J.K. Rowling = Robert Galbraith

J.K. Rowlingot (a képen fent) Nagy-Britannia egyik legsikeresebb írójaként tartják számon a Harry Potter-sorozat megírása óta. Elmondása szerint azért publikált csupán a monogramjával, hogy ne ijessze el a fiatal fiú olvasókat. Azt soha nem tudjuk meg, hogy ez is közrejátszott-e a „kis túlélő” elképesztő sikerében, de az egészen biztos, hogy Rowling férfi álnéven kezdett új könyveinek megírásába.

Krimisorozatának első kötetét Robert Galbraith néven jegyzi. De az álca nem tartott túl sokáig, a The Times ugyanis leleplezte Rowlingot és nyilvánosságra hozta valódi személyazonosságát. Ettől függetlenül az eladás töretlenül nőtt, sőt alteregójához ragaszkodva interjúit is öltönyben és nyakkendőben adta a Harrogate Krimiíró Fesztiválon. Rowling azt nyilatkozta, hogy írói szabadságának kiterjesztése miatt találta ki Galbraith-et.

„Arra vágytam, hogy visszamehessek az időben a karrierem kezdetéhez, amikor még elvárások és előítéletek nélkül írhattam, valamint objektív visszajelzéseket kaptam. Nagyszerű érzés volt álnéven alkotni, és kicsit sajnálom, hogy ilyen rövid ideig tartott, mégis hálás vagyok azért a sok jó tanácsért, hozzászólásért, amelyeket ebben az időszakban kaptam. Továbbra is Robert Galbraith néven írom a sorozatot, mert szeretnék távolságot tartani a többi művemtől, és azt is élvezem, hogy valaki más bőrébe bújhatok.”

Emily, Charlotte és Anne Brontë = Ellis, Currer és Acton Bell

A Brontë nővérek (a képen fent) abban a században éltek, amikor az írónők az egész társadalmat átjáró szexizmus miatt használtak férfi álneveket. Amikor Charlotte verseire az elismert költő, Robert Southey azt mondta, hogy „az irodalom nem lehet egy nő életének a része”, felülemelkedett a kritikán, és újrakezdte Currer Bell álnéven. Nővérei követték testvérük példáját, mindketten olyan álnevet választottak maguknak, amelyek megegyeztek saját nevük első betűjével (Acton és Ellis Bell). A Jane Eyre sikere után a testvérek felfedték valódi kilétüket londoni kiadóiknak.

Mary Anne Evans = George Eliot

A szintén 19. századi Mary Anne Evans egészen érdekes utat választott műveinek kiadatásához. Silly novels by lady novelists (nyers fordításban: Butus novellák hölgyek tollából) című művét George Eliot néven publikálta. Irodalmi hírnevét Adam Bede című regényével alapozta meg. Ezt a remekművet élethűség és az angol népélet alapos ismerete jellemzi. Regényeit majdnem minden európai nyelvre lefordították.

Ann Rule = Andy Stack

A vérbeli krimiíró, Ann Rule 26 bestsellerrel dicsekedhet, ám ebben a férfiak uralta műfajban nem lehetett zökkenőmentesen sikert elérni. A ’60-as évek végén Rule a True Detective Magazinnak írt, ám hiába dolgozott korábban a rendőrségnél, kollégái azt tanácsolták, hogy munkáit Andy Stack álnéven publikálja. Első saját néven kiadott könyve (The Stranger Beside Me) a hírhedt sorozatgyilkosról, Ted Bundyról szól.

Louisa May Alcott = A.M. Barnard

A klasszikus irodalom kedvelői számára valószínűleg nem ismeretlen Louisa May Alcott Kisasszonyok című műve. Azt azonban a legnagyobb rajongók sem tudják, hogy első elismeréseit sokkal sötétebb hangvételű alkotásaiért kapta, amelyeket A.M. Barnard álnéven publikált.

Alcott ezzel nem a szakmában uralkodó szexista előítéleteket akarta kikerülni, csupán a pénz motiválta. „Férfiként” ugyanis sokkal többet tudott keresni abban az időben. Az írónő tulajdonképpen a rövid történetekből származó pénzzel akarta megalapozni későbbi munkásságát. Saját néven papírra vetette a Kisasszonyokat, aktívan részt vett a szüfrazsett mozgalomban és világszerte terjesztette a nők egyenjogúságáról írt üzeneteit.

Képek: stylist.co.uk
Forrás: kultura.hu