821

Az űrhajózás napja

Sulyok Attiláné írása

1961. április 12-én – az egykori Szovjetunióban – Föld körüli pályára bocsátották a világ első embert szállító űrhajóját, melynek fedélzetén Jurij Gagarin utazott. A Vosztok-1 útja akkoriban óriási szenzációnak számított, erre az eseményre emlékeznek az űrhajózás napján. Immár több mint fél évszázada ostromolja az ember a világűrt, melyben egy-két magyar is megfordult már.

Akkor a világon új „szakma” született: az űrhajós. Egész bolygónk megismerte a nevüket, csodálattal tekintett rájuk, dalokat írtak az első űrhajósokról, filmek szóltak róluk. A gyerekek űrhajóst játszottak, és arról álmodoztak, hogy egyszer ők is meghódítják a távoli csillagokat.

Igazából már a kezdetektől érdekelte az embereket, hogy mi van odafönn… Hosszú évezredek után Newton volt az, aki kiszámította, hogy bizonyos körülmények között Föld körüli pályára lehet állítani tárgyakat. A XX. század lett aztán az űrhajózás évszázada. Az orosz K. Ciolkovszkij és az amerikai R. Goddart rakták le 1910-ben a rakétatechnika elméleti és gyakorlati alapjait. Az igazi áttörést Werner von Braun munkája hozta, megszületett a vegyi hajtóanyagú, többfokozatú rakétahajtómű. Ez az eszköz már képes volt elérni a kozmikus sebességet, és Föld körüli pályára juttatni műholdakat és űrhajókat.

Kezdetben az űrhajózás igazából a hidegháború egyik „fegyvere” volt, a szovjetek és az amerikaiak vetélkedtek a világűr meghódításában. 1957 októberében repült a szovjet Szputnyik-1, de már 1958 januárjában az amerikai Explorer-1 is. 1957-től 1961 áprilisáig több mint 50 űrrakéta-kísérlet történt. 1961. április 12-én a Szovjetunió nyerte meg a verseny első szakaszát. A Vosztok-1 (a címlapképen a leszállókabin) megkerülte egyszer a Földet, 300 km-re eltávolodott tőle, ez az utazás 108 percig tartott. Jellemző, hogy május 5-én az első amerikai is eljutott az űrbe, igaz, csak 15 percre. 1962-ben már majdnem 5 órát töltött az űrben egy ember, és háromszor megkerülte a Földet.

Az Amerikai Egyesült Államok 1961 májusában – egy hónappal Gagarin útja után! – meghirdette az Apollo-programot, melynek nagyon egyszerű az alapgondolata: „Ha már nem mi jutottunk elsőnek az űrbe, a Hold azért a miénk”. Sikerült is ezt megvalósítani, az Apollo-11 1969-ben embert juttatott a Holdra, majd később az amerikaiak még többször jártak a Föld kísérőjén.

A két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok számára is nyilvánvalóvá vált, hogy az űrhajózás új katonai, technikai, gazdasági lehetőségeket kínál. Kennedy elnök 1962-ben azt is kijelentette, hogy amerikai ember lesz az első, aki még az évtized vége előtt a Holdra teszi a lábát. Neil Armstrong amerikai űrhajós 1969 júliusában el is jutott az égitestre: „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.” – mondta, amikor a Holdra tette a lábát.

A NASA – az USA országos repülésügyi és űrhajózási hivatala – az elmúlt évtizedekben nagy technológiai fölényre tett szert. Számos mesterséges holdat, közismert néven szatellitet juttatnak Föld körüli pályára, melyek nemcsak katonai célokat szolgálnak, hanem kommunikációs eszközök is, de meteorológiai, geológiai és más célokra is használják őket. Ezek teszik lehetővé a műholdas tv-rendszerek, a telefonok és a globális helymeghatározó rendszerek (GPS) működtetését is. Ezalatt a Vénuszra és a Marsra is érkeztek űrszondák. A Vénuszt a szovjetek „hódították” meg elsőként 1970-ben, és küldtek mérési adatokat, képeket a felszínéről. Napjainkban a Hold után a Marsot keresi fel a legtöbb űrszonda.

Hamarosan űrállomásokat létesítettek az űrben. Időközben enyhült a hidegháború, így megvalósulhatott az első Apollo-Szojuz közös amerikai-szovjet űrvállalkozás is 1975-ben. Új fejezet nyílt az űrhajózásban, amikor többször használatos eszközöket fejlesztettek ki. Addig a hordozórakéta csak egyszeri használatra készült, és nagyobb része elégett a Föld légkörében. Az első működő űrsikló Columbia néven 1981. április 12-én indult útjára – pontosan 20 évvel az első űrutazás után. Segédrakétákkal lövik ki, mint egy klasszikus rakétát, visszatéréskor pedig úgy száll le, mint egy repülőgép.

Az űrben jártak között volt 1980. május 26-án a magyar Farkas Bertalan is (később pedig „űrturistaként” a magyar származású Charles Simonyi kétszer is). A mi „Farkas Bercink”  1976-tól lett első osztályú vadászrepülő, 1978-ban pedig önként jelentkezett űrhajósnak. Nagyon komoly kiképzésen esett át, majd 1980-ban a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén elindult a világűrbe, ahol feladatait sikeresen végezte el. Űrrepülése után a Magyar Népköztársaság Hőse és a Magyar Népköztársaság Űrhajósa kitüntetésben részesült.

Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov 1980. május 26-án indult a világűrbe, Magyarország ezzel az űrutazással a nemzetek sorában a hetedik volt. Űrhajójuk május 28-án kapcsolódott össze a Szaljut-6 űrállomással. Később legnagyobb élményeire így emlékezett vissza Farkas Bertalan: „Először látni Magyarországot a világűrből, látni a napfelkeltét és a naplementét.” Csodálatos érzés lehetett onnan látni szépséges bolygónkat. 1980. június 3-án tértek vissza szerencsésen a Földre. Nem szabad azonban elfeledkezni Magyari Béláról sem, aki a másik kiválasztott volt, de a szerencse nem neki kedvezett, mégsem ő lett az első magyar űrhajós, pedig ugyanazt a kiképzést teljesítette.

Minden utazás közül mégis a legkiemelkedőbb Gagariné, mert utazása az egész világot ámulatba ejtette, hiszen ő volt az első ember, aki kijutott a világűrbe, új korszakot nyitva az emberiség történetében. Repülése után a 27 éves fiatalember valóságos világsztár lett. Az első űrutazás után hét évvel, 1968-ban Gagarin egy rutinszerű gyakorlórepülés során lezuhant és életét veszítette, mindössze 34 éves volt. A 108 perces földkörüli útja akkoriban az újdonság erejével hatott, az azóta eltelt idő alatt viszont olyan óriási mértékben fejlődött az űrtechnika, hogy ma egy többhónapos űrutazás sem rázza fel különösebben a világot.

1963-ban került sor az első szovjet űrhajósnő, Valentyina Tyereskova repülésére, aki három napot töltött az űrben.

1961 óta több mint 400 űrhajós járt a kozmoszban amerikai, orosz és kínai űrhajókon. A Nemzetközi Űrhajós Szövetség meghatározása szerint akkor tekinthető valaki űrhajósnak, ha legalább egyszer megkerülte a Földet, ennek szükséges feltételei: 100 kilométeres földfelszín feletti magasság és 8 km/s (28 800 km/h) sebesség.

Mára olyan közvetlen kapcsolatunk lett a világűrrel, hogy szinte fel sem tűnik: a televíziózáshoz, az időjárás-előrejelzéshez, a tengeren bajba jutott emberek felkutatásához mind-mind a Föld körül keringő műholdak százait hívjuk segítségül.

Sulyok Attiláné

Forrás: wikipedia, sulihalo.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

 

2017.04.12