442

Az irodalom hatalma – Egressy Zoltán szavaival nyílt meg a 88. Ünnepi Könyvhét és 16. Gyermekkönyvnapok Győrben

Szabados Éva írása

Jobb lett-e a világ a remekművek nyomán?” – tette fel a kérdést Egressy Zoltán író a győri Ünnepi Könyvhét megnyitóján, június 8-án csütörtökön. „A műveltség szelíd dolog, az agresszivitás erősebben hat. A nagy alkotások felvértezhetnek, belátóbbá, bölcsebbé tehetnek, de katasztrófákat nem tudnak megakadályozni. Milyen pozitívumokkal szolgálhat mégis az irodalom? Mit tehet egy kortárs mű? Mi hasznot hajthat egy író?

Egy kortárs író beszélhet a máról, mai problémákról mai nyelven. Másrészt eltölthet a nem vagyok egyedül mindig vigasztaló érzésével.Egressy Zoltán, aki 2012 óta a Győri Nemzeti Színház dramaturgja, kiemelte, hogy az írói szándék ennél több. A könyvek – mint ahogy a színház – célja is alapvetően az, hogy jobbá tegye az embereket. És egy jó írás, egy jó előadás hatással lehet az egyes ember lelkiismeretére.

A helyzet aggasztó, az oktatás színvonala süllyed, és a nemzetközi felmérések is arra mutatnak, hogy a társadalom felrázására lenne szükség. De persze ez nem mindenkinek érdeke. Egy Ünnepi Könyvhét alkalom arra, hogy kiemeljen a hétköznapi szintről, és hogy átjuttasson néhány ébresztő szót a közöny védőfalain. Az irodalom néhányakat talán szellemi erőfeszítésre és felelősségvállalásra serkent.

Egressy a reménynek is hangot adott. Elmondta, hogy Győrben úgy tapasztalja, élő az irodalom, igény van rá. „Könyveket vásárolnak, időnként még az én műveimből is, a színház általában tele van.

Ezt támasztotta alá a megnyitó ünnepség körüli nyüzsgés. A győri főutca évente visszatérő vendégét, a Könyvhetet először csodálkozó arcok fogadták – hiszen ritkák az olyan, mindenki számára nyitott közösségi alkalmak, ahol a kultúra a főszereplő. De az első zavar után láthatóan sokan örömmel csatlakoztak néhány percre vagy akár órára. Somogyi Tivadar alpolgármester köszöntő beszédében az olvasás élményének átadására biztatott, mely fejleszti a fantáziát és az érzelmek kifejezését, a kapcsolatteremtő képességet. A kultúra befogadását is tanulni kell. Az olvasás is szellemi munka, nemcsak az írás – ahogy Egressy Zoltán megfogalmazta. Ezért jó, ha egy város minél több alkalmat tud biztosítani, ahol teret kap a művészet, az emberi értékek.

Az első könyvhetet Budapesten 1929-ben, Győrben 1930-ban Klebelsberg Kunó miniszterségének idején rendezték meg, azzal a céllal, hogy minél több emberhez eljusson az irodalom. Az olvasók közvetlenül találkozhattak a szerzőkkel, és hozzájuthattak a nyomdából frissen kikerült kötetekhez, méghozzá kedvezményes áron.

Az évtizedek során változott a rendezvény jellege, de idén is lesz lehetőség a találkozásokra és a kedvezményes vásárlásra a Baross utcán felállított könyves standoknál. Emellett pedig színes programkínálat várja az érdeklődőket a megyei könyvtár Kisfaludy Könyvtárában és a Könyvheti színpadon a Baross utcai Csónakos szobornál. A teljes program itt megtekinthető.

Egressy Zoltán is bemutatta Győrben legújabb könyvét csütörtök délután. Ennek kapcsán készítettünk vele villáminterjút.

A Júlialepke című kötete egyszerre tartalmaz régi és új novellákat. Szánt valamilyen összefoglaló szerepet a könyvnek?

Az összes novella monológ, ez a legalapvetőbb szervezőelv. Különböző élethelyzetekben, más-más írói korszakokban születtek, szerintem érdekes kép rajzolódik ki, ha az ember egymás után olvassa őket. A történetek ezúttal nem állnak össze egy nagy egésszé, ahogy ez egy korábbi novelláskötetem esetében előfordult. De ez nem is volt most cél.

Elárulható, hogy milyen üzenetet rejt a cím? Olvastam érdekességeket erről a lepkefajról, például, hogy az ásványi sókat teknősök és kajmánok könnyeiből szerzi meg.

A cím a kötetben szereplő egyik elbeszélés címe, az információ pedig helyes. Egyfajta szimbiózisban él ez a lepkefaj a krokodilokkal, addig piszkálja a szemüket, míg könnyezni nem kezdenek. Érdekes véletlen egyébként, hogy egy korábbi novellának, amely szintén szerepel a kötetben, Krokodilkönny Klub a címe. Amikor azt írtam, még nem hallottam a júlialepkéről.

Az írások központi témája a szerelem, ami a „legnehezebb ügy”. Remélhet az olvasó segítséget a könyvtől? Lehet tanulni a történetek alapján valamit?

Hát az életet könyvből tanulni… Azt mindenképpen fel lehet ismerni, hogy nem vagyunk egyedül érzelmi állapotainkkal, szenvedélyeinkkel. Szembesülni örömökkel és fájdalmakkal, boldogsággal és rettenettel ugyanakkor lehetőség a feldolgozásra.

Szabados Éva
Fotók: Vas Balázs

2017.06.09