Hogy szokja a gyerek a magasságot, amiben majd egész életében dolgoznia kell. Mindazonáltal nem akármilyen elszánás kellett ahhoz, hogy egy hat-hétévesforma gyereket több, mint ötven méteres magasságba felvigyen egy felelős apa. A fiúcska édesanyja valószínűleg nem is tudott a tervezett akcióról, még az is lehet, hogy ezt a fotót sem mutatták meg neki. A fénykép amúgy a múzeum szerint 1936-ban készült, de az is lehet, hogy még előbb, hiszen tudni lehet, hogy két évvel korábban már elérték mai magasságukat a tornyok. A fotós a másik toronyba mászott fel, és a két torony közé kiépített rámpákat is használva, akárcsak a fényképén szereplő ácsok és kőművesek, jutott fel a tetőre. Ahol biztos fújt a szél és az építménynek is lehetett némi kilengése, úgyhogy le a kalappal a mutatvány előtt.

De a pápaiak igyekezetét is kellőképpen értékelnünk kell, akik kétszer gyűjtötték össze a templomuk árát. Már a 19. század végén akkorára nőtt a gyülekezet, hogy nem fértek el a régi épületben, így aztán Kis József lelkész idején meg is kezdték a gyűjtést, hogy 200 ezer koronából új templomot építsenek a Széchenyi térre, a teológiai főiskolájuk és gimnáziumuk mellé. Ahol éppen a Jókai Színház épülete állt, de az akarat tántoríthatatlan volt, így a reformátusok megegyeztek a várossal, 30 ezer koronával járulnak hozzá a színház máshol való felépítéséhez. Szépen indult hát a történet, de közbejött a Nagy Háború, és elvitte hadikötvénybe fektetett 200 ezer koronát. A pápai reformátusok viszont nem adták fel, Kis József lelkész újabb gyűjtést indított, amit végül utóda, Ólé Sándor fejezett be. 1931-ben végül elbontották a színházat, és megkezdődhetett a Dunántúl legnagyobb református templomának az építése. És pontosan tíz évet kellett az 1250 ülőhelyes, három karzatos templom felszentelésre várni. Amely a neobarokk, neoreneszánsz és a szecesszió építészeti jegyeit összesítve, szép arányú donga és csehsüveg boltozatával, egyszerű fehér falaival azóta is hirdeti az Úr dicsőségét.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu