507

Városmonográfia műhelynap Győrben

Horváth József írása

A 2017. március 14-én tartott első győri Városmonográfia műhelynap folytatásaként május 15-én, hétfőn ismét fontos rendezvényen vehettek részt a város története iránt érdeklődők. Amíg az első – a házigazda Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér által megszervezett – konferencián a várostörténeti kutatás módszertani kérdéseire, valamint az eddigi győri kutatási eredmények bibliográfiai számbavételére került a hangsúly, most – Győr Megyei Jogú Város Levéltára szervezésében – a város múltjának vázlatos áttekintése volt a kitűzött cél.

A Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Kisfaludy Károly Könyvtárának rendezvénytermében megtartott műhelynapon – csakúgy, miként két hónappal korábbanFekete Dávid, Győr Megyei Jogú Város alpolgármestere köszöntötte a megjelenteket. Rövid köszöntőjében utalt arra: e rendezvények fontos részeit képezik egy városmonográfia előkészítésének, melyet a város 1271. évi kiváltságlevele kiadásának 750. évfordulójára, 2021-ben terveznek megjelentetni. 1971-ben, a 700. évfordulón egy várostörténeti tanulmánykötet jelent meg; most egy több kötetes, az újabb kutatási eredményeket szintézisbe foglaló vállalkozás körvonalai kezdenek kirajzolódni. Az előmunkálatok fontos része más városok gyakorlatának megismerése is; két hónappal ezelőtt a pécsi, most a székesfehérvári monográfia-írás tapasztalatairól hallhatnak a jelenlévők.

A konferencia első előadását dr. Horváth Richárd (Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet) tartotta Győr a középkorban címmel. Az egykoron pályáját a Győri Egyházmegyei Levéltár munkatársaként kezdő kutató a téma teljességre törekvő áttekintésére már csak idő hiányában sem vállalkozhatott, a régészeti eredményeket pedig – mint mondotta – a régészeknek kell majd számba venniük; ő maga néhány általa fontosnak tartott kérdés vizsgálatán keresztül igyekezett rávilágítani a korszak kutatásának legfontosabb problémáira. A győri püspökség alapítási évének bizonytalanságára csak utalva, részletesebben foglalkozott az 1271. évi kiváltságlevél körüli problémákkal. Megtudtuk, hogy az több változatban maradt fenn, és fordítása még több változatban ismert; az eltérő tartalmi változatok, illetve az azokról – különböző korszakokban – készült fordítások alapos kritikai összevetése önmagában külön tanulmányt igényelne. De sok a bizonytalanság a várostopográfia terén is; nem dönthető el például egyértelműen az a kérdés, mely korban mit értettek „Királyfölde” alatt. A középkor első századaiból becslése szerint kb. 20-25 győri polgárt ismerünk mindössze név szerint; ezek száma a középkori oklevéltárak szisztematikus átnézésével bizonyára gyarapítható lenne – fáradságos munkával. Fontos lenne a győri püspökök szerepének alaposabb vizsgálata is; hiszen olyan – országosan is elismert – személyek ültek a győri püspöki székben, mint – csupán a 15. századiak közül említve néhányat – Salánki Ágoston, Nagylucsei Orbán, Bakócz Tamás – vagy éppen a 16. század elején Gosztonyi János. A város jelentősége a Kubinyi András által kidolgozott un. centralitási pontok alapján jól meghatározható; komoly feladatot jelent viszont a királyi, a püspöki és a káptalani levéltárak e korszakra vonatkozó iratanyagának átnézése. Mindez azért is nagyon fontos lenne, mert – megítélése szerint – Győr város középkori történetével kapcsolatosan számos legenda terjedt el; itt lenne az ideje az ezekkel kapcsolatos kérdések tisztázásának is.

Az elmúlt évben látott napvilágot a Székesfehérvár története az Árpád-korban című impozáns kötet, a várostörténeti monográfia első darabjaként; a kötetet – és elkészítésének legfontosabb tanulságait – dr. Zsoldos Attila akadémikus (MTA MTK TTI) és dr. Csurgai Horváth József, Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltárának igazgatója mutatta be. A kötet nagyobb hányadát jegyző dr. Zsoldos Attila arról beszélt, miért olyan lett a kötet, amilyen. 2001-ben fogott hozzá a munkához, melynek az eredeti tervek szerint egyedüli szerzője lett volna; később azonban fontosnak tartotta – egy-egy téma kapcsán – két társszerző bevonását is, Thoroczkay Gábor (ELTE) és Kiss Gergely (PTE) személyében. Beszélt a korszak forráshiányos voltáról, megemlítve többek között azt is: a győriek szerencsésebb helyzetben vannak, mert itt legalább fennmaradt a kiváltságlevél – Fehérvár esetében még az sem. Így számos kérdés esetében csak elszórtan meglévő adatokra tudott támaszkodni, melyek összegyűjtése sok fáradsággal járt, és sok időt igényelt. Felhívta a figyelmet arra is, hogy számos kérdést már az elején célszerű eldönteni; így mindenekelőtt azt is, kinek készül a kiadvány.

Dr. Csurgai Horváth József levéltárigazgató bevezetésként utalt arra: Székesfehérvár történetéről már az 1910-es évek első felében készült egy négykötetes monográfia Lauschmann Gyula orvos, amatőr helytörténet-kutató szorgalmának köszönhetően, ez azonban akkor kéziratban maradt; nyomtatásban 1993 és 1997 között láthattak csak napvilágot a kötetek, komoly érdeklődést váltva ki a helybéliekben. Ezért is tartották fontosnak egy modern szemléletű városmonográfia megírását, melynek első kötete – amint arra Zsoldos Attila is utalt – 15 év munkájával készült el. A következő feladat az 1543-ig – a város törökök által történt megszállásáig – terjedő időszak bemutatása lesz; ez azonban – az eddig elkészült kéziratok terjedelme alapján – várhatóan két kötetben lát majd hamarosan napvilágot.

A konferencia következő előadója dr. Gecsényi Lajos professzor – a győri megyei levéltár, majd a Magyar Országos Levéltár egykori igazgatója – volt. Győr, a katonai és gazdasági központ a kora újkorban című előadásának elején utalt arra: utoljára 1971-ben látott napvilágot terjedelmesebb várostörténeti munka, több kiváló tanulmánnyal; ezek azonban többnyire – néhány kivételtől eltekintve – a két világháború közötti kutatások eredményeit összegezték. Azóta számos értékes forráskiadással, illetve segédlettel bővült a kutatók rendelkezésére álló eszköztár: a vármegyei közgyűlések regesztái immár a teljes 17. századra kézbe vehetők; a városi regeszták eddig megjelent kilenc kötete – Dominkovits Péter szorgalmának köszönhetően – fél évszázadot ível át; de több kötetben láttak napvilágot végrendeletek, valamint városi telekkönyvek is. Az újabb feldolgozásokat számba véve utalt többek között a Győri Egyházmegyei Levéltár tanulmányköteteire, Pálffy Gézának a megyei levéltár által kiadott fontos munkáira, valamint az egyháztörténet – főként a városban működő szerzetesrendek múltja – terén elkészült tanulmányokra; de említést tett a bécsi levéltárakban végzett forrásfeltáró munkáról is. A korszak várostörténetét vázlatosan áttekintve az erődváros kialakulására, illetve az ezzel járó változásokra helyezte a hangsúlyt; de érintett olyan fontos kérdéseket is, mint Győr város 1609. évi – fontos privilégiumokat tartalmazó – kiváltságlevele, a város társadalmának és foglalkozási összetételének változása, valamint néhány legenda valóságtartalma.

Dr. Fazekas István egyetemi docens (ELTE) Győrről, mint egyházigazgatási és oktatási központról a 16-18. században című előadásában először a 17. századi püspökök szerepéről szólt, kiemelve: 1635-ig szinte mindegyikük a királyi kancellári tisztséget is viselte – így komoly befolyással bírtak országos szinten is. A káptalan tagjainak száma 13 főre csökkent; az a tény viszont, hogy tagjai között több felszentelt püspök is volt, a győri stallumok fontosságát mutatja. A szerzetesrendek közül a ferencesekről, illetve a jezsuitákról szólt részletesebben. Az előbbiek népszerűségét mutatja, hogy az 1654. évi tűzvészben megrongálódott templomuk és kolostoruk újjáépítéséhez komoly segítséget kaptak a város lakosságától is; utalt viszont arra: a pozsonyi rendi levéltárból a győri kolostorra vonatkozó anyag hiányzik – ez lényegesen nehezíti a kutatás helyzetét. A jezsuiták győri működéséről az utóbbi években – főként Kádár Zsófia kutatásainak köszönhetően – számos újabb adat került elő: az oktatói munka mellett lelkipásztori működésükről is jelentősen bővültek ismereteink, főként az általuk vezetett vallásos társulatok kapcsán. A város további oktatási intézményei közül az orsolyitáknak a leánynevelés terén végzett munkáját, valamint az evangélikus kisgimnázium szerepét emelte még ki; míg a vallási élet területén a már említett szerzetesrendek mellett a karmeliták, valamint a kamillánusok működését érintette röviden – hogy azután a feloszlatott jezsuiták örökébe lépő bencések oktatói munkájáról is ejtsen néhány szót.

Dr. Hermann Róbert hadtörténész, egyetemi tanár (Károli Gáspár Református Egyetem) Győr hadtörténete az 1848-49-es szabadságharc idején címmel foglalta össze e témára vonatkozó ismereteinket. Bevezetésképpen utalt 1998-ban megjelent munkájának (Győr város és megye hadtörténete 1848-49-ben) keletkezéstörténetére, valamint további, Győr 1848-49-es hadtörténetét érintő tanulmányaira. Megállapította: a forradalom és szabadságharc győri eseményeinek megismerését olyan kiváló munkák segítik, mind például a néprajzkutató Zsupos Zoltán impozáns kötete (Hirdetmények, színlapok, aprónyomtatványok. Győr 1848-1849); ugyanakkor számos fontos forrás kiadásra vár még – ez utóbbiak között említette például Ecker János naplóját, melyből három alkalommal is jelent meg már válogatás, de az igazi egy teljes kiadás lenne. Fontos feladatnak tartja a város hadtörténetének további alaposabb kutatását, hiszen Győr „a hadak útjában” fekvő városként többször cserélt gazdát, és – 1848 decemberének végén, valamint 1849. június 28-án – két jelentős ütközet is zajlott határában.

Katona Csaba történész (MTA BTK TTI) Győr a reformkortól az első világháborúig címmel foglalta össze gondolatait a város történetének e jelentős időszakáról. A rendelkezésünkre álló szakirodalomból a reformkorra vonatkozóan Balázs Péter, a dualizmus korszakát érintően Szakál Gyula alapvető munkáit emelte ki – az utóbbi kapcsán főként a modellváltásra helyezve a hangsúlyt. A korszak történetének fontosabb folyamatait elemezve rávilágított arra: Győr egy befogadó város volt; e mentalitásnak jelentős szerep jutott abban, hogy kereskedővárosból ipari központtá válhatott; de szükségeltetett ehhez – több más mellett – fejlett iskolarendszerének megléte is.

Dr. Honvári János gazdaságtörténész, egyetemi docens (Széchenyi István Egyetem) Győr a huszadik század első 60 évében című előadásában öt kérdést emelt ki, ezek vizsgálatán keresztül mutatva be a város e korszakbeli fejlődését. Először a természeti-földrajzi környezetet vázolta fel röviden, utalva például a folyók létének előnyeire, illetve hátrányaira; de kitért például a vasúthálózat városszerkezetet befolyásoló szerepére – így a hidak, illetve felüljárók építésének szükségességére – is. Második pontként az egyetemalapítási kísérleteket vizsgálta, az 1870-es évekbeli kezdetektől a mai egyetem létrejöttéig áttekintve a változó elképzeléseket. Részletesebben foglalkozott a város által a két világháború közötti időszakban felvett kölcsönökkel, azok felhasználásának módjaival, valamint azoknak a település fejlődésére gyakorolt hatásával. A hosszabb ideig meghatározó szerepet betöltő textilipart – idő hiányában – csak röviden érintette; részletesebben foglalkozott viszont az ágyúgyár megalapításával, szerepével – majd annak 1919-ben történt kényszerű megszűnése után az épületek további hasznosításával, a helyén létrejött ipari vállalkozások sorsával – a Győri Szerszámgépgyárnak a Magyar Vagon- és Gépgyárba történt beolvadásáig követve a folyamatot.

A konferencia utolsó előadását Bana József levéltárigazgató (Győr Megyei Jogú Város Levéltára) tartotta Győr város monográfiai bizottsága a huszadik század elején címmel. Bevezetésképpen utalt arra: Szávay Gyula 1896-ban megjelent Győr-monográfiájával már a kortársak sem voltak teljességgel elégedettek, így hamar megkezdődtek egy újabb monográfia előkészítésének munkálatai. A monográfiai bizottságot Zechmeister Károly polgármester vezette, és annak 1910-ben bekövetkezett haláláig működött ténylegesen. Tagjainak száma állandó volt; ha egy bizottsági tag meghalt, új tagot választottak helyére. (Érdekességként említette, hogy az utolsó megválasztott tag 1910 tavaszán Giesswein Sándor kanonok volt.) A bizottság működését a levéltár állományában fennmaradt aprónyomtatványokkal – például a Borovszky Samu által szerkesztett monográfia előfizetési felhívásával – illusztráló előadó többször idézte Mályusz Elemér 1924-ben papírra vetett véleményét a helytörténeti monográfiák fontosságáról. Befejezésképpen pedig utalt az 1940-es évek monográfia-kísérletére, mely a háborús viszonyok között nem valósulhatott meg; készült viszont 1943-ban – a szabad királyi városi kiváltságlevél kiállításának 200. évfordulóján – egy várostörténeti kiállítás, a Győri Szemle pedig tematikus különszám megjelentetésével emlékezett az évfordulóra.

Összegezve: egy érdekes és tartalmas konferencia részesei lehettünk. Az előadók a rendelkezésükre álló időkeretben nem törekedhettek tartalmi teljességre; az újabb kutatási eredmények vázlatos számba vétele mellett kitértek viszont az egyes korszakok fontosabb vitatott kérdéseire, utalva helyenként az alapkutatások hiányosságaira, valamint az elvégzendő feladatokra is.

Horváth József
Fotók: Pozsgai Krisztina

2017.05.22