Bod Péternek (1712-1769), a korszak egyik legműveltebb és legsokoldalúbb református lelkészének, irodalom- és egyháztörténet-írójának „egyháztörténeti, egyházjogi, teológiai, államismereti, nyelv- és irodalomtudományi munkái” mellett a bibliaértelmezés területén is jelentek meg írásai. Munkásságával a magyar nyelvű teológiai irodalom gyarapodásához is hozzájárult. Egyik első és jelentős munkája „a bibliai fogalmak szimbolikus értelmét magyarázó” Szent Irás’ értelmére vezérlő magyar leksikon 1746-ban, Kolozsvárott jelent meg először. Érdekesség, hogy még ugyanebben az évben Győrött Streibig József is kiadta ugyanezt a művet, amellyel Bodnak az volt a célja, hogy egyrészt megvilágítsa a bibliai fogalmak, helyek és példabeszédek értelmét, másrészt megértesse az olvasóval a Szentírás üzenetét. Ez a kötet lényegében egy bibliai értelmező szótár, amely összesen 657 betűrendbe sorolt bibliai kifejezést magyaráz meg, megadva párhuzamos helyeiket is. Bod Péter könyvét egyaránt szánta a lelkészeknek és a laikus olvasóknak.

A Jean-Fréderic Ostervald (1663-1747) protestáns svájci teológus és lelkész által írt bibliamagyarázat magyarul 1780-ban a győri Streibig Gergely János kiadásában jelent meg Biblia’ tárháza, mellyben az Ó és Uj Testamentom’ könyveinek és részeinek summái, és azokból való épületes rövid tanúságok foglaltatnak, a’ Szent Irásnak olvasásáról tanitó elöljáró-beszéddel együtt címmel. Az eredeti, 1720-ban kiadott francia nyelvű írást az a református lelkész Némethi Sámuel (1729-1802) fordította le magyar nyelvre, aki 1780 és 1783 között a Győr vármegyei Csilizpatason teljesített lelkészi szolgálatot.

A 18. században Osterwald művei közül jó néhányat Magyarországon is kiadtak. Népszerűségének oka az lehetett, hogy egyházi írásait világi funkcióval is ellátta, ezáltal „a közéleti ember, a hivatalnok vagy katonatiszt számára körvonalazta a helyes, erkölcsös magatartást”.

A bibliai könyvek történetét foglalta össze Bod Péter A’ Szent Bibliának historiája című könyvében, amelyet 1748-ban Nagyszebenben adtak ki először. 1782-ben a győri Streibig-nyomdában jelentették meg a mű harmadik kiadását. A kötet azonban hamis impresszumot tartalmaz, a címlapon ugyanis Szeben szerepel megjelenési helyként, Sárdi Sámuel kiadóként, 1748 pedig megjelenési évként. Ebben az írásában Bod „a magyar nyelvű bibliafordítások történetét dolgozta fel és adta közre”, mégpedig teljesen áttekinthetően, káté, azaz kérdés-felelet formájában.

A 13. századtól kezdve jelentek meg nyomtatásban „a Biblia szavainak alfabetikus rendbe szedett előfordulási jegyzékei”, az ún. bibliai konkordanciák, amelyek tulajdonképpen válogatott név- és tárgymutatók voltak. Magyar nyelven 1593-ban adtak ki először szentírási konkordanciát.

Kőrösi Mihály (1706?-1775) református esperes által az Újszövetséghez összeállított konkordanciáját Az Uj Testamentomra mutato tabla címmel 1739-ben a debreceni Városi Nyomdában adták ki, amelynek második, javított kiadását szintén Debrecenben nyomtatták 1773-ban. Az Ószövetséghez elkészített konkordanciája azonban életében nem jelent meg nyomtatásban. Végül 1788-ban Streibig József Győrben jelentette meg Kőrösinek a teljes Bibliához elkészített konkordancia-jegyzékét Magyar concordántzia avagy Az Ó és Új Testamentomra mútató tábla címmel, két kötetben.

Kőrösi eredeti művét az 1783-tól haláláig Győrött református lelkészként működő Szerencsi Nagy István (1747?-1789) javította és egészítette ki, sőt saját költségén ő maga rendezte sajtó alá is. Szerencsi Nagy „az ószövetségi konkordancia javításához Kőrösi eredeti kéziratát, az újszövetségi részhez pedig az 1773-as második kiadást vette igénybe”. Az eredeti változat hibáinak javításához és a bővítéshez egy német nyelvű konkordanciát és a Bibliát is felhasználta. Szerencsi Nagy azonban nem érhette meg mind a két kötet elkészültét. A második kötet P betűjétől Szentmiklósi Timót (1754-18/35) református lelkész és egyházi író, 1789 és 1791 között győri lelkész vette át a munkálatokat, ő fejezte be a szöveget.

Streibig közreműködésével 1787. január 12-i keltezéssel jelent meg az előfizetőket toborzó Tudósítás, továbbá a bécsi Magyar Kurir Magyar Musa című mellékletében is jelent meg írás a kiadás tervezetéről. Az előfizetők száma azonban nem érte el a remélt 1000 főt, csak 50 ember írt vissza előfizetési szándékkal, de mintegy 800 ember jelezte, hogy megjelenés esetén esetleg igényt tartana a műre. 1787 nyarán kezdték el nyomtatni az első részt, a második kötet a címlaptól eltérően valószínűleg 1789-ben jelent meg. Kőrösi Mihály bibliai konkordanciája mintegy 2000 példányban hagyta el a sajtót.

oszem

Felhasznált irodalom: Magyar művelődéstörténeti lexikon vonatkozó szócikkei; Oláh Róbert: Kőrösi Mihály konkordanciája : egy 18. századi bibliai segédkönyv kiadástörténete In: Könyv és Könyvtár XXX/2008 p. 71-94.; Kurta József-Tibor: Bod Péter és a szentírástudomány; Dominkovits Péter: Adatok Némethi Sámuel győri kiadású Osterwald fordításához. In: Kisalföldi Könyvtár 1993. 1.; V. Ecsedy Judit: Bod Péter műveinek kiadástörténetéhez – hamis évmegjelölésű változatok; biblia.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

Az Érdekességek a győri könyvtár Muzeális gyűjteményéből cikksorozat további részei itt találhatók felsorolva.