Előadásának gerincét a galíciai és az erdélyi menekültek sorsa adta. A két menekült közösség eltérő fogadtatásban részesült új hazájában. Galícia szervezetileg az Osztrák-Magyar Monarchia ausztriai részéhez tartozott. Ám a galíciaiak a cári hadsereg elől Magyarországon kerestek menedéket. Ortodox zsidó mivoltuk eltért az általános magyar kulturális szokásoktól.

Eltérő vallású és szokásrendszerű közösség egy háború által sújtott országban, ahol az ebből eredő anyagi gondok nyomják rá bélyegüket a helyi lakosság életére... Nem túl biztató ómen. A közvélemény úgy tartotta, hogy ellátásuk az osztrák fél feladata. Belügyminiszteri leiratokkal igyekeztek békíteni a helyi lakosságot. A szövetségesi hűségre apelláltak, miszerint ebben is segíteni kell az osztrák felet, azaz átmenetileg gondoskodni kell az ide menekült galíciaiakról.

Az erdélyi menekültek szembesülhettek Románia kétkulacsos politikájával, szövetségesből váltak ellenségekké (bár a Monarchiát nem érte meglepetésként a Központi hatalmak hajdani tagjának „színeváltozása”, melyet területi érdekek, hátsó szándékok motiváltak). A román hadsereg viszonylag hamar kapitulációra kényszerült, voltak olyan megyék, melyek továbbra is hadszínterek maradtak, ezért nem tudott mindenki hazatelepülni. A város és az állam – lehetőségeikhez képest – igyekezett megfelelő ellátást nyújtani. A felsőbb osztály képviselőit szállodákban vagy családoknál szállásolták, a köznépnek tömegszállás jutott (például iskolákban).

Az ellátást dr. Éberth Géza koordinálta, a város és a megye azonban eltérő módon igyekezett a problémát megoldani, ez pedig kiváltotta az ellenkezését: Győr a természetbeni juttatásoknak adott prioritást, míg a vármegye pénzbeli ellátást nyújtott – amely nem mindig került megfelelő helyre. A menekültek gyermekeinek biztosították az iskolai oktatást, forrás utal arra például, hogy egy erdélyi szülő kérte, a tanévet itt fejezhesse be a gyermeke, és később kelljen visszatelepülnie. A menekültkérdéssel a hivatalos iratokon kívül bőségesen foglalkozott a sajtó, témául választotta az irodalom, kormányzati és önkormányzati dokumentumok tükrözik a menekültkérdést.

A háború után a trianoni béke is exodust indított el: az új Csehszlovákiából, valamint Romániából, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságból érkeztek a legtöbben, de Ausztriából is menekült ide kétezer fő. Törvényszerű volt a menekülthullám, hisz kompakt magyar területek szakadtak el az anyaországtól, és kerültek hátrányos helyzetbe.

Az anyagilag kivérzett, területileg megcsonkított országnak szinte áthidalhatatlan nehézségekkel járt ezen probléma kezelése: szállás, élelem, anyagi segély, munka terén kellett megoldást találni. Sokan kényszerültek vagon-, illetve barakk lakásokba, a hazájukból való kiűzés, kiűzetés nem egyszer társadalmilag materiális deklasszálódással járt együtt, a lelki traumát nemzedékek hordozták (és hordozzák ma is).

Dr. Horváth József igazgatóhelyettes megköszönte az előadó színvonalas közreműködését, majd a további könyvtári tervekről tájékoztatott: a továbbiakban világháború témájának további boncolgatása mellett módszeresen tárják fel – előadások keretében – az egyes győri városrészek múltját.

Csiszár Antal
Fotó: Pozsgai Krisztina