„Egy kortárs író beszélhet a máról, mai problémákról mai nyelven. Másrészt eltölthet a nem vagyok egyedül mindig vigasztaló érzésével.” Egressy Zoltán, aki 2012 óta a Győri Nemzeti Színház dramaturgja, kiemelte, hogy az írói szándék ennél több. A könyvek – mint ahogy a színház – célja is alapvetően az, hogy jobbá tegye az embereket. És egy jó írás, egy jó előadás hatással lehet az egyes ember lelkiismeretére.

A helyzet aggasztó, az oktatás színvonala süllyed, és a nemzetközi felmérések is arra mutatnak, hogy a társadalom felrázására lenne szükség. De persze ez nem mindenkinek érdeke. Egy Ünnepi Könyvhét alkalom arra, hogy kiemeljen a hétköznapi szintről, és hogy átjuttasson néhány ébresztő szót a közöny védőfalain. Az irodalom néhányakat talán szellemi erőfeszítésre és felelősségvállalásra serkent.

Egressy a reménynek is hangot adott. Elmondta, hogy Győrben úgy tapasztalja, élő az irodalom, igény van rá. „Könyveket vásárolnak, időnként még az én műveimből is, a színház általában tele van.”

Ezt támasztotta alá a megnyitó ünnepség körüli nyüzsgés. A győri főutca évente visszatérő vendégét, a Könyvhetet először csodálkozó arcok fogadták – hiszen ritkák az olyan, mindenki számára nyitott közösségi alkalmak, ahol a kultúra a főszereplő. De az első zavar után láthatóan sokan örömmel csatlakoztak néhány percre vagy akár órára. Somogyi Tivadar alpolgármester köszöntő beszédében az olvasás élményének átadására biztatott, mely fejleszti a fantáziát és az érzelmek kifejezését, a kapcsolatteremtő képességet. A kultúra befogadását is tanulni kell. Az olvasás is szellemi munka, nemcsak az írás – ahogy Egressy Zoltán megfogalmazta. Ezért jó, ha egy város minél több alkalmat tud biztosítani, ahol teret kap a művészet, az emberi értékek.

Az első könyvhetet Budapesten 1929-ben, Győrben 1930-ban Klebelsberg Kunó miniszterségének idején rendezték meg, azzal a céllal, hogy minél több emberhez eljusson az irodalom. Az olvasók közvetlenül találkozhattak a szerzőkkel, és hozzájuthattak a nyomdából frissen kikerült kötetekhez, méghozzá kedvezményes áron.

Az évtizedek során változott a rendezvény jellege, de idén is lesz lehetőség a találkozásokra és a kedvezményes vásárlásra a Baross utcán felállított könyves standoknál. Emellett pedig színes programkínálat várja az érdeklődőket a megyei könyvtár Kisfaludy Könyvtárában és a Könyvheti színpadon a Baross utcai Csónakos szobornál. A teljes program itt megtekinthető.

Egressy Zoltán is bemutatta Győrben legújabb könyvét csütörtök délután. Ennek kapcsán készítettünk vele villáminterjút.

A Júlialepke című kötete egyszerre tartalmaz régi és új novellákat. Szánt valamilyen összefoglaló szerepet a könyvnek?

Az összes novella monológ, ez a legalapvetőbb szervezőelv. Különböző élethelyzetekben, más-más írói korszakokban születtek, szerintem érdekes kép rajzolódik ki, ha az ember egymás után olvassa őket. A történetek ezúttal nem állnak össze egy nagy egésszé, ahogy ez egy korábbi novelláskötetem esetében előfordult. De ez nem is volt most cél.

Elárulható, hogy milyen üzenetet rejt a cím? Olvastam érdekességeket erről a lepkefajról, például, hogy az ásványi sókat teknősök és kajmánok könnyeiből szerzi meg.

A cím a kötetben szereplő egyik elbeszélés címe, az információ pedig helyes. Egyfajta szimbiózisban él ez a lepkefaj a krokodilokkal, addig piszkálja a szemüket, míg könnyezni nem kezdenek. Érdekes véletlen egyébként, hogy egy korábbi novellának, amely szintén szerepel a kötetben, Krokodilkönny Klub a címe. Amikor azt írtam, még nem hallottam a júlialepkéről.

Az írások központi témája a szerelem, ami a „legnehezebb ügy”. Remélhet az olvasó segítséget a könyvtől? Lehet tanulni a történetek alapján valamit?

Hát az életet könyvből tanulni… Azt mindenképpen fel lehet ismerni, hogy nem vagyunk egyedül érzelmi állapotainkkal, szenvedélyeinkkel. Szembesülni örömökkel és fájdalmakkal, boldogsággal és rettenettel ugyanakkor lehetőség a feldolgozásra.

Szabados Éva
Fotók: Vas Balázs