovatűnt szerenád címmel elnevezett műsorral készültek, hogy heten a színpadra lépve vonós, húros, fúvós és billentyűs hangszerekből álló kompozícióval nyűgözzék le az érdeklődőket.

„Úgy érzem magam, mintha egy vitorlás orrában állnék, és nyolc csomóval menne előre a hajó” – mosolygott Farkas Árpád a mikrofonba a koncert közepén, s a jól összeválogatott egyveleg, ahol hallhattunk például részletet Lehár A víg özvegyéből csakúgy, mint Schubert művet és csárdást, hűen tükrözte ezt az érzését a zenekarvezetőnek. A dallamok megszólaltatásában a klasszikus magyar virtus élvezetesen nyilvánult meg, a gyors és lassú szerzemények váltakozása a jól megszerkesztettség mellett dinamikailag ideális ritmust biztosító tényezőként hajtotta előre a háromnegyed órás hangversenyt. Szalonhangulatban tehát ezúttal sem volt hiány, reméljük, jövőre újra találkozhatunk majd velük ugyanitt!

Semmise-ének – Csépai Eszter gyerekműsora
(Berente Erika írása)

Csépai Eszter, a Saul fiából és A martfűi rémből ismert színésznő új vizekre evezett, amikor gyermekeknek szóló zenés műsort állított össze Molnár György (ének, gitár) és Wagner-Puskás Péter (billentyűsök) közreműködésével. És milyen jól tette! Nem kis meglepetést okozott ugyanis a szülőknek és gyerekeknek a sanzonok hangulatát idéző megzenésített versek sora, amit meglepően jól fogadtak.

Hazai és külföldi szerzők furcsa képei dolgoztatták meg a fantáziát: hallhattunk dalt arról, hogy a tél meleg, a nyár hideg; hogy milyen a semmi boltja; hogy mit csinál a kék egér; hogy illik-e cipőben székre állni; hogy megtanulhat-e anyu rollerezni a kormány fogása nélkül. Aztán ringatóztunk Lackfi Julianna-köszöntőjére, örvendeztünk a kisbabának a boldog apukával, így két év elteltével is. Végül a gyerekek együtt táncoltak és énekeltek a zenekarral: „Kopognak a facipők hajnalig, el is jutunk egészen Tarcalig”. Negédeskedéstől és erőltetett „interaktivitástól” mentes, friss hangvételű program részesei lehettünk június 9-én délután, elégedetten távoztunk.

Szeredás Népzenei Együttes: Csiribiri komédiák
(tmoni írása)

Péntek délután lépett fel a 88. Ünnepi Könyvhét győri színpadán a debreceni illetőségű Szeredás Népzenei Együttes, akik immár húsz esztendeje készítenek műsorokat a magyar dramatikus népszokásokból gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. A Csiribiri komédiák interaktív dramatikus játék gyerekeknek, melyet nagy sikerrel adtak elő a győri ifjabb nemzedék legnagyobb örömére.

A kétrészes előadás első felében a vásári csepűrágók és a cirkuszi mutatványosok lassan feledésbe merülő világát mutatták be a bábművészetet élőszemélyes előadással kombinálva. Tradicionális nyelvezetet használva, sok-sok humorral fűszerezve vonultak fel a „világszámok” egymás után a vásári kikiáltó hívására.

„Tekintetes nézősereg! Kikiáltó nyelvem pereg:
Ébredjen föl, ki szendereg! Mert…
Kitörni készül a műsor-fergeteg!”

Természetesen az ilyenkor szokásos, pattogós népzene is komoly szerepet kapott egy hegedűnek és egy dobnak köszönhetően, mely egyrészt megadta az alaphangulatot, másrészt szabályozta az egész produkció ritmusát.

A műsor második felében a Vitéz szabólegény történetével ismerkedhetett meg a publikum – természetesen a hagyományos vásári színjátszás keretein belül. A négy fős társulatnak sikerült bevonnia a gyerekeket is az előadásba, mely a jól ismert történetet népies feldolgozásban mutatta meg – elvégre népmeséről van szó.

Akkordeon Harmonika Zenekar
(Szilvási Krisztián írása)

Június 10-én az Akkordeon Harmonika Zenekar kezdte meg a színpadi produkciók sorát a Baross úton. Az együttes 2000-ben alakult, akkor még csak harmonikások alkották a zenekart. Mára azonban a 9 harmonikás mellett 2 trombitás, 1 basszusgitáros, 1 dobos és 1 ritmushangszeres zenészből állnak, s ez a 14 fő összeszokott, szoros baráti társasággá fejlődött.

Repertoárjukban zömében nemzetközi tánczenei darabok, előadási művek, népzenék szólalnak meg, változatos és igényes hangszereléssel. Rendre az ország számtalan városában, településén szerepelnek fesztiválokon, ünnepségeken, falunapokon, bálokon és különféle rendezvényeken. Eddigi pályafutása során az együttes számtalan oklevéllel, kitüntetéssel büszkélkedhet, a legnagyobb elismerés a „60 éven felüliek határokon átívelő KI-Mit-TUD”-ja országos döntőjének első helyezése volt a zenekari kategóriában. A borús, némileg hűvösebb és később szemerkélő esőtől sem mentes szombati délelőttön az Akkordeon Harmonika Zenekar azonban remek hangulatot teremtett vidám zenéjével.

Kuglóf király meséi – A Szeleburdi Meseszínház előadása
(Berente Erika írása)

Mindig foglalkoztatott a kérdés: Miképpen tud három ember odaadó figyelemre késztetni több tucatnyi óvodáskorú kisgyereket? Nos, szombaton délután a következő megfigyelést tettem: kell némi díszlet, harsány jelmezek, egy fordulatos mese, sok-sok humor, meleg kisugárzású és gyakorlott előadók.

A mese szövése klasszikus: Kuglóf király Porcukorka nevű leánykáját elrabolja Latyak herceg; fiának, Pocsolya hercegnek szánja feleségül. Kuglóf király immár 777. alkalommal hirdeti meg, hogy a lányát kiszabadító lovagnak adja lánya kezét és egy tábla csokoládét! Végre akad vállalkozó, egyszerre kettő is: Ripitya lovag és Rózsa lovag. Mi több, egy sajátságos lovagi esküt követően az udvari bolondot is lovaggá avatják, s ő is beszáll a versengésbe. A „szörnyű” megpróbáltatások és vicces kardcsörtetések után minden jóra fordult: a kiszabadított királylány az egyáltalán nem kék vérű, ám igen kedves és bátor udvari bolondnak nyújtotta a kezét – a közönség örömére.

M.É.Z. koncert
(tmoni írása)

Szombaton délután lépett a könyvheti színpadra a M.É.Z. (Meg nem Értett Zenekar) együttes, s rövid idő alatt olyan hangulatot varázsoltak, hogy az embernek önkéntelenül is megmozdult a lába, és ha nem a Baross út közepén vagyunk, biztosan sokan szívesen táncra perdültek volna. A gyerekek természetesen így is megtették.

Manapság nagy divatja van a világzenének és az ethno zenének egyaránt, de a M.É.Z. már 1988 óta népszerűsíti nagy sikerrel az ír-skót zenét – nem is akárhogy. Nem véletlen, hogy nemcsak Magyarországon ismerik őket, állandó meghívott vendégei minden fontosabb fesztiválnak, és az se, hogy felléphettek a Jethro Tull előzenekaraként is. A győri könyvhéten is hallhatunk tőlük egy fergeteges koncertet, melynek során több száz év népzenei kincséből merítve, ír és skót tradicionális dallamok, balladák, kocsmadalok, valamint amerikai dalok csendültek fel.

A hegedűs (Párniczky Ede) néha-néha elvegyült a közönség soraiban a gyerekek nagy-nagy örömére, a dobos-énekes (Kuklis Henrik) pedig a dalok előtt minden alkalommal tájékoztatta a hallgatóságot nemcsak arról, hogy mit fogunk hallani, hanem arról is, hogy valószínűleg mikor, hol és miért keletkezett. A basszusgitáros (Pálvölgyi Ádám) vokálja tökéletesen passzolt az énekhez. A négytagú együttesből (Turzó Sándor – gitár) áradt a profizmus, a lelkesedés és az öröm, mely igencsak megnyerte a közönség tetszését.

Berente Erika, tmoni, Szabados Éva, Szilvási Krisztián
Képek: Vas Balázs