Amely – valljuk be – azért nem éri el mondjuk a rómaiak által gyártott olajmécsesek színvonalát, viszont eleve úgy van kialakítva, hogy megmarkolva könnyen mutathassa az utat mondjuk éjszaka a szobából a konyhába a vizes kannához, vagy éppen valami más éjszaka is keresett edényhez. Aztán mivel jóval (pontosan 15 centiméterrel) az asztal síkja felett volt a lángja, nagyobb darabot is hasított ki a homályból.

Ugyanakkor mégis csak hogy úgy mondjam, egyszerűbb világítóeszköz volt jobban sikerült római társánál. Hiszen annál a kanócon égő olaj a mécses belsejében volt, egy beöntő nyíláson került bele, míg egy másik lyukon pedig a kanóc lógott ki belőle. A túrkevei változatnál viszont az olaj, vagy inkább az olvasztott zsír közvetlenül érintkezett a levegővel, a meglehetősen szagosan égő és nagy füstöt produkáló kanóc pedig azon a kis csőrön lógott ki az edény oldalán. No de ne legyünk már ennyire kicsinyesek, a mi mécsesünk is világított, és azt sem árt tudni, hogy ezek a furmányos rómaiak mondjuk éppen 2000 évvel előztek meg bennünket a padlófűtés bevezetésével is.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu