A borotválkozás, az arcszőrzettől való megszabadulás lehet divat és higiénia által diktált tevékenység is. Utóbbi esetén a sűrű arcszőrzetben megtelepedő élősködők elleni hatékony fellépésről van szó, ha kivágjuk az erdőt, elmennek a lakói is. Aztán mindjárt az első birodalmak idején Egyiptomban volt a borotválkozásnak különleges jelentősége. Ott ugyanis a tehetősek vallási (és vélhetően higiéniai) okokból nem tűrtek meg a testükön semmilyen szőrt. Ezért hát elég sűrűn kellett borotválkozniuk, amihez természetesen a szolgálók vagy szolgáltatók, a borbélyok tudományát vették igénybe. Így alakult ki ez a jeles mesterség, amit éppen modern korunkban fosztottak meg a borotválás lehetőségétől, megint csak higiéniai okokra hivatkozva.

Szóval, az ókori Egyiptomban, és persze máshol is már remek bronz borotvákkal dolgoztak, amik voltak olyan kemények, hogy élesre fenve megbirkóztak az amúgy eléggé nehezen eltávolítható arcszőrzettel is. (Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezek az egyiptomi előkelőbbek aztán a kopaszra borotvált fejükön parókákat viseltek, a fáraó pedig álszakállal mutatkozott az alattvalói előtt, de ez egy másik történet.) A lényeg: a mi 3D-ben megforgatható 7,6 centiméteres borotvánk is bronzból készül, a Nógrád megyei Piliny községről elnevezett késő bronzkori (Krisztus előtt 1300-800) pilinyi kultúra embere használta. Ezek a folyók, patakok mellett, sáncok mögött élő, földművelő és állattartó népek magas fokon űzték a bronzöntés tudományát is. Ennek egyik bizonyítéka eme borotva, melynek élein látszanak a használat nyomai is. És amit vélhetően egy szíjon, nyakban hordott a tulajdonosa, mert értékes holmi volt, erre utalhat visszafogott díszítése is.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu