799

125 éve született Házi Jenő, a vitéz főlevéltáros

Vargáné Blága Borbála írása

125 éve, 1892. április 16-án Vásárúton, a Csallóközben született Házi Jenő (előneve 1922-től vitéz) történész, főlevéltáros, a MTA levelező tagja (1938). A pozsonyi királyi katolikus gimnáziumban érettségizett, majd 1914-ben a budapesti tudományegyetemen történelem-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett.

A világtörténelem alakulása az ő személyes sorsába is beleszólt. 1914-ben a világháború kitörésének napján egy év önkéntes katonai szolgálatra bevonult a császári és királyi 94. gyalogezredhez. A tiszti iskola elvégzése után – mint hadapródjelölt őrmestert – 1915. március 7-én a hadszíntérre, a Kárpátokba küldték. Április 11-én súlyosan megsebesült, kétszer is műtötték, hogy életét megmentsék. Szeptemberben az 1. bosnyák hadtápzászlóaljhoz osztották be. Románia hadüzenetekor, 1916 októberében önként jelentkezett a frontra. A császári és királyi 82. székely hadosztály katonájaként az ojtozi szorosban újra megsebesült. Budapestre került kórházba, ezúttal sebesülése nem volt súlyos. Folytatta tanulmányait, és 1917. március 29-én summa cum laude eredménnyel doktori vizsgát tett. Doktori disszertációját Detrekő várának középkori történetéről írta (2. kép). Még ebben az évben a Magyar Országos Levéltárban levéltári kezelői szakvizsgát, illetve levéltári fogalmazói vizsgát tett.

A Soproni Városi Levéltár főlevéltárosa, Kugler Alajos halálát követően pályázott a megüresedő állásra. A város akkori főispánja, Bán Endre a pályázatok mellőzésével, Csánki Dezső és Fejérpataky László ajánlására őt nevezte ki a városi főlevéltárnoki posztra. 1918. szeptember 14-én szerelt le mint tartalékos főhadnagy, ezután foglalta el az állást. Azonnal hozzáfogott az elhanyagolt levéltár szakszerű rendezéséhez és okleveleinek kiadásához.

A városban hamar otthonra talált, 1919. október 28-án házasságot kötött Lovranits Ella Margittal, Lovranits György gazdag büki földműves leányával. 1921-ben részt vett a soproni népszavazás Magyarország melletti agitációjának megszervezésében. Legismertebb munkája, a Sopron szabad királyi város története című, 13 kötetes okmánytár is a szavazásnak köszönhető, mivel a törvényhatósági bizottság a szerencsés kimenetel feletti örömében, az első kötet megjelenését követően, határozatilag mondta ki, hogy a város történetét megíratja, vállalva a felmerülő költségeket. A megszavazott várostörténeti monográfia azonban nem készült el, erre Házi egyszemélyes munkálkodása nem volt elegendő. Vagyonos polgárként, konventtagként a későbbiekben is hozzájárult a várospolitika alakulásához. Levéltárelméleti kérdésekkel is foglalkozott.

Rendkívül sokrétű munkásságot fejtett ki. A város középkori és újkori történetének kiemelkedő kutatójaként felfedezte a Soproni virágénekeket (3-8. kép) és a Soproni magyar-latin szójegyzéket (9. kép, 1924). Több könyv, számtalan kisebb-nagyobb tanulmány jelent meg a tollából Sopron egyház- és zenetörténetéről, gyógyszerészetéről, a városi polgárjog megszervezéséről. Egyik legjelentősebb munkája a 13 kötetes oklevéltár megjelentetése, melyben 1526-ig bezárólag közölte a város összes oklevelét, végrendeletét, számadáskönyveit és egyéb feljegyzéseit. A legrégebbi anyagot, az 1162. és 1406. évek közötti 371 darab oklevelet egy kötetben még 1921 márciusában nyomtatásban kiadta. A Soproni polgárcsaládok 1535-1848 című két kötetes munkája a helytörténet- és családkutatás alapvető kézikönyve (10. kép).

Kevésbé ismert a Győri Egyházmegyei Levéltárban betöltött szerepe. A győri püspöki és káptalani levéltárakat érintő tevékenysége (1949-1955?) a régi irattárban fennmaradt levelezésből rajzolódik ki. A főlevéltáros Házi Jenőt Papp Kálmán püspökkel (1946-1966), aki korábban soproni városplébános volt (1925-1946) szívélyes ismeretség kötötte össze. A levelezésből kiderül, hogy 1949-ben Házi Jenőt, mint országosan elismert levéltári szakembert, a győri püspökség, illetve a székeskáptalan felkérte levéltárainak felülvizsgálatára és egy szakmai javaslat kidolgozására.

Házi eleget tett a kérésnek, és Győrbe utazott felmérni a levéltári állapotokat. Ezt követő részletes szakmai javaslatát levélben küldte el Papp Kálmán püspöknek és a székeskáptalannak. Szakmai javaslatait nagyrabecsülve, illetve a levéltári rendezés irányítását elősegítve Házi Jenőt tiszteletbeli püspöki és káptalani főlevéltárossá nevezték ki. A levéltár rendezésének gyakorlati munkáját az ő felügyelete és irányítása alatt a szakirányú képzettséggel rendelkező püspöki és káptalani levéltáros, dr. Buzás József végezte.

Házi Jenőt tudományos munkássága elismeréséül 1938-ban a MTA levelező tagjává választották. Ebben az évben lett tagja a meginduló Soproni Szemle szerkesztőbizottságának is. Az ország megszállását követően, 1944. december 16-án a Gestapo letartóztatta. 1946-ban a városi törvényhatósági bizottság küldöttjeként eredményesen tiltakozott a kormánynál a német anyanyelvű soproniak kitelepítése ellen. 1948-ban lemondott a soproni Katolikus Konvent elnökségéről. 58 évesen (1950) nyugdíjazták, majd lemondatása után a városi levéltárat összevonták a Győr-Sopron Megyei Levéltárral.

A háborúban tanúsított vitézségéért 1915-ben Ferenc József királytól megkapta az aranyvitézségi érmet, 1917-ben IV. Károly királytól a bronz „Signum Laudis” érmet a kardokkal, Károly csapatkeresztet, sebesülési érmet, valamint Vilmos német császártól a névre szóló II. osztályú német vaskeresztet.

Élete utolsó tíz évét második feleségével, Kocsis Mariannal élte. Megadatott számára, hogy késő öregkorig jó egészségben éljen. 1986. február 10-én hunyt el Sopronban. Sírját az Új Szent Mihály-temetőben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2004-ben védetté nyilvánította.

Házi Jenő munkássága, városának és hazájának szolgálata példaértékű volt. A város vezetői 1950-től 1986-ig, haláláig nem értékelték életművét; nem ismerték el azt sem „Pro Urbe” kitüntetéssel, sem díszpolgárság adományozásával.

Születésének 100. évfordulója alkalmából Sopron városa emlékkönyvet adott ki (11. kép, 1993), illetve emléktáblát (12. kép) helyeztek el a városban róla elnevezett Házi Jenő utcában. A bronz dombormű Sz. Egyed Emma (1935-2016) szobrászművész alkotása.

Főbb művei:
Detrekő vára a középkorban. Budapest, 1917
Sopron szabad királyi város története I. 1-7., II. 1-6. 1921-43.
Sopron szabad királyi város levéltára. In: Levéltári Közlemények, 1923. p. 227-247.
Sopron középkori egyháztörténete. Sopron, 1939. (13. kép)
Sopron város legrégibb német nyelvű oklevele. Soproni Szemle, 17. 1963. 2. - p. 169-170.
Soproni polgárcsaládok. Budapest, 1982
Pozsony vármegye középkori földrajza. Pozsony, 2000 (14. kép)

Vargáné Blága Borbála

Felhasznált irodalom: Házi Jenő emlékkönyv. Sopron, 1993.; www.archivnet.hu; kisalfold.hu; nevpont.hu; nori.gov.hu; old.vmk.hu

Házi Jenő bronz domborművének fotóját a Soproni Városszépítő Egyesület hozzájárulásával adjuk közre. A Házi Jenő: Detrekő vára a középkorban című doktori disszertáció a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található. Házi Jenő további művei (melyeknek borítója vagy címlapja látható), illetve a Magyar Nyelv 1929. évi 25. kötete (melyben a soproni virágének is szerepel) a győri megyei könyvtár gyűjteményében találhatók meg.

2017.04.16
2