490

Egyetemes találkozási hely, a megújulás és a béke eszköze

55. Színházi világnap

Csodálatos, hogy a színház egyszerre találkozási hely az emberiség nagy létkérdései számára, és ugyanakkor gyakorlati, technikai dimenzió” – mondta Peter Brook, a világhírű színházi rendező egy előadásában. Március 27-én ünnepeljük a Színházi világnapot, ez alkalomból érdemes körbejárni a sok-sok ezer éves művészetben rejlő lehetőségeket a mai világhelyzet fényében.

A színház akkor élő, ha érzékeny tükröt tart a kornak, amelyben alkot. Ha rólunk szól, és a legégetőbb kérdéseinkre ad választ. Ha olyan alkímiai hatású hely, ahonnan más emberként lépünk ki, mint ahogyan beléptünk. A katarzis nagyon konkrét pszichikai folyamat, mely lényegi változásokat indít el az emberben. Az újjászületés funkcióját nemcsak egyéni, de közösségi szinten is szolgálta az a színház, melynek több ezer éve a görög amfiteátrumok adtak otthont. A misztériumoktól hosszú út vezetett a szórakoztatásig. Mi maradt az eredeti hatásból? Alkotója válogatja. Ha valaki az eredeti teljességet célozza, több, ha megelégszik a jegybevétellel, kevesebb.

Ma is lehet találkozni olyan rendezőkkel, alkotókkal, akik a színházat szellemi útnak tekintik. Mint Peter Brook, aki így folytatja idézett gondolatmenetét: „A nagy tradicionális társadalmakban a fazekas az, aki megpróbálja megélni az örök kérdéseket, miközben elkészít egy edényt. Ez a kettős dimenzió lehetséges a színházban is, épp ez az, ami az értékét adja.

A belső világ átformálása lehetővé teszi külső világunk jobbítását. Ma az egyik létfontosságú kérdés az emberi közösségek széthullása. A keletkező falak és szakadékok gyógyítására szolgáló eszköz lehetne az a színház, mely vissza tud nyúlni legmélyebb gyökereihez. Így újra találkozási hellyé válik, ahol nemcsak személyek, hanem lelkek gyűlnek össze.

A remény azokban az alkotókban van, akik elmélyülten, ugyanakkor gyakorlati módon keresik a régi értékek korunkba ültetésének lehetőségeit. A színházi világnap üzenetét minden évben egy-egy neves színházi szakember fogalmazza meg. 2011-ben Jessica A. Kaahwa ugandai drámaíró, színész, rendező és kutató osztotta meg gondolatait: „A színház értelmet ad a mának és megóv a bizonytalan jövőtől. A színház egyszerűen és közvetlenül foglalkozik társadalmi kérdésekkel. A színház olyan tapasztalatokat sűrít magába, amelyek lehetővé teszik, hogy túllépjünk az előítéleteken. (...) A színház egyetemes kifejezésmód, nyelv, amely a békesség és a megnyugvás üzenetét küldi.

Jessica A. Kaahwa humanitárius tevékenységéről is nemzetközileg ismert és elismert személyiség, aki a konfliktustól terhelt zónákban a színház és a média eszközeivel segít az ott élőknek.

Ez a mostani ünnep jól tükrözi, hogy a színháznak milyen fontos szerepe lehet a közösségek felrázásában, a megosztottság felszámolásában. Gondoltak-e már arra, hogy a színház milyen fontos lehet a béke és a népek közötti megbékélés megteremtésében? A nemzetek hatalmas összegeket fordítanak arra, hogy nyugalmat teremtsenek a világ konfliktusokkal terhelt zónáiban, de kevés figyelmet szentelnek a színháznak, ami valódi lehetőséget kínál az ellentétek feloldására. Hogyan lehet békét teremteni a Földön, ha az ehhez szükséges eszközöket főként elnyomó hatalmak biztosítják?

A félelemmel és gyanakvással átjárt lelkekbe finoman fészkeli be magát a színház, megváltoztatja az embert, az önmagáról kialakított képét, és választási lehetőségek sorát kínálja fel neki, és általa a közösségnek.

A színház szószólója és eszköze a közösség haladó gondolatainak, amelyeket védelmeznünk kell, ha veszélybe kerülnek. A békésebb jövő békés eszközöket igényel, olyanokat, amelyek hozzásegítenek az értékek felismeréséhez, megértéséhez.

A színház sok embert megmozgat, és ezáltal arra ösztönözi őket, hogy megváltoztassák korábbi felfogásukat, és ily módon megadja az esélyt, hogy az újra felfedezett tudás és valóság ismeretében döntsenek, válasszanak. Mint minden más művészeti forma, a színház is akkor prosperál, ha a mindennapi élet részeként a konfliktusok és a megbékélés égető kérdéseivel foglalkozik.

A társadalmi változás és fejlődés elősegítőjeként a színház jelen van a háborúktól dúlt területeken is, ahol krónikus szegénységtől és betegségektől szenvednek az ott élők. Számos sikeres történetet ismerünk, amelyek arról szólnak, hogyan mozgósította a színház a közvéleményt, hogyan segített abban, hogy a szenvedők öntudatra ébredjenek, és képesek legyenek feldolgozni traumáikat. Az olyan kulturális platformok, mint amilyen a Nemzetközi Színházi Intézet, amelynek célja „a népek közötti béke és barátság megerősítése”, már ennek nevében működnek.

Milyen cinikus, hogy egy olyan korban, mint a mienk, amelyben ismerjük a színház hatalmát, olyan erők biztosítsák a világbékét, amelyek fegyverekkel és bombákkal harcolnak. Hogyan is szolgálhatnák a megnyugvást az elidegenítés eszközei?

A Színházi Világnap alkalmából arra kérem Önöket, hogy gondolkozzanak el ezen a perspektíván, és mától kezdve tekintsék a színházat a párbeszéd, a társadalmi változások eszközének. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége hatalmas összegeket fordít arra, hogy fenntartsa a békét a világban, pedig a színház olyan alternatíva lehetne, amely spontán, emberi, nem olyan költséges, de sokkal eredményesebb.

Bizonyára nem csak egyetlen válasz lehetséges arra, hogyan lehet harmóniát teremteni, de az biztos, hogy a színház ennek egyik hatásos eszköze.

Az idei, 2017-es üzenetet Isabelle Huppert francia színésznő fogalmazta meg:

A színház számomra a másik embert jelenti, a dialógust, a gyűlölet hiányát. Nem tudom, mit jelent a népek közötti barátság, de hiszek a közösségben, a nézők és a színészek barátságában, azoknak az együttműködésében, akiket a színház összehoz: az írókban, fordítókban, világosítókban, az öltöztetőkben, a díszlettervezőkben és díszítőkben, színészekben, mindazokban, akik csinálják és akik nézik az előadást.

A színház védelmez és menedéket nyújt. Hiszem, hogy szeret minket… ahogy mi is szeretjük őt. Emlékszem egy öreg ügyelőre, aki mielőtt felment a függöny, minden este a kulisszák mögött női hangot imitálva mondta: Helyet a színháznak!” (részlet)

(A teljes szöveg itt olvasható.)

A világnap alkalmából számos színház várja programokkal a közönséget. Ezen a napon kezdődik a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban a kortárs magyar drámákat felvonultató 11. Deszka fesztivál, amelyen április 2-ig 26 előadást mutatnak be.

A salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház Heltai Jenő drámáját, a Tündérlaki lányokat mutatja be, a veszprémi Kabóca Bábszínház Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjét.

Több erdélyi színház is megünnepli a színház világnapját, amelynek alkalmából egyebek mellett Kovács András Ferenc tart költői estet, de felolvasószínház és számos rendhagyó rendezvény is lesz. A budapesti Játékszín Szakonyi Károly Két nő (és valaki) című komédiájának bemutatóval és kulisszajárással várja a nézőket.

Az ünnep alkalmából a MASZK Országos Színészegyesület április 4-én a Budapesti Operettszínházban tartja meg hagyományos jótékonysági gálaestjét, amelyen szakmai díjakat is átadnak.

Szabados Éva

Forrás: MTI, szinhaz.hu, jatekter.ro. A színházi üzenetek fordítása az ITI Magyar Központtól származik.

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2017.03.27
4