659

Győri orvos alkotásai a Múzeumházban

Kiállítás dr. Eke Gyula képeiből és szobraiból

A baleseti sebészként és igazságügyi orvos-szakértőként is széles körben ismert és tisztelt, a Magyar Orvosírók és Képzőművészek Köre tagjának, dr. Eke Gyulának nyílt meg kiállítása március 29-én hatalmas érdeklődés kíséretében a győri Múzeumházban.

„Igyekeztem hasznosan eltölteni a szabadidőmet, és próbáltam okos alkut kötni az idővel. Így választottam a szobrász vésőt és a festékeket kifejezésem eszközeinek – írja a kiállítás meghívójában a művész. – Tehetségemet Isten adományának tekintem. Próbáltam megkérdezni magamat, hogy milyen technikákat alkalmazzak gondolataim kifejezésére, és így jutottam el a háromdimenziójú festészethez. Mostani kiállításomon nagyobb hangsúlyt kaptak a festmények, a szobraim csak díszítik és hangsúlyozzák az esettáncot. Egy újfajta jelrendszert alakítottam ki magamnak, hogy ezzel is hagyjak egy kis nyomot a világban. A festmények tele vannak csodás rejtélyekkel, melyeket gyakran a nézőknek kell megfejteniük. A kép csak a befogadó által nyeri el az értelmét, és a látogató ilyen esetekben tud dialógusba kezdeni az alkotással. Ezért nem neveztem el minden képet, és akartam alkalmat adni közös alkotásra.”

A Múzeumház részéről Lebó Ferenc szobrászművész köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Rechnitzer János egyetemi tanár, műgyűjtő megnyitó beszédében elmondta, mivel orvos családban nőtt fel, gyermekként megfigyelte, hogy a gyógyításban elmélyült orvosoknak mindig volt valamilyen hobbijuk, alkotó szenvedélyük, ami kivezette őket a hétköznapok zűrzavaraiból. Ezzel a tevékenységükkel egy másik, általuk teremtett, formált világba repülhettek át, ahol kipróbálhatták önmagukat, másrészt pedig elvonatkoztathattak felelősségteljes feladataiktól, kikapcsolódhattak, s egyben regenerálhatták alkotói énjüket.

„Eke Gyula esetében is ezt az önkifejezést, önmegvalósítást emelném ki – mondta –, amit a kiállításon a különböző formai és színkísérletekben mutat be itt és most a közönségnek. A művekben önmaga van jelen, bennük van az élete, megjelenik ezekben a formációkban, szerkezetekben, időnként vidám és kedves, máskor szomorú és mély színjátékokban több, mint 60 éves elismert, megbecsült orvosi tevékenységének minden rezdülése, eredménye, megtorpanása, sikere, maradandósága.”

Végül Churchill mondatát idézte: „Boldogok a festők, mert ők nem lesznek magányosak. Fény és szín, béke és remény kíséri őket a végső pillanatig, de legalább a nap végéig.”

Győri barátok, ismerősök részéről dr. Németh Mária egy virágcsokrot adott át dr. Eke feleségének, hangsúlyozva, milyen nagy boldogság számára látni ezeket a csodás alkotásokat és látni a művész szerető, népes családját is az eseményen.

Az orvos-művész ezután köszönetet mondott mindenkinek, akik szakmai és anyagi támogatást nyújtottak a kiállítás megrendezéséhez, külön kiemelve családját, mely nagy mértékben hozzájárult alkotó tevékenységének sikeréhez.

A megnyitót Baranyai István élvezetes hegedűmuzsikája tette még ünnepélyesebbé.

Ezzel azonban még nem ért véget a közönség számára tartogatott élvezetek sora: a galéria tetőteraszán enni-innivalóval gazdagon megrakott asztalok várták a nagyérdeműt.

A rendezvény kellemes légkörét – nagyon remélem – híven tükrözik fotóim.

A kiállítás három héten át tekinthető meg, naponta 10- 17 óra között.

Molnár György
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

2017.03.31