Tradíció és fiatalság: Rechnitzer János Győr jövőjéről

Szabados Éva interjúja

Prof. Dr. DsC Rechnitzer János, a Széchenyi István Egyetem tanszékvezető tanára és a Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola vezetője a Magyar Tudományos Akadémia 188. Közgyűlésén Akadémiai Díjat kapott. Ennek apropóján beszélgettünk a lehetséges jövőről, a kultúra és művészet fontosságáról, a fiatalokról és az Európa Kulturális Fővárosa pályázatról.

Három éve Győr díszpolgárának választották, idén pedig Akadémiai Díjat kapott. Mit jelentenek az életében ezek az elismerések?

A díjak jó nyugvópontok, ahol összegezni lehet az eddigieket. Látni, hogy volt értelme annak, amit eddig tettem. Győr szerelmeseként nagyon örültem a díszpolgári címnek. A komoly elismerés egyben kötelességet is ró rám, melynek igyekszem eleget tenni. Többek között ezért írtam A területi tőke a városfejlődésben – a Győr-kód című könyvemet. Tudományos munkámban a magyar modernizációban kiemelkedően sikeres városunk fejlődési folyamatait dolgoztam fel a 90-es évektől kezdve. A megvizsgált társadalmi, kulturális, emberi és közösségi tényezők, amelyeket szerettem volna a tudományos közvélemény elé tárni, országosan is példaértékűek.
Az Akadémiai Díj a tudományos közösség elismerése, az eddigi eredményeim regisztrálása. A „keményebb” társadalomtudományok területén kaptam a díjat, amely azonban nemcsak nekem szól, hanem az akadémiai kutatóközösségnek és a dinamikusan fejlődő Széchenyi Egyetemnek, a Doktori Iskolának is. Egy ilyen elismerés a fiatalok számára fontos üzenet, rámutat, hogy lehet itt eredményeket elérni, tudásközösséget létrehozni. Mert meggyőződésem, hogy a tudományos kutatás csapatmunka.

Sokféle problémáról hallani az oktatás területén, például a motiváltság szempontjából. Milyen tendenciát lát a hallgatók körében?

Amikor mi fiatalok voltunk, ránk is azt mondták, hogy elviselhetetlenek vagyunk. Az Y és Z generációknak más a világról alkotott képük, más a viszonyuk a technikához. De lényegileg ugyanolyan fiatalok, mint mi voltunk. És ugyanúgy vannak tehetséges emberek, akik akarnak valamit, és van a massza, aki csak szórakozni akar, és közben hozzájutni egy diplomához. Én inkább az elittel találkozom, mert ők jönnek a Doktori Iskolába. Összességében azt látom, hogy a mai generáció nagyon magányos. Sok a társadalmi és egészségügyi probléma, a családi konfliktusok. Nagyon hálásak egy beszélgetésért.
Nehézség, hogy kevés a kulturális közösség. Nagyon fontosak lennének a közösségi terek. A Rómer Házba be szoktam menni kávézni. Látom, mennyire szeretik a fiatalok. Másrészt olyan munkahelyekre van szükség, ahol meg tudja valósítani magát az ember. Ha ezt biztosítani tudjuk, nem fog elmenni. Az jó, hogyha valaki tud nyelveket, utazik, tapasztalatokat szerez külföldön. De azután jöjjön haza, és Magyarországot gazdagítsa, hasznosítva a tudását. Sok fiatallal dolgozom együtt. Nagyon jó ötleteik vannak, remekül és gyorsan meg tudnak szervezni például egy konferenciát. Törődni kell velük, bízni bennük, és akkor a hegyet is képesek lefejteni. Fontos, hogy érezhessék, a munkájuknak értelme van.

A Művészeti kar születésénél ott bábáskodik. Milyen szerepet tölt be a művészet az életében?

A művészet a só a levesben. A szabadság, a nyitottság. Erősíti a kreativitást, innovatívvá teszi az embert, ezért előre viszi a világot. Emellett érzékennyé tesz a társadalmi problémákra. A családommal van egy kortárs képzőművészeti gyűjteményünk. Nekünk ez lett a szenvedélyünk. A gyűjtés lehetőséget ad, hogy izgalmas emberekkel találkozzunk, akiktől sokat lehet tanulni. Azért is vállaltam a Művészeti kar továbbfejlesztését, mert szeretném, hogy minél több új és érdekes kulturális szereplője legyen Győrnek. A fiatalok ma nagyon nyitottak a művészetekre. A zenei képzésünk már most nemzetközi rangú, és sok tehetséget vonz ide. A tradicionális táncképzés pedig már régen kiérdemelte, hogy kiteljesedhessen a felsőfokú szinttel. A képzőművészetben is nagy potenciált látok. Az itt tanuló fiatalok kreativitása rengeteg új ötletet hozhat a városnak, és ez hathat a gazdaságra is. Győrben egyre több a kreatív szektor. A művészet ugyan csak áttételesen „termel”, de ugyanakkor erős gazdasági inspirációt jelent.
Másrészt egy egyetemnek missziója a teljességre törekvés, amiben a művészetnek fontos szerepe van. Tizenöt év után a Széchenyi Egyetem elérte azt a szintet, hogy az Universitas ideáját jobban megközelítse. Persze az új szakok feltételeinek megteremtése pénzbe kerül...
Győr jövőjének kulcsa, hogy mennyire tudja előhívni, befogadni és adaptálni a kreatív tudást. Erre számtalan jó példa van a város múltjában. Annak idején a később világhírűvé vált osztrák festő, Gustav Klimt udvarolt a Győri Szeszgyár igazgatója lányának. Minden nyitottság visszahat, a fiatal tehetségek befogadása felfrissítheti a várost.

Mit gondol, milyen eséllyel indul Győr az Európa Kulturális Fővárosa pályázaton?

A város megbízásából végeztünk összehasonlításokat sok szempontot figyelembe véve. Ez alapján nagy esélyt látok. Nagyon sok értékünk van, a zenei élet, a Győri Balett, a színvonalas kiállítások a múzeumban, a Mobilis, ami már a jövőbe mutat. Pannonhalma és a Szigetköz is különleges. De meg kell találni a jó ideát. Nálunk szerintem a fiatalság lehet az egyik ütőkártya. A megújítóképesség és az új iránti érzékenység nagyon fontos. Talán a kultúra és a fiatalság kapcsolata lehetne a pályázat fókuszában
De most nagyon gyorsan változik a világ. Ki tudja, hogy mi lesz öt év múlva? Mi lesz az, ami öt év múlva Európa számára értékes lesz? Olyat kell kitalálni, ami idevonz másfél-kétmillió embert. Mert erre kell felkészülni egy kulturális fővárosnak mind programokkal, mind létesítményekkel és infrastruktúrával. És szükség van a célok tisztázására és szisztematikus rendezésére.

Mi Ön szerint a legfontosabb lépés a győzelemhez?

A város történetét jobban be kellene mutatni. Jelenleg még nincs egy olyan hely, ahol az ideérkező turista megismerhetné Győr történelmi múltját, a középkorban és a török időkben betöltött fontos szerepét. És a közönség elé kellene tárni az ipartörténeti értékeinket is. Sajnos a régi épületeket nagyrészt lebontották, pedig nagyon szép momentumai lehettek volna az ipartörténetünknek, például a kekszgyár impozáns épületei. Újrahasznosítva pedig részévé válhattak volna a kulturális életnek. Erre most van egy kezdeményezés a Szeszgyárban, ahol galériát szeretnének létrehozni egy részlegben, ahol már nem folyik munka.
Szükség lenne még Győr közlekedési rendszerének fejlesztésére is, például a városrészek közötti átjárási lehetőségek javítására. Már nagyon sok törekvés van erre, ám az Európa Kulturális Fővárosa pályázat nagy kihívásokat jelent. De úgy gondolom, hogy jól járnánk vele, mert nagy figyelem összpontosulna Győrre, és persze ennek gazdasági vonatkozásai is vannak. A kutatások szerint pedig van esélyünk, ha meg tudunk egyezi a célokban és szisztematikusan fel tudunk készülni.

Szabados Éva

2017.05.29