454

Kodály, akiről jelenteni sem mertek


Tudta, hogy Kodály Zoltán szinte minden létező politikai szereplőnek nemet mondott, és hogy egyetlen, valóban róla mintázott szobrunk van? Egy összeesküvés-elmélet szerint pedig Kodályt az MI6 védte a kommunista vezetéstől. Az Eötvös Collegiumban hagyatékáról, közéleti szerepéről, művészetéről beszélgettek hétvégén.

Minél mélyebbre ássák a múltba a gyökereiket az egyes művészeti ágak, annál távolabb mutatnak a jövőbe. A magyar népzene gyökerei a magyar lélekbe nyúlnak, és ez adja tartósságát – idézte Kodály Zoltánt Szövényi Zsolt tanár úr. Az Eötvös József Collegium Baráti Köre Kodály Zoltánról emlékezett meg április 1-jén, a zenei óriás ugyanis maga is az intézmény falai között tanult. „Kodály tanár úrnak hívták, a szavak ugyanis értékkel bírnak az intézményben. Több ez, mint tisztelet, hiszen nem csak egy szakmát jelent, abban benne van a hivatás elismerése is.” Büszkén mesélte, hogy a kollégiumi tagság sosem születési előjogon, hanem a szorgalmon és a tehetségen múlott. „A ma társadalomtudósa, hálózatkutatója előtt a kollégiumi levelezéseket olvasva csodálatos kapcsolati háló bontakozik ki, olyan érték- és kapcsolati tőke, amely összeköt generációkat, amely közösségi formákat teremt.”

Sokat köszönhet a magyar kultúrtörténet Kodály Zoltánnak, aki később Bartók Bélával együtt azon fáradozott, hogy kiadják a népzenei gyűjtemény köteteit. Az Akadémia ugyan már 1833-ban határozott erről, ám a Kodállyal tanár-diák viszonyt ápoló Gombos Zoltán segítsége kellett ahhoz, hogy száz évvel a határozat után valódi lépést tegyen az Akadémia. Segített abban is, hogy Kodály és Bartók népzenei gyűjtői munkájához a gyűjtés hátterét megteremtse.

A magyar muzsika megújítását, újjászületését célul kitűző Kodály zenéjének két fontos vonásaként jelölte meg Szövényi Zsolt a táj varázsát és a nyelv belső életével való szoros kapcsolatot. Kodály Zoltán tudta, ha népből nemzetet akarunk teremteni, akkor először a népzenét kell feldolgozni, „a gyűjtés során pedig a gyermekjátékokkal kell kezdeni, mert abban ősi egymásra találását tapasztalhatjuk meg a beszédnek, a mozgásnak és a zenének. A gyermekek által pedig az anyákhoz vitte el a zene szeretetét, megtanította az értő, kottáról olvasás technikáját. Tulajdonképpen a nemzetet kórussá szervezte. Nem pusztán iskolákat teremtett, szellemi iskolát is létrehozott.”

Elmesélte, igen sokáig kellett várni arra, hogy egyetemi szinten is elinduljon a népzenei képzés: 1991-ben elsőként a Nyíregyházi Főiskolán hozták létre a népzenei szakirányt, a Zeneakadémián pedig 2007-ben történt meg ugyanez.

Kodály Zoltán és a politika viszonyáról mesélt Windháger Ákos művelődéstörténész, aki szerint nem volt olyan politikai vezető, akinek ne tudott volna nemet mondani a zenei óriás. Nemet mondott IV. Károlynak, Kun Bélának, Szálasinak és Kádárnak is. Jól tudjuk, hogy kétszer jelölték volna köztársasági elnöki posztra, és az egyik alkalommal el is gondolkodott a felkérésen, ám érezte, hogy nem ez az igazi hivatása, ezért mindannyiszor nemet mondott.

„Nagyon kevés zeneszerzővel tudtunk arról beszélni anno, hogy milyen volt a Kodály-élmény, a ’30-asoknak nevezhető nemzedék azonban megerősítette: aurája, karizmája volt. Tudható, hogy 1944 november-decemberében például, amikor feleségéért, Sándor Emmáért jönnek, hogy elvigyék a gettóba, ő a verőlegények elé állva megkérdőjelezi, kicsodák ők hozzá képest, mire futva távoznak, háromszor is” – mesélte a művelődéstörténész. Hozzátette: a harmadik megkeresésre költöztek be egy kolostorba, ahonnan az Operaház alagsorába kerültek.

Kisugárzása a nemzet prófétájává tette Kodály Zoltánt, aki a karizmájának köszönhetően, de annak ellenére, hogy ekkor csupán kis terjedelmű kamaraműveket írt, korán megkapta a szakmai elismerést. A zenei óriásnak 1941-ig nem is volt versenytársa, akkor Bartók Bélát emeli maga mellé. „Az, hogy maga mellé tudta állítani az Eötvös Collegiumot és a Pesti Szalont – szobatársa volt Balázs Béla író –, a 20. század teljes értelmiségi körét jelentette számára.”

A Zeneakadémián megkezdi óráit, és ugyanazok a szerzők, akik prófétaként tekintettek a tanár úrra, rosszat ugyan nem írtak róla, mégis jól tudjuk, hogy nagyon nehéz, kevésbé érdekes órákat tartott – mondta el Windháger Ákos. „Mindenkinek hoznia kellett magával egy fugát, amelyen hónapokon keresztül gyakoroltak, és Kodály ezt követően csak annyit szólt hozzájuk, hogy jó, és hozhatják a következő darabot. Kifejezetten fárasztóak voltak népzenei órái is, sokan nem is bírták a feszültséget, és átkérték magukat egy másik osztályba. Ám még így is mintegy 30 főt tesz ki a Kodály-tanítványok köre, ami hatalmas szám, és ez eredményezte azt, hogy művészete meghatározta az egész 20. századot. Elindult a magyar kórusmozgalom.”

Rákosiék több éven keresztül tartották a börtönre ítéltek listáján Kodály Zoltán nevét, és nem érdekelte őket a nemzetközi hírnév, hiszen például Dohnányi műveit is betiltották, őt magát pedig háborús bűnössé nyilvánították. Bár a korból származik egy összeesküvés-elmélet, amely szerint Kodályt maga az angol titkosszolgálat megjelölte védelme jeléül a királynő gyűrűjével, a kor politikai történetei alapján jól tudjuk, az MI6 nem tudta volna megmenteni a zeneszerzőt. Az már viszont nagyon is igaz, hogy nem volt senki, aki jelenteni mert volna a zenei óriásról, így a vezetőknek nem voltak közvetlen feljegyzéseik róla. Ekkor jöttek a különböző díjak, például a két Kossuth-díj. Pedig Rákosi arra is megkéri, hogy írja át a Himnuszt, mire Illyés Gyulán keresztül megüzeni: „jó lesz a régi”. Kádár aztán utazó nagykövetként használta fel Kodályt: mindenhova elengedték, de a felesége nélkül, pedig nyilvánvaló volt, hogy nem akart disszidálni.

A címlapképen: Dr. Hóvári János, az Eötvös József Collegium Baráti Köre elnöke megkoszorúzta Kodály Zoltán szobrát. Kodály Zoltán, ahogy később a közéletben, a Collegium életében is jelentős szerepet töltött be, annak zenekarában nagybőgőn játszott.

Takács Erzsébet
Fotó: Csákvári Zsigmond
Forrás: kultura.hu

2017.04.14