781

Galyatető, a Mátra királynője


Ha Magyarország legmagasabb hegységének Kékestető a királya, akkor Galyatető a királynője. A 900 méteresnél magasabb üdülőtelepet festői szerpentin utakon lehet megközelíteni. Ebben a magasságban egész évben harsány színű örökzöldek hirdetik: tessék jönni, itt tiszta a levegő.

Galyatető a trianoni országcsonkításnak köszönheti kiépültét. Szomorú, hogy elveszítettük több ezer méter magas erdélyi és felvidéki hegyeinket, ám örömre ad okot, hogy a magyarság hihetetlenül hamar megtalálta és felépítette magának a megmaradt országrész igen gyorsan világhírűvé vált üdülőtelepeit.

Galyatető – akár a szomszédos Bagolyirtás – Mátraszentimréhez tartozik. A környék lassan már egy évszázada az idegenforgalomból él, lakói korábban a hagyományos hegyi mesterségeket: mészégetést, szénégetést, üveggyártást, erdőgazdálkodást és fafeldolgozást, itt a Mátrában pedig különösen, a bányászatot művelték. A galya szó annyit jelent: fátlan, füves hegy. Ez szerencsére ma már nem igaz, dúsan tenyésző magas hegyi erdők borítják a 957 méter magas csúcs alatti területet. A 19. század végén ugyan már felfedezték a természetkedvelők, 1894-ben megépítették a Samassa menedékházat, amely azonban igen rövid életű volt, néhány év alatt tönkrement. Galyatető a trianon utáni években kezdett el óriási mértékben fejlődni. 1924-ben a Budapesti Hegymászó Egyesület emeletes, kőből készült turistaházat épített, ebben már volt étterem és könyvtár, száz vendéget tudtak fogadni. Ez az épület sem volt hosszú életű, a II. világháborúban döntötték romba. Vannak azonban olyan létesítmények, melyek szerencsére megmaradtak. Ilyen az 1934-ben emelt Péter-hegyese terméskő kilátótorony.

1939-ben adták át Galyatető fő építészeti nevezetességét, a Nagyszállót. Az ezt megelőző években elkészültek a hegy északi oldalának sípályái is. A mátrai üdülőépítészet legjellemzőbb hagyományait teremtették meg és fejlesztették tovább a hatalmas, terméskőből készült épülettel. 1939-ben nyolcvanhektáros parkot tudhatott magáénak, ma ez öt hektár, ám nem teszi kisebbé az itt megszerezhető élményeket. A 20. század első felének építészeti stílusa, a Bauhaus az ember és a természet egymáshoz tartozását hangsúlyozta. A természetes formák, a természet adta, emberközeli építőanyagok felhasználásával alakította ki a teljes értékű emberi élet tereit. Ilyen a galyatetői nagyszálló, a maga óriási terméskő épülettömbjeivel, melyeket szépen tagolnak a fehér ablak és erkélysorok. A II. világháború után a korábbi előkelő szállodát alaposan lelakták, csak szakszervezeti beutalóval lehetett bejutni ide, és egészen 2003-ig kellett várni a monumentális létesítmény felújítására. A nagyszálló ma már ismét világszínvonalon működik.

Dippold Pál
Forrás: mandarchiv.hu

2017.03.28