A 2006-ban Nobel-díjjal kitüntetett művész jómódú, isztambuli értelmiségi családba született, és nyugatias szellemű iskolákat végzett. Eredetileg építészmérnöknek készült, fiatalkorában pedig arról álmodozott, hogy festő lesz, végül mégis újságírás szakon szerzett diplomát 1977-ben. A hetvenes évek közepén végleg felhagyott a festészettel, és életét az írásnak szentelte. Első regénye a Dzsevdet úr és fiai – miután négy éven keresztül nem talált kiadót – 1982-ben jelent meg, és egyaránt jelölték az Orhan Kemal- és a Milliyet-irodalmi díjra. Ez a magyarul eddig napvilágot nem látott mű a 2017-es Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelenik meg. Ugyancsak 1982-ben vette el feleségét, Aylin Türegünt, akivel nagyon hasonló környezetben és szellemben nevelkedtek, de pár éve, 2001-ben elváltak. Lányuk, akit A fekete könyv hősnőjéről Rüyának neveztek, 1991-ben született – olvasható a Könyvfesztivál oldalán.

Mint írják: a művész több évet töltött ösztöndíjjal és egyetemi tanárként az Egyesült Államokban, amely mindig lenyűgözte könyvtárai, könyvesboltjai és múzeumai gazdagságával. Igazán boldoggá a fehér papír és tinta látványa teszi, és persze az, ha írhat. Műveit több mint 50 nyelvre fordították le, és regényeivel nemcsak hazájában, de több nyugat-európai országban – többek között Angliában, Franciaországban, Németországban és Olaszországban – is jelentős irodalmi díjakat nyert el. Orhan Pamukot a The Guardian beválasztotta a XXI. század 21 legjelentősebb írója közé. Nevét az Egyesült Államokban is jól ismerik, a 2004-ben angolul is megjelent Hó című regényét a The New York Times az év tíz legjobb könyvei közé sorolta.

Az író műveiben posztmodern stílusban mutatja be az Európa és Ázsia, a hagyományok és a modernitás között választásra kényszerülő Törökországot. Az 1990-ben publikált Kara Kitap (A fekete könyv) című Pamuk-regény alapján filmet is készítettek, melyet a neves török rendező, Omer Kavur jegyzett, hazájában pedig annyira szeretik a művészt, hogy Benim Adim Kirmiz című regényéből egy hónap alatt 100 ezer példányt adtak el. Magyarul A nevem: Piros címen jelent meg a mű, amely egy Isztambulban 1591-ben játszódó történelmi regény. Az angol fordítás 2003-ban elnyerte az International IMPAC Dublin Literary Award díjat, a francia verzió 2002-ben a Legjobb külföldi könyv díját, míg az olasz a Grinzane Cavour díjat. A regény megalapozta Pamuk nemzetközi elismerését és hozzájárult, hogy 2006-ban megkapja a Nobel-díjat. A mű egy gyilkosság és egy már régóta keresett szerelem elbeszélése, melyben keveredik a történelem, valamint az iszlám és a művészet közti leírás. A velencei (nyugati) iskola betör az iszlám művészetbe, és olyan kérdésekkel szembesíti a regényben szereplő illusztrátorokat, minthogy aláírja-e egy művész a művét, vagy sem, lehet-e egy könyvben illusztráció magyarázó szöveg nélkül.

Könyveit a külföldi kritikusok leggyakrabban Umberto Eco, Italo Calvino, Franz Kafka és García Márquez műveihez hasonlítják – írta róla a Nobel-díj elnyerése kapcsán a litera.hu. Eddig magyarul olvasható könyvei között van többek között A fehér kastély, Az új élet, A fehér vár, A nevem: Piros, Az ártatlanság múzeuma és A piros hajú nő is.

Fotó: konyves.blog.hu/play.google.com
Forrás: kultura.hu