Már gyerekkorában érdeklődni kezdett a képzőművészet iránt. Első mestere, René Pierre Charles Princeteau, aki ismert állatképfestő volt, a lovak rajzolására tanította. 1882-ben édesanyjával Párizsba utazott. Itt L. Bonnat-nál majd F. A. P. Cormon műtermében tanult, ahol együtt dolgozott Van Gogh-gal. Első megbízását egy Victor Hugo mű illusztrálására kapta. Korai stílusára főleg Whistler, Degas és a japán fametszetek hatottak. 1884-től saját montmartre-i műtermében dolgozott, abban a házban, ahol példaképe, Degas is lakott.

A Montmartre környéki mulatók állandó vendége volt: az ottani éjszakai életébe Aristide Bruant költő és sanzonénekes vezette be; a nyolcvanas évek közepétől Toulouse-Lautrec szinte csak éjjel élt. Állandó látogatójaként a kabaréknak a szórakozóhelyeken ámulva nézte a divatos kánkánt, megismerte a híres táncosnőket, énekesnőket, akikről festményeit, litográfiáit készítette. Leghíresebb műveinek témája a lokálok, kabarék (Moulin Rouge, Chat Noir), nyilvánosházak világa, modelljeit gyakran a kokottok, kánkán-táncosnők közül választotta. Portréi, amelyeken kíméletlen őszinteséggel, pszichológiai mélységgel, groteszk hangsúllyal elemzi modelljeinek személyiségét, a korabeli társadalom visszáságait is tükrözik. A 19. század végén az art nouveau stílusához közel álló, dekoratív, litografált plakátjai tették a nevét széles körben ismertté. Közülük a Moulin Rouge, La Goulue volt az első, amelyet kb. 300 mű követett. A műfaj egyik jelentős megújítója volt.

1892-től szívesen foglalkozik a prostitúció témájával, s prostituáltakat választ modellnek. Ezek az istennők szerepelnek nagyszerű színes litográfia-, és plakátsorozatán. Megjelenik rajtuk a vidám Jane Avril, a hosszú fekete kesztyűs énekesnő, Yvette Guilbert, akinek 1895-ben olyan sikere volt a nagyközönség és az értelmiség körében, mint Greta Garbónak 1930-ban vagy Brigitte Bardot-nak 1960-ban; az ír származású May Belfort, aki perverz módon csecsemőnek öltözve jelent meg a színen, egy kis fekete macskával a karján; a vörös hajú angol May Milton és még sokan mások. Illusztrátorként dolgozott különféle folyóiratoknak, például az L’Escarmouche-nak, a Figaro Illustré-nek és a Le Rire-nek. 1893-ban kiállítást rendezett a Goupil Galériában, ahová meghívta Degas-t. 1894-ben még szobát is vesz ki a rue des Moulins egyik „házában”. A lányok szerették emberségéért, gyengéd együttérzéséért.

Egész sor tanulmányt készít Elles című litográfia-sorozatához, amely 1896-ban jelenik meg, s itt készülnek a Harisnyát húzó nő vagy a Nő a házból című képei és nagy kompozíciója, amely összefoglalja akkori tanulmányait: A rue des Moulins szalonjában. 1895-ben pannókkal díszítette azt a pavilont, amit La Goulue a Foire de Trőne-ban állított fel. Ezek a képek jelenleg az Orsay Múzeumban találhatók. 1896 elején a párizsi Manzi-Moyant Galéria nagy kiállítást rendezett képeiből. 1897-ben megismerkedik Suzanne Valadonnal, aki előbb a híres festő modellje, később kedvese volt, majd maga is festő lett. De a tíz éven át tartó éjszakázás, egészségtelen életmód nem maradt következmények nélkül. Egy 1898-as londoni utazása után, amelyre képeinek ottani kiállítása alkalmából került sor, gyakrabban panaszkodott általános gyengeségre, egész télen át krónikus alkoholmérgezésben szenvedett, depresszióssá vált és hallucinációi voltak. Egyre kevesebbet dolgozott. 1899-ben egy súlyos krízis után beszállították a neuillyi ideggyógyintézetbe. Itt rajzolta meg krétával a híres Cirkusz című sorozatát. Májusban kiengedték az ideggyógyintézetből.

Betegsége végső stádiumában összeszedte minden erejét és tudását, és kiváló műveket alkotott. Utolsó műve, a Vizsga az orvoskaron befejezetlenül maradt – a kép megrázóan expresszionista. Élete vége felé felszámolta műtermét, egyes műveit megsemmisítette, másokat szignálta, majd leutazott a tengerpartra. Augusztus közepén Taussat-ban szélütés érte, melynek következtében félig lebénult. Édesanyjához vitette magát a malroméi kastélyba. 1901. szeptember 9-én hajnalban eltávozott az élők sorából. Édesanyja összegyűjtötte a műtermében maradt összes festményt, tanulmányt, és felajánlotta Albi városának, hogy múzeumot rendezzenek be belőlük a berbie-i püspöki palotában.

A budapesti Szépművészeti Múzeumban egy festménye (Ezek a hölgyek az ebédlőben), a kréta-tempera technikával készült Bálterem a Moulin Rouge-ban, valamint számos színes litográfiája és plakátja található. 2014-ben a múzeum egy nagyszabású kiállítással tisztelgett Toulouse-Lautrec művészete előtt.

Roger Marx így jellemezte őt: „Régen nem találkoztunk olyan tehetséges művésszel, mint Toulousse-Lautrec. A mélyreható elemzés összhangban áll a kifejezési eszközök egységével. Nem tartozik semmilyen iskolához, klikkhez, korán leküzdötte az őt ért hatásokat, hogy teljesen önmaga legyen.”

Nagy Mária

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével ezeken a linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.