197

„Szeretem a jó krimiket”

Interjú Pacskovszky József filmrendezővel

„…úgy gondoltam, milyen jó lenne kipróbálni egy műfaji film keretében egy krimitörténetet. Foglalkoztatott, hogy tudok-e ilyet alkotni, működik-e, egyáltalán van-e rá igény itthon” – felelte Pacskovszky József filmrendező, forgatókönyvíró a Kultúra.hu azon kérdésére, hogy született meg benne A tökéletes gyilkos ötlete. Az alkotóval a film történetéről, hátteréről, valamint a forgatókönyvírás rejtelmeiről beszélgettek.

Több játék- és portréfilmet, dokumentumfilmet és filmetűdöt készített már, de műfaji filmet még nem. Hogy született meg önben a döntés, hogy elkészíti A tökéletes gyilkos című krimit?

Kihívásnak éreztem. Valójában drámát szerettem volna készíteni egy szerelmi háromszögről, melynek a forgatókönyve már elkészült és a Filmalap el is fogadta, ám nagyon hosszú ideig tart, amíg egy több országban játszódó történethez koprodukciós partnert talál az ember, illetve az is csak nyújtja a folyamatot, ha a partner támogatókat keres, esetleg pályázik. Ez esetünkben igencsak elhúzódott, de most már van koprodukciós partnerünk, úgyhogy remélhetőleg mihamarabb el tudjuk kezdeni a munkát. Közben viszont szórakozásból írtam egy krimi könyvet az öcsémmel. Néhányszor jártam Angliában, tanítottam is filmkészítést ott, és nagyon megtetszett Edinburgh környéke, ezért úgy alakult, hogy oda helyeztük a krimink történetét, mely a Nő kutyával és holddal címen meg is jelent az Agave Kiadó gondozásában. A könyv megjelenése után pedig úgy gondoltam, milyen jó lenne kipróbálni egy műfaji film keretében egy krimi történetet. Foglalkoztatott, hogy tudok-e ilyet alkotni, működik-e, egyáltalán van-e rá igény itthon. Arra jutottam, hogy egy próbát mindenképpen megér a dolog, tehát tulajdonképpen a kíváncsiság és a kihívás gondolata vitt ebbe az irányba. Másrészt pedig az, hogy szeretem a jó krimiket.

Mi ihlette a történetet?

László Zsolttal egy kollégiumi szobában laktunk és több filmben dolgoztunk már együtt. Ott van például a VII. Olivér című tévéjáték Szerb Antal nyomán, melyet mindketten nagyon szerettünk, vagy A vágyakozás napjai című film, amelynek szintén ő a főszereplője. Az volt a célom, hogy A tökéletes gyilkosban egy olyan figurát állítsak a középpontba, akit ő meg tud testesíteni, tehát amikor megszületett az ötlet, én azonnal felhívtam Zsoltot, hogy tudassam vele, hozzá próbálunk írni egy történetet. Az már a kezdetektől biztos volt, hogy ő lesz a főhős, a történet pedig nem egy tiszta krimi lesz. Engem nagyon érdekel a családi dráma mint téma, és ez meg is jelenik a filmben, hiszen látjuk, hogy hullik szét egy család, ugyanakkor van egy másik szál is: a nyomozás az után az elkövető után, aki valójában igazságot tesz. Gyakorlatilag többféle gondolat állt össze ebben a forgatókönyvben.

A krimi, a thriller és a dráma eszközei is felfedezhetőek a filmben. Ez azt mutatja, hogy nem műfajban, hanem inkább történetben gondolkodott. Jól látom?

Ez egy bűnügyi film. A thriller teljesen más. Én nem szeretném megijeszteni, libabőrössé tenni az embereket, inkább gondolkodásra akarom késztetni őket. Persze az izgalom nem árt egy krimiben. A nyomozás és az újrakezdés kettőssége uralja a filmet: van egy hős, aki elveszít mindent, de egy olyan bűnténnyel találkozik, mely visszahozza a múltjának eseményeit, és lehetőséget ad neki arra, hogy valahogy újrakezdje az életét. Stendhal írja valahol, hogy „sokáig fontolgattam az öngyilkosságot, de olyan érdekes lett a politikai helyzet, hogy kíváncsi voltam arra, mi fog történni, ezért nem öltem meg magam”. A filmbéli, Kamenár nevű detektív is eljut oda, hogy legszívesebben megölné magát, mert mindent elveszített, de kíváncsivá teszi a lány, aki bekopog hozzá. Kíváncsi arra, hogy mi fog történni, hogy valóban bűnös-e. Szóval egy újrakezdés és egy bűntény kiderítése, ez a kettősség viszi előre, illetve jobbra-balra a film történetét.

Említette, hogy a főhős karakterét László Zsoltra szabta, ugyanakkor meglepő választás volt például Szabó Kimmel Tamás a nagyhatalmú rendőrfőnök szerepére. Mit tartott szem előtt, mikor kiválasztotta a szereplőit?

Szeretek azokkal a színészekkel dolgozni, akikkel tudom, hogy megértem magam. Szervét Tibivel és Tóth Ildivel már dolgoztam együtt, és a többiekkel is igyekeztem jó kapcsolatot kialakítani. Egyébként elsősorban a lány kiválasztása volt nehéz. Hőrich Nóra Lilivel még nem dolgoztam együtt, de azt gondolom, hogy jó választás volt a szerepre. Válaszolva a kérdésre, mikor az ember forgatókönyvet ír, vagy megjelennek előtte a színészek, és akkor a mondatokat, melyeket leír, már az ő hangjukon hallja és látja a gesztusaikat is, vagy megpróbálja utólag kiválasztani a színészt a megírt szerephez. Itt most mindkét eshetőség megjelent, de igyekeztem úgy összerakni a képet, hogy mindenféle színfolt legyen a filmben.

A filmben a kábítószer-használat és árusítás is előkerül. Miért tartotta fontosnak, hogy ezt is beemelje a történetbe?

Azt gondolom, hogy eléggé jelen van a kábítószer a mai életünkben – nemcsak a szórakozóhelyeken és a fiatalok világában. Annyira stresszes az élet, és annyi megoldhatatlan helyzet adódik, hogy ez sok embernél önértékelési problémákat és függőséget okoz. A mai világban olyan elvárások vannak, melyeknek nem mindig tudnak megfelelni az emberek, emiatt pedig frusztráltak, elégedetlenek és boldogtalanok. Erre pedig gyógyír a drog és az alkohol, melyek nagyon erősen jelen vannak a mai emberek életében, gyakorlatilag minden társadalmi rétegben. Szóval ez itt van a levegőben. És a főszereplőnknek is ez a stresszoldója, ez az, ami segít neki elfelejteni a saját tragédiáját.

És árnyalja a személyiségét is, hiszen mikor elkezdődik a film, akkor látjuk, hogy Kamenár egy gyilkossági nyomozó, és azonnal azt gondoljuk, a jó oldalon áll. De akkor megtudjuk, hogy ő sem kivétel.

Így van. Valójában egy rendőrségi bűnjel van nála, melyet valahonnan lenyúlt. Kamenár nagyon nehéz helyzetből indul, és ezáltal a film is, mert egy mélyponton levő, depressziós, nem igazán szerethető főhőssel kell elkezdenünk egy történetet. Igazából azt nézzük meg, hogy ő ki tud-e jönni valahogyan a mélyből.

A film fő kérdése az, hogy ki is a tökéletes gyilkos – és erre a néző igencsak későn döbben rá. Nehéz feladat volt úgy megírni a történetet, hogy valóban végig nyitva maradjon ez a kérdés?

Nehéz, mert az első változatokban nagyon hamar kiderült, ezért gyúrni kellett a forgatókönyvet. Ehhez a Filmalap nagyon sok dramaturgiai segítséget adott, amire nagy szükségünk volt, hiszen mikor az ember ír és benne van egy adott történetben, bizonyos dolgokat nem vesz észre. A dráma kibontása mellett azon is el kellett tűnődnünk, hogy mely motívum tudja fenntartani a feszültséget filmben, illetve azt is pontosan meg kellett terveznünk, hogy mikor kerüljön a figyelem a magánélet, mikor a bűnügy vonalára.

Krimi regényt már írt a testvérével, de A tökéletes gyilkos az első krimi forgatókönyvük. Más forgatókönyvet írni, mint regényt?

Amikor regényt és nem forgatókönyvet ír az ember, egyáltalán nem kell szem előtt tartania, hogy a kép mennyi egyéb információt hordoz majd a filmben és miképpen hat majd a nézőre. A forgatókönyv esetén figyelembe kell venni, hogy a filmnek lesz ritmusa, színvilága, lesznek benne kameramozgások, jelmezek, díszletek, melyek együtt adják ki az egészet, és összességében hoznak létre egy hatást. Tehát a regényírás leginkább abban különbözik egy forgatókönyv megalkotásától, hogy lehet ugyan képi megfogalmazást használni, de nem kell feltétlenül képben gondolkodni, hanem inkább érzelmi kapcsolatot kell teremteni az olvasóval. Be kell avatni, a bizalmasunkká kell tenni és mesélni kell neki. A regényírás valójában mesemondás, a szavaknak és a mondatoknak pedig varázsuk van, megérintik az olvasót, feszültséget vagy nyugalmat teremtenek benne. Mint mikor az anyuka mesét mond a gyermekének. De ezt a mesét az ember a saját belső hangján hallja, és a saját képi világára fordítja le az olvasott történetet.
Vegyünk egy konkrét példát: ha az ember könyvet olvas, ő képzeli el, milyen Edinburgh, de ha én ezt filmen akarom megmutatni neki, akkor el kell döntenem, hogyan ábrázolom. Mást üzenek, ha esős, mást, ha napfényes utcaképet mutatok, ahogy azzal is, ha egy koldus van a képen vagy épp gazdag emberek. Egy filmben ezeket az apróságnak tűnő dolgokat is el kell dönteni, hiszen a film másképpen beszél, mint a könyv, mely sokkal szabadabb. A filmben az alkotó nem játszhat kedvére, válthat ugyan például szemszögeket és idősíkokat, de van, amit pontosan követnie kell, mégpedig a főszereplőjét és az ő történetét.

A tökéletes gyilkos atmoszférája, képi világa a skandináv filmeket juttatja eszünkbe. Volt esetleg olyan alkotás, mely inspirálóan hatott önre ilyen szempontból?

Sok svéd és izlandi filmet néztem: a Vérvonalat és az Álmatlanságot nagyon szerettem. És persze ott vannak a regények is, de én nem azt emelném ki, hogy mely alkotók és művek inspiráltak, hanem a mi célunkat. Azt, hogy mi nívósan szerettünk volna beszélni egy adott világról, mely elég sötét. Hiába idézi a svéd krimiket, mégiscsak magyar, budapesti, tehát a mi történetünk, de nem szándékoztunk belesétálni az úgynevezett magyar valóságba. Abba, hogy mi van mondjuk a Nyugati téren. A tökéletes gyilkos egy szorongó, önmagát megújítani próbáló főhős világába kalauzolja a nézőt, tehát nem is lett volna értelme színesebbé tenni. Nagyon szeretem Bergmant, és az ő filmjei is a főhősök lelkiállapotát próbálják kitükrözni, kiteregetni. Ebben a filmben mi Kamenár lelki tájaiban járkálunk, melyek igen sötétek.

A képi világnál maradva: több látványos akciójelenet is van a filmben. Digitális nyersanyagra forgattak és használtak is digitális trükköket?

Most már szinte minden film digitálisan készül. Bizonyos akciókat meg kellett csinálni élesben, például a robbanást, az eséseket, az ütközéseket, de a digitális trükkök sokat segítenek. A trükk rásegít arra, hogy még látványosabb legyen egy-egy jelenet, de azt is lehetővé teszi, hogy utólag kitöröljünk valamit. Mondjuk feliratokat, melyek reklámnak minősülnének.

A filmben több vízió-szerű jelenet is van. Legtöbbször Kamenár visszaemlékezéseit látjuk ilyen formában. Ezeknek az a szerepük, hogy még jobban betekintést nyerjünk az ő lelkivilágába?

Igen. Ezekkel a jelenetekkel megpróbáljuk feldobni azt a labdát a nézőnek, hogy a múltban történt valami, hogy a múltban van elrejtve a titok, amelyre fényt kell deríteni.

A filmet nézve a néző végig azon gondolkodik, ki is a tökéletes gyilkos. De érdekesebb az a kérdés, hogy mi a tökéletes gyilkos szerepe?

Az újságokat olvasva vagy a televíziót nézve sokszor szembesülünk azzal, hogy nem minden bűntény felderíthető, és nem minden az, aminek látszik. A tökéletes gyilkos olyan személy, aki hozzájut bizonyos információkhoz és átlátja, hogy kit fognak elítélni és kit nem. Ő meg van győződve róla, hogy rendet kell tennie – ha másképp nem megy, akkor igazságosztó bajnokként. Az a célja, hogy eltüntesse azokat az elemeket a rendszerből, melyeket kártékonynak tart. Ez egy lehetőség arra, hogy igazságot tegyen, de természetesen ez nem követendő és helyes út. Ezért is kell bűnhődnie.

Tóth Eszter
Fotó: Szlovák Judit
Forrás: kultura.hu

2017.05.19