206

Ősi fésű


Fenékpusztáról, az ottani római erődről már többször is olvashattak ezeken az oldalakon. Most az erőd déli falánál lévő temetőből előkerült fésűt nézzük meg jobban, amely romos állapotában is igazi mestermunkának tűnik. Nem annyira ősi persze, mint azt a cím állítja, de attól még szép időt, vagy 1500 évet volt a föld alatt.

A keszthelyi Balaton Múzeumban őrzött darabot a szakemberek a Krisztus utáni V. század második felére datálták, arra a mozgalmas korra, mikor a népek országútján sorra érkeztek a Kárpát-medencébe a hódítók, de Fenékpuszta, az egykori Valcum sokáig épségben maradt, mert a támadóknak mindig volt annyi eszük a híresztelésekkel szemben, hogy nem vágták le az aranytojást tojó tyúkot, csak kicsinység megkopasztották. Így aztán, ha barbár uralom alatt is, de tovább működhettek a fenékpusztai műhelyek, talán éppen ama fésűkészítő kis manufaktúrája is, aki ezt a szerszámot megalkotta.

A fésülködés, különösen a nők esetében, minden bizonnyal egyidős az emberi civilizációval. A haj tisztán tartását is segítő foglalatosságnak, gondolom, mindig voltak szépészeti céljai is. A régészek ennek megfelelően már a kőkorszakokból ismernek fésűket, amelyek leginkább csontból készültek. Ez az anyag maradt az évezredek folyamán a szerszám alapanyaga, hiszen a fa hamar kopik, a fém pedig, pláne ha nincs megfelelően kidolgozva, felsérti az érzékeny fejbőrt. A forma is kezdetektől adott volt, esetleg annyi különbséggel, hogy pont az anyag tulajdonságai és a lassú megmunkálás miatt az első fésűk rövidebbek voltak a mai formáknál. Így lehet az, hogy nincs egészen 10 centiméteres a vizsgált darab sem, amely egyébként „kétoldali” szerszám. Ezt a fejlesztést mellesleg pont a rómaiak kezdik használni először, és hát mint tudjuk, ők építették fel nagy mérnöki precizitással a fenékpusztai erődítményt és a hozzá tartozó várost is. A déli erődfalnál, a szántó alatt 1976 és 1980 között feltárt temető egyik sírjában pedig ott volt ez a fésű. Amivel nagy valószínűség szerint egy keresztény hölgy fésülködött reggelente, hogy aztán kendő alá rejtse a haját és arca nagy részét, nehogy a barbár (hun, gót, avar) katonáknak feltűnjön a szépsége.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu

2017.05.20