Döntöttek arról is, hogy a Győr-Moson-Sopron Megyei Értéktár Bizottság a höveji csipkét, mint kiemelt nemzeti értéket felterjeszti a Hungarikumok Gyűjteményébe. A testület véleménye szerint „a höveji csipke különlegessége és egyedisége megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelöl. A magyarságra jellemző, világszerte számon tartott szépségével és hírével a település és országunk elismertségét növeli. Egyediségével, különlegességével a magyarság csúcsteljesítménye, amely méltán jogosult mindennemű elismerésre, megőrzésre és védelemre.”

A csermajori középiskola, a „tejesek Sárospatakja”

Az iskola történetének kezdetei az 1886-os évekre nyúlnak vissza, amikor is az Országos Tejgazdasági Felügyelőség célul tűzte ki maga elé, hogy minél előbb megszervezi hazánkban a szakoktatást. Az állam legalkalmasabbnak látta egy olyan helyen létesíteni a szakiskolát, ahol rendelkezésre állnak a tej termeléséhez és feldolgozásához szükséges épületek és berendezések. Így esett a választás Lajos bajor királyi főherceg és Estei Mária Terézia Dorottya főhercegnő Vas vármegyei birtokára – láncpusztai major –, ahol 1889-ben megalapították, majd 1890. augusztus 15-én megnyitották a Magyar Királyi Tejgazdasági Szakiskolát, az ország első ilyen jellegű oktatási intézményét.

„Csermajor – diákfogalmakkal mérve – a tejesek Sárospatakja”, hiszen innen kerültek ki évtizedeken keresztül azok a szakemberek, akik kiváló szakmai tudásukkal a magyar tejipar élgárdájához tartoznak. A csermajori iskolában ugyanis – a több mint százéves alapítás óta – annyi érték és hagyomány halmozódott fel, hogy Csermajor ma már nemcsak egy volt iskola a sok közül, hanem a magyar tejipart létrehozó és azt nemzetközileg is méltán elismertté tevő szakemberek alma matereként a tejesek emblematikus helye.

Erebe-szigetek

Nagyszentjános közigazgatási területén jelentős természeti érték a falutól északra elhelyezkedő két Duna-sziget, az Erebe-szigetek, amelyek a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzethez tartoznak. Az érintetlen szigetet erdőrezervátummá minősítették, a növény- és az állatvilág természetes folyamatait az ember semmiféle gazdálkodó tevékenységgel nem befolyásolhatja.

Az 1880-as térképen még Erbe néven szerepelnek, az 1930-as térképen már Erebe megnevezés található. Az Erebe-szigeteknek már az elnevezése is felettébb érdekes, két verzió is él a köztudatban. Az egyik még a török-időkig nyúlik vissza, mikor is a szigetekhez közelebb eső Gönyű lakossága a szigetre menekült a vérszomjas betolakodók elől. Akik már biztonságban érezhették magukat a sziget védelmében, „Erre be!” felszólítással mutatták a helyes irányt a többieknek. A másik verzió a hajózással kapcsolatos, ott is az „Erre, be!” parancsot kiabálták, csak éppenséggel a lovakkal dolgozó rakparti munkásoknak mutatták így az utat. E szigetvilág a holtágaival, meredek falú, szakadó partjaival, háborítatlan környezetével igen jó élőhelyet biztosít több védett állatfajnak.

A magyar szablya, a magyar szablyavívás és a Borsody-féle vívórendszer

A magyar szablyavívás évszázados múltra visszatekintő harci technika, melyet már honfoglaló őseink is magas szinten űztek. A későbbi korokban a szablya forgatását a nemzetközi hírnévre szert tevő huszárság tovább öregbítette. Győr is számos alkalommal szerepelt a magyar történelem lapjain, az 1800-as évek második felében pedig már több neves vívómester is indított időszakos tanfolyamot Győrött, ám a Győr Vívó Egylet megalakulása után indult el a folyamatos, szervezett, és nevezetes sikereket is felmutató képzés a városban.

Ennek a nemes hagyománynak az ápolására hozta létre a Magyar Szablyavívó Iskolát Máday Norbert 2012-ben azzal a céllal, hogy a magyar szablyavívás és a Borsody-vívórendszer fennmaradjon Magyarországon. Az iskola tananyaga megegyezik a klasszikus magyar szablyavívó iskolák legjobb hagyományaival. Ezt a tudást adták át a zalaegerszegi huszár laktanyában a katonai vívómesterek is. A szablya használatának évszázados harcok során, a csatatereken kikristályosodott tudása később sporttá válva a magyar sportolókat is hosszú évtizedeket keresztül méltán juttatta a világ élvonalába. Győr-Moson-Sopron megye települései közül 33 címerében található meg valamilyen formában a kard- vagy szablyaábrázolás, ami azt igazolja, hogy a megye lassan évezredes történetében fontos szerepet kapott ez a fegyvertípus. A katonai szablyavívás hosszú évtizedeken keresztül jelen volt a város katonai és civil kulturális életében, mely az értéktárba történő bekerüléssel ismét elfoglalhatná méltó helyét.

A szigetközi eceteshal

Ez az étel kifejezetten a Szigetközben honos, bár készítik a Kisalföld Rába, Rábca környéki településein is. Ahány szakács, annyi pici ízesítési eltérés, így nincsen két egyforma íz Rajka és Vének között sem.

Borbála-járás – alakoskodó horvát népszokás

A Borbála-járás (a képen fent) Európában, ebben a formában csak Kimlén maradt fenn. A településen minden korosztályban, az óvodától az iskolán át a felnőtt csoportokig éltetik a hagyományt. Minden évben nagy érdeklődés, várakozás előzi meg.

Borbála december 3-án, szent Borbála előestéjén járja a falu utcáit, hogy egészséget és szerencsét vigyen a házak lakóinak. A talpig fehérbe öltözött Borbála – aki fiatal lány, de asszony is lehetett – viselete: szoknya, férfiing, fej- és vállkendő, harisnya, kesztyű, arca fehér fátyollal van letakarva, kezében fehér szalaggal díszített fakanalat tart. Nem beszél, csak mutogat, ezért kísérője – aki többnyire fiatal legény – kéri horvát nyelven a bebocsátást a házba. Ott köszönti a ház lakóit, imára szólítja fel a gyerekeket. Végül fakanalával megkocogtatja a gyermekek fogait, hogy egészségesek maradjanak, megveregeti a lakók fájós testrészeit a gyógyulás reményében. Távozáskor a gyerekek megígérik, hogy jók lesznek, majd cukorkát ad nekik Borbála, a földre pedig magokat szór a jövő évi jó termést biztosítva ezzel. A kísérők köszönnek el a ház lakóitól egészséget, jó termést és szerencsét kívánva nekik.

Ebben a formában és tartalommal Európában csak Kimlén (Horvátkimlén) él még ma is. 1985-ben a Zadarban lévő néprajzi múzeumban talált főpapi intelem arra utal, hogy 1905-ben körlevél formájában kihirdették a templomokban: az ilyen alakoskodó babonaságot meg kell szüntetni. A nép azonban továbbéltette és megőrizte számunkra is.

Kapuvári böllérmáj

Kapuvár gasztronómiai védjegyének számít az évtizedek óta népszerű böllérmáj. Az étel napjainkban is fellelhető a helyi vendéglők kínálatában, elkészítésének – már nyilvános – titkait az egykori Gulyás vendéglő munkatársai viszik tovább. A böllérmáj „kitalálója” a Gulyás étterem neves főnöke, Orbán József volt. Az ételkülönlegesség hírét évről évre különböző programokon élteti a város.

Forrás: Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat