Gyenge egészségi állapota miatt a kezdetben kiszemelt jogi pálya helyett a gazdaságit választotta. A kötelező gyakorlatot Vas megyében, Sitkei Nagy Sándornál szerezte meg, innen egy év múlva a Magyaróvári Császári és Királyi Gazdasági Felsőbb Tanintézetbe ment, amit 1854 és 1856 között végzett el. Magyaróváron gyakran megfordult a tanintézet nagynevű igazgatójának, Heinrich Wilhelm Pabstnak a házánál, aki a gazdasági tanári pályára buzdította a zenei ügyességével és nyelvismeretével is kitűnt ifjút. A tanintézet elvégzése után, a bővebb gyakorlati ismeretek megszerzése céljából előbb gróf Pálffy Jánosnál Pozsony vármegyében vállalt gazdatiszti állást, majd egy év múlva Biedermann Gusztáv baranyai birtokán. Itt érte az a megtiszteltetés 1858-ban, hogy a budai József Műegyetem újonnan felállított gazdasági és erdészeti tanszékére tanárnak kinevezték. Széles körű ismereteit – melyet elősegített angol és francia nyelvismerete – a fővárosban lehetősége nyílt érvényesíteni.

1859-ben nősült, felesége Mainhold Anna volt, akitől két fia és két leánya született. Fia, ifjabb Sporzon Pál (1867-1917) vitte tovább apja mesterségét, de sajnos ötven évesen elhunyt.

Az ország minden mezőgazdasági szaklapjában publikált (Gazdasági Lapok, Magyar Gazda, Gazdasági Füzetek, Erdészeti és Gazdasági Lapok, a Pesti Napló mezőgazdasági rovata), emellett voltak politikai témájú cikkei is. 1864-ben írta Az okszerű juhtenyésztés elvei, 1865-ben a Gazdasági talajisme című munkáit, illetve 1866-ban átvette az Erdészeti és Gazdasági Lapok szerkesztését.

Gorove István (1819-1881) földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter meghívására 1867-ben a keszthelyi gazdasági felsőbb tanintézet igazgatója lett, mellette üzemtant oktatott. Itt írta 1869-ben A hazai gazdasági felsőbb tanintézetek szervezésének kérdéséhez, 1871-ben Az okszerű talajmívelés elvei és szabályai, 1874-ben Emlékirat a hazai gazdasági tanügy tárgyában című munkáit, s megválva az Erdészeti és Gazdászati Lapok szerkesztésétől, 1872-ben itt alapította a Gyakorlati Mezőgazda című lapot, melyet 16 éven át szerkesztett. 1874-ben jelent meg A keszthelyi gazdasági felsőbb tanintézet jövője című munkája. Még ebben az évben, amikor a magyaróvári gazdasági felsőbb tanintézet akadémiai rangra emelkedett, Sporzont ide helyezték át, ahol a mezőgazdasági üzemtan és erdészettan rendes tanára lett nyugdíjazásáig (1890). A magyaróvári „nagy tanári kar” egyik legkiválóbbja volt.

Tanári teendőin kívül folyamatosan a magyar mezőgazdaság haladásán dolgozott. Magyaróváron is folytatta írói tevékenységét. Itt született 1875-ben a Mit tegyen a magyar gazda a szárazság ellen című műve, illetve az Ébner Sándorral 1877-ben írt A gazda, kertész és erdész hasznos barátai az állatok körében és az 1878-ban elkészült Gazdasági olvasmányok. Az 1880-ban megjelent Mezőgazdasági üzemtan című művét még kétszer kiadták (1882, 1890). Szintén két kiadást ért meg az 1883-ban írt Egyszerű és kettős gazdasági számviteltan című könyve. Ezt a művét a Földművelésügyi Minisztérium tankönyvként fogadta el. Üzemtani munkáit 1885-ben a Gazdasági becsléstan című művel zárta. A Falusi Gazda Naptára címmel megjelenő éves közlönyt 1879 óta szerkesztette.

1890-ben történt nyugdíjazása után is folytatta az írást. Kikapcsolódásként zenével és költészettel is foglalkozott, ez utóbbit is a mezőgazdaság szolgálatába állítva. „Pál gazda” néven népies versekben oktatta a magyar gazdaközönséget.

A Földművelésügyi Minisztérium három alkalommal bízta meg Sporzon Pált bel- és külföldi gazdasági tanintézetek tanulmányozásával, ennek keretében járt Horvát-, Stájer-, Osztrák- és Bajorországban, Württemberg tartományban és Belgiumban, a Rajna mellékén, Svájcban, továbbá Franciaországban. Számos gazdasági és kertészeti tanintézetet látogatott meg, és tanulmányairól mindig részletes jelentéseket nyújtott be.

Pályája során gyakran foglalkozott a hazai gazdasági szakoktatás kérdéseivel, színvonalának emelésére előterjesztéseket nyújtott be. 1874-ben javaslata alapján Magyarország mezőgazdasági szakoktatási intézményeit felső-, (gazdasági akadémia) közép- (négy gazdasági tanintézet) és alsófokra (földműves iskola) bontva szervezték át.

Gazdasági íróként széles körű ismeretek, bőséges tapasztalat és a téma lelkiismeretes feldolgozása jellemezte. Szakmájában neve fogalommá lett és hagyatéka szállóigévé: „Dolgozzatok a magyar földért!”.

Nyolcvanhat éves korában halt meg Magyaróváron, az Óvári temetőben nyugszik. 1972-ben Ungvári Lajos (1902-1984) Kossuth-díjas szobrászművész portrédomborművet készített róla (a képen), amely a magyaróvári várudvar keleti falán látható.

Vargáné Blága Borbála

Felhasznált irodalom:
Keszthelyi Életrajzi Lexikon. - Keszthely : Keszthely Város Önkormányzata, 2010. - 374 p.
Moson Megyei Életrajzi Lexikon. - Mosonmagyaróvár : Huszár Gál Városi Könyvtár, 2006. - 265 p.
Sporzon Pál. In: Mezőgazdasági Szemle, 8. évf. 11. f. (1890 nov.), p. 1-3.
agt.bme.hu
kozterkep.hu
vivatacademia.nyme.hu

A portrédombormű fotója a Köztérkép gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos engedélyével adjuk közre.