457

105 éve született Hegedüs Géza

Nagy Mária írása

Hegedüs Géza, a legendás író, tanár, polihisztor 1912. május 14-én született Budapesten. Lipótvárosban, a ma Kresz Géza nevét viselő Ügynök utcában nőtt fel, édesapja módos ember, irodaszer nagykereskedő volt. Már gyermekkorában megfertőződött az irodalommal, széles körű irodalmi műveltségre tett szert.

Középiskolai tanulmányait a Markó utcai főgimnáziumban végezte. 1935-ben jogi diplomát szerzett a Pázmány Péter Tudomány Egyetemen, ahol történelemből és irodalomból is lediplomázott.  A jogi doktorátus megszerzése után négy évig ügyvédjelöltként dolgozott, majd 1939-től az Anonymus Kiadó lektora és irodalmi vezetője lett. Már 1935-ben megjelent első könyve Anyagi büntetőjog az Árpád-házi királyok korában címmel. 1938-tól a Magyar Rádiónak is dolgozott, szinte haláláig.

1941-ben a keleti frontra vitték, ahol előbb tényleges katonaként, majd munkaszolgálatosként szolgált. A Don-kanyart megúszta, de amikor hazakerült, internálták, 1944-től pedig németországi koncentrációs táborokban raboskodott.

1945-től 1973-as nyugdíjazásig a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanszékvezetőként irodalom-, színház- és drámatörténetet tanított, színészgenerációk tanulták tőle a művészetelméletet. 1938-tól olvasta fel rádióelőadásait, az idők során 222 irodalmi arcképvázlatot ismertetett meg a hallgatókkal.

1946-1949 között Budapesten a városházán osztályvezető tanácsosként, valamint a Pázmány Péter Tudomány Egyetem filozófiatörténet tanáraként dolgozott. 1947-1949 között a Jövendő című lap irodalmi rovatvezetője és a Március tizenötödike felelős szerkesztője volt. 1955-1957 között a Magvető Könyvkiadó igazgatójaként tevékenykedett. 1956 után már csak írással foglalkozott.

1935-től több mint száz könyve látott napvilágot, ebből tíz verseskötet és egy négyrészes önéletrajz, írt könyvet Dózsa Györgyről, Mátyás királyról és Vergiliusról is. Ezeken kívül nevéhez fűződik számos történelmi, kultúrtörténeti, irodalom- és drámatörténeti tanulmány, illetve esszé.

Az ismeretterjesztés apostola volt, számtalan előadást, felolvasást tartott, több száz interjút, tévés felvételt készítettek vele. Elmaradhatatlan pipájára mindenki emlékszik. Megszállottan, megállás nélkül olvasott, írt és tanított. Rendkívül szuggesztív, magával ragadó előadó volt, hatalmas műveltséggel és tudással, ezenkívül pedig kiváló pedagógus. Író-olvasó találkozók rendszeres szereplőjeként aligha létezett olyan magyar könyvtár, amelyet ne látogatott volna meg többször is.

Hegedüs Géza 87 éves korában, 1999. április 9-én hunyt el Budapesten. Sírja a Farkasréti temetőben található.

Munkásságát – számos más elismerés mellett – háromszor jutalmazták József Attila-díjjal, megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét, és Budapest díszpolgárává avatta. A főváros XIII. kerületében általános iskola, Szigethalmon városi könyvtár viseli a nevét.

Hegedüs Géza: Az olvasó ember szonettje (részlet)

„A könyvek embere sosem lehet magányos,
mert mindig együtt él a végtelennel ő:
és bárha ami van, mindiglen is talányos,
de végül érthető: minden rejtély határos
a megfejtéssel, és a tervezett jövő
az olvasott igék nyomában lép elő.”

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, kulturpart.hu, mandarchiv.hu, Új magyar irodalmi lexikon. H-Ö. Budapest : Akadémiai Kiadó, 2000.

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A kép a Szép versek 1984 című antológiában jelent meg 1985-ben, Vahl Ottó fotóművész alkotása. A kép köteten belüli sorszáma 23. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2017.05.14
10