A rendezvény díszvendége, Tolcsvay Béla életútjának állomásait ecsetelte imponáló humorral. Felmenői révén mind Erdélyhez (édesapja, aki szintén a zene elkötelezettje volt), mind pedig a Nyugat-Dunántúlhoz kötődik (édesanyja), mondhatni családilag belakta Magyarországot. Szüleit a háború hozta össze: apját biztonságosnak ígérkező óvóhelyén egy szilánk „megtalálta”, melyet aztán leendő arája távolított el, aki a sziklakórházban tevékenykedett.

A háború utáni első békeévben jött világra Tolcsvay Béla, s egy életre a pacifizmussal kötelezte el magát. A Beatles-korszak adott kezdő lökést zenei irányultságának, eleinte angol slágereket játszottak, kezdetleges angol tudással. Megtudhattuk, leleményességük hogyan hidalta át a nívós hangszerek hiányát, hogyan készítettek erősítőt. Később ráérzett a népi zene ízére, szakított a divatos slágerek mechanikus lejátszásával, egyéni, sajátos útra tért. Beleásta magát a magyar népköltészet, mondák, mesék világába, és egy lenyűgözően gazdag kincstár nyílt meg számára: rácsodálkozott értékeikre, melyeket sok szempontból egyedülállónak tart. Megihlette Az égig érő fa meséje, melyre táncjátékot komponált.

A magyar beat hazai reprezentánsa az Illés együttes szintén népi motívumokat ötvözött a műfaj formavilágával, amelyből csodálatos, egyedi szintézis született. Ez adja Tolcsvayék zenéjének zamatát is. A Ki mit tud? vetélkedőt megnyerve aztán elindult a hírnevet hozó színpadon. Számos együttesben játszott, azt nehezen viselte el, mikor társai közölték, a Fonográfhoz csatlakoznak.

A világról pesszimista (kór)képet fest, bár vannak bíztató motívumok. Vissza kell találni gyökereikhez, a magyar talajhoz, hisz a magyarok egyediségében és különlegességében. Népünk fennmaradása rajtunk áll. Éreznünk kell a föld rezgéseit, tudatosítanunk kell szerepünket, hivatásunkat, s ehhez méltón kell élni. A rosszat le kell küzdeni, az értéket szakadatlanul védeni, terjeszteni, ez mindenki felelőssége, a vers és a hangszer művészeié pedig kiemelkedő.

A népi értékek, eleink viselkedése, élete gazdag példatára a választható mintáknak. A magyarok kereszténységét, annak jelentőségét nem győzte hangsúlyozni, kiemelte Istenünk, valamint Szűz Máriának mint Magyarország patrónájának szerepét. Kitért nyelvünk gazdagságára is, a népi mondókák üzenetére (a szórakaténusz például Tammúz istenre utal).

Hagraforgóék, azaz F. Sipos Bea és Faggyas László Reményik Sándor költeményeinek zenés interpretálásával koronázták meg a műsort. Felidézték a szülőföldjükről elüldözöttek sorsát, valamint nemzeti színeinknek, a magyar tudat megerősítésének szimbólumát. Így összességében egy rendkívül sikeres, tartalmas, színvonalas előadásra került ismét sor, mely –mint midig – méltán aratott nagy sikert.

Csiszár Antal
Fotók: Bögi Tamás és Csobay Dániel

Fotógaléria: Hangraforgó Klub Tolcsvay Bélával

44 kép