343

Mi fán terem az a japonizmus?


Mivel a kis rákóczifalvi múzeum által őrzött fa ládikáról a keleti mintákon és a lakkozásán kívül szinte semmit sem tudunk, szárnyalhat hát a képzelet, hogy milyen kalandos úton, hogyan is került Magyarországra.

A múzeum munkatársai valahová a 19. század végére datálják ezt a kedves kis tárgyat, ami a méretéből (x cm) adódóan nagy valószínűséggel egy hölgy ékszereit, szépészeti anyagait és eszközeit őrizhette. Talán éppen a „japonizmus” 19. század végi, 20. század eleji divatja sodorta el Magyarországig. A japonizmus, avagy a „Japán-mánia″ egészen pontosan az 1867-es Meidzsi-reformokkal indult, mikor az addig következetesen elzárkózó Japán megnyitotta kikötőit, kapuit Európa és Amerika előtt. Mindjárt a nyitás évében rendezett párizsi világkiállításon fel is húztak egy japán pavilont, ahol valósággal tolongtak a kíváncsiskodók. Akik rácsodálkoztak az eddig sosem látott, letisztult formákra, gyönyörű tárgyakra, selymekre és fametszetekre.

És mindenki akart otthonra valami ilyent, divat lett Japánban előállított tárgyat, képet birtokolni. 1872-ben Párizsban meg is születik erre az új divatra a japonizmus szó, amit némi időeltolódással aztán Magyarországon is megértenek.

A vitrinekbe kerülő tárgyak mellett jól fogynak a nagy japán metszetkészítők, Hokusai, Utamaro és Hiroshige munkái is, és az erős kontúrok, a monokróm színezés hatással van a kor művészeire, Van Gogh, Renoir és Toulouse-Lautrec festészetére is. Magyarországon különösen a Párizsban sokáig élő Rippl-Rónaira és Csók Istvánra van a japonizmus hatással, de mint minden divat, ez is hamar elmúlt, erősen hatva a szecesszió tárgyi kultúrájára. Hogy aztán a mi kis ládikánknak van-e valami köze mindehhez, azt nem tudom, az viszont biztos, hogy szép ez a dobozka, jól mutatna nálunk is mondjuk a tükrös szekrényen.

Pálffy Lajos
Forrás: mandarchiv.hu

2017.04.01