1180

Forma és szín

Boros Tamás képzőművész kiállítása a Geometria Galériában

Hosszú kihagyás után végre ismét képzőművészeti kiállítást láthattunk 2017. április 5-én a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Központja emeleti kiállító terében (Győr, Liszt Ferenc u. 10.): Boros Tamás képzőművész Forma és szín című tárlatának megnyitójára került sor.

Dr. Rechnitzer János, a Széchenyi István Egyetem professzora, Győr Díszpolgára, a galéria atyja kiállítást megnyitó beszédében a létesítmény történetéről is mesélt a nagyrészt fiatalokból álló érdeklődő közönségnek:

„Az 1999-ben alapított MTA MADI, majd napjainkra Geometria Galériára keresztelt kiállítótér története az elmúlt tizennyolc év során izgalmasan alakult. Az első korszakában (1999-2004) még nem találta meg arculatát, így számos művészeti kezdeményezésnek adott helyet. 2005-ben megtörtént a nagy találkozás a MADI művészeti csoporttal, és Dárdai Zsuzsa, valamint Saxon Szász János aktív közreműködésével egészen 2012-ig a mozgalom külföldi és hazai jeles művészei hozták el műveiket kiállítani Győrbe.

Ebben az időben rangot szerzett magának a létesítmény, hiszen vidéki kisgalériaként következetesen állította ki a konstruktív és neokonstruktív művészeket, mindenféle intézményesülés nélkül, szabadon, saját erőből. Ám a lelkesedés lángja fokozatosan kialudt, a két kurátor más irányba fordult, a helyi szervezőknek is új feladatai lettek, így a galéria falain csak néha-néha jelent meg egy-egy gyűjteményből kisebb válogatás, mindennemű publicitás nélkül.

Talán a falak kezdtek el suttogni, talán az intézeti térben rendszeresen találkozó baráti társaság tagjai hiányoltak alkotásokat, művészeti akciókat, talán a kutatók morogtak, hogy legyen már valami a falakon, talán a galéria kitalálójának nyugtalansága (s még sorolhatnánk számos okot) miatt döntöttük el, hogy újra megnyitjuk, és tartósan működtetni kívánjuk a Geometria Galériát. Kérdés volt, hogyan újra, kikkel kezdjünk, és merre haladjunk?

A tél elején Fajó Jánosnál jártam, aki rákérdezett, mi van a galériával, működik-e még? S akkor ott, nála ötlött fel bennem az újraindítás gondolata, meg az, hogy kezdjünk a hazai geometrikus, konstruktív művészet harmadik generációjával, annak szisztematikus bemutatásával.

Hogy is van ez? Az első generációt Kassák, Vasarely és Moholy Nagy képviseli, akiknek a nemzetközi rangjuk kimagasló. Közülük egyedül Kassák volt a hazai iskolateremtő, a nagy szervező. A második generáció élharcosa, meghatározó egyénisége és hasonlóan kimagasló szervezője, Fajó János teremtett vele élő kapcsolatot, majd tartós együttdolgozást. Fajó mellett Nádler, Bak, Hencze voltak a követők és csapattagok, míg a másik irányból – önállóan, a természetelvűségre építve – kezdte meg szisztematikus munkáját Lantos Ferenc, ami aztán a Pécsi Műhelyben csúcsosodott ki. Ez a két nagy konstruktív, geometrikus, vagy nevezhetjük konkrét művészeti folyam hömpölygött a hazai kiállítótermekben. Mellettük persze egyre több, más ág, izgalmas önálló, egyéni arculatot képviselő művész is megjelent ezen irányzatban. Gondoljuk csak Maurer Dórára és az általa működtetett OSAS kiállításokra.

Ennek a második, lassan nemzetközi dimenziókban is elismert, megismert generációnak a tanítványai, követői alkotják a harmadik csoportot. Közülük elsőként a Fajó-tanítványokat szeretnénk bemutatni a Geometria Galériában, aztán folytatni a sort másokkal. Fajó Jánost a hivatalos művészeti elitek nem engedték egyik korban sem tanítani, így aztán a művész létrehozott alternatív oktatási intézményeket, kiállítóhelyeket, művészeti megjelenési formákat. A tanítványok ezekben a terekben, közösségekben éltek, alkottak, tanultak, tanítottak, merítkeztek, majd találták meg saját művészeti arculatukat.

A harmadik generáció jeles képviselője, egyben Fajó János jelenleg is közvetlen munkatársa Boros Tamás, aki 1959-ben született Sárospatakon. Építész édesapja kedveltette meg vele a formák tiszteletét, s korán, már 16 éves korától művészeti táborokba járt, ahol elsőként Lantosnál tanult, majd ő küldte el a Fajó Szabadiskolába, ahol aztán meggyökeresedett, annak a rendszernek szinte egyik meghatározó működtetőjévé vált. Korán elsajátítja a szitanyomás technikáját, s azt mesteri szintre emeli. A kiváló Pesti Műhely munkatársa lesz (1979-1992), s keze közül kerülnek ki a Nagy Mappák, így a Vasarely-, a Max Bill-, a Schöffer-, a Kassák-, a Fajó-mappák, de számos a Józsefvárosi Galériához köthető további album is. Boros Tamás együtt dolgozott Fajó mesterrel, annak nemzetközi kapcsolataiban is aktívan részt vett, külföldi utjain sok tapasztalatot szerzett, folyamatosan ismerkedett a leghaladóbb geometrikus és konstruktív művészekkel, alkotói trendekkel. Itthon is aktív szerepet vállalt, vallva és művelve a Fajó Iskola művészetszervező küldetését. Ennek következtében képzőművészeti csoportot szervezett, szabadiskolákban tanított, katalógusokat szerkesztett, folyóiratok, művészeti magazinok munkatársa volt, s közben alkotott, egyéni és csoportos kiállításokon szerepelt, művészeti kísérleteket folytatott.

Boros Tamás alkotásai, művészeti szerkezetei tiszták és világosak. Visszanyúl a konstruktivizmus hagyományaihoz, de azokat friss, s egyben izgalmas kontraszt színekkel képes meghaladni. Műveiben az ellenpontok titokzatosak, de egyben mélységeket, a struktúrák kifeszített formációit jelenítik meg, s ezzel válnak érdekessé, újszerűvé.

A formalizált művekkel térjátékokat kezdeményez, hiszen kilép a táblakép két dimenziójából, s a szerkezetek egymásra rakásával új térkombinációkat alakít ki. Képes szabadon játszani a körökkel, háromszögekkel, négyzetekkel, ezek variálhatósága egy új térkifejezés létrehozásával eddig ismeretlen módjait villantja fel. Szitáiban a tisztaság és a végtelen pontosság figyelhető meg. A nagy, precízen térben látó geometrikusok tudják csak egyértelműen és keményen elhatárolni a szerkezeteket, teremteni meg az ellenpontokat, vagy a kényes törésvonalakat. Táblaképei, formázott és relief alkotásai ezeknek a szitáknak az újból feldolgozása, átélése, nagyobb méretben, más anyagban való megjelenítése. Így válnak természetesen mássá, lebegőbbekké, de titokzatosak is egyben.

Boros Tamás egyéni és izgalmas alkotója a hazai harmadik geometrikus művészi generációnak, helye és szerepe volt és lesz ennek a napjainkban ismét felfedezésre kerülő irányzatban, bízva abban, hogy ez a trend nemcsak itthon, hanem külföldön is érvényesülni fog.”

A megnyitó után kisorsolták a vendégek közt a művész egyik alkotását, melyet Szabó Béla fotóművész vihetett örömmel haza.

Végül sikeres alkotói éveket kívánva a művésznek, jó ét- és itvágyat a nagyérdeműnek, invitált mindnyájunkat Rechnitzer János terített asztalokon feltálalt különleges apró falatok, ismeretlen, de igencsak finom japán édességek, valamint borok kóstolására, élvezetére.

A kiállítás megtekinthető május 7-ig, hétfőtől péntekig 9-16 óra között.

Molnár György,
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

2017.04.10
1