403

Kicsit egyszerű is, büdös is, de a miénk


Az emberiség hosszúra nyúlt történelme folyamán sokféle világítóeszközt használt, míg eljutott a villanyvilágításig. Ami mostanra a fejlődés csúcsának tűnik, hiszen a legmodernebb napelemes megoldásokhoz is kell egy kis hálózati rásegítés, ha tartósan nincsen átalakítható fény. No de inkább nézzük most a mécsest, mint fényforrást, ami sokkal nagyobb pályaívet futott be, mint a villanyvilágítás. És ha már mécses, akkor vegyük most elő a túrkevei Finta Múzeum egyik 3D-ben digitalizált, a funkció és a forma egységét mutató ilyen világítóeszközét.

Amely – valljuk be – azért nem éri el mondjuk a rómaiak által gyártott olajmécsesek színvonalát, viszont eleve úgy van kialakítva, hogy megmarkolva könnyen mutathassa az utat mondjuk éjszaka a szobából a konyhába a vizes kannához, vagy éppen valami más éjszaka is keresett edényhez. Aztán mivel jóval (pontosan 15 centiméterrel) az asztal síkja felett volt a lángja, nagyobb darabot is hasított ki a homályból.

Ugyanakkor mégis csak hogy úgy mondjam, egyszerűbb világítóeszköz volt jobban sikerült római társánál. Hiszen annál a kanócon égő olaj a mécses belsejében volt, egy beöntő nyíláson került bele, míg egy másik lyukon pedig a kanóc lógott ki belőle. A túrkevei változatnál viszont az olaj, vagy inkább az olvasztott zsír közvetlenül érintkezett a levegővel, a meglehetősen szagosan égő és nagy füstöt produkáló kanóc pedig azon a kis csőrön lógott ki az edény oldalán. No de ne legyünk már ennyire kicsinyesek, a mi mécsesünk is világított, és azt sem árt tudni, hogy ezek a furmányos rómaiak mondjuk éppen 2000 évvel előztek meg bennünket a padlófűtés bevezetésével is.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu

2017.04.28
0