Érkezés (Arrival)

Denis Villeneuve Érkezés című filmje Ted Chiang Életed története című novellája alapján készült. Az Amerikában született, jelenleg szabadúszó műszaki szakíróként dolgozó Chiang elbeszélése 2002-ben jelent meg hét másikkal együtt az Életed története című könyvben, amelyet magyarul az Agave Könyvek adott ki 2016 őszén. A kötetben különös, hét lábú idegen lények bukkannak fel a világ különböző pontjain, és a hatóságok egy nyelvész segítségét kérik, hogy megpróbáljanak kapcsolatba lépni velük. Ami végső soron sikerül is, az idegenek kommunikációs formáját rögzíteni próbáló szakemberek azonban az utolsónak hitt lépések előtt kénytelenek szembesülni azzal a ténnyel, hogy ez a kapcsolat érthetetlen okok miatt megszakad. A szerző közben egy párhuzamosan futó szállal darabolja fel a novellát, ahol a főszereplők egyike a jövőre emlékezik, miközben az még nem történt meg.

A filmben Amy Adams alakítja a főszereplőt, aki szinte már megszállottan harcol azért, hogy sikerre vigye egy új, háromdimenziósnak mondható nyelv megalkotását, amelyet az idegenekkel folytatott kommunikáció alapoz meg. A másik főszereplőt Jeremy Renner alakítja – a két színész korábban az Amerikai botrányban (American Hustle, 2013) játszott együtt. Ez a karakter a novellában a Gary Donelly nevet viseli, a filmben viszont átnevezték Ian Donellynek, hogy ezzel Iain Banks skót sci-fi író előtt tisztelegjenek.

Oroszlán (Lion)

Garth Davis filmje, az Oroszlán Saroo Brierley valós története alapján készült. A főhős, Saroo maga az író. Egy nagyon szegény indiai asszony fia, testvéreivel együtt koldulásból, apró tárgyak árulásából tartja el magát, hiszen anyjuk keresete többnyire arra megy el, hogy kifizessék a düledező, huzatos kunyhójuk bérleti díját. Apjuk új feleséget talált magának, régi családjával nem törődik. A fiúcska kicsit irigy testvéreire, akik – nagyobbak lévén – vonatra szállhatnak, és a szomszédos nagyobb városokba mehetnek. Ötévesen egy alkalommal addig könyörgött nagyobb testvérének, míg az magával vitte. A kisfiú azonban elveszett. Miután hiába vár testvérére, abban a reményben, hogy hazajut, egy vonatra száll fel, ami azonban Kalkuttába viszi. Itt hetekig a pályaudvaron él, végül egy árvaházba kerül, ahol megpróbálják kideríteni, hová is tartozik. Mivel nem sikerül, végül feladják a keresést, árvának nyilvánítják, és egy ausztrál házaspár örökbe fogadja. Csak 25 évvel később talál haza…

2016-ban film készült a regényből, olyan rangos szereplőkkel, mint Nicole Kidman és Dev Patel, a Gettómilliomos sztárja. A film az Oroszlán címet viseli, egyrészt mert a fiú eredeti neve, Sheru anyanyelvén ezt jelenti. Ezért kapta a könyv magyar fordítása is ezt a címet, bár az eredeti (A Long Way Home) sokkal jobban tükrözi a mondanivalót, hiszen a hangsúly azon az utazáson van, amit Saroo „hazáig” – először Ausztráliáig, majd Indiai családjáig – megtesz.

A szereplőválogatás kulisszái rengeteg érdekességet rejtenek. Nicole Kidman a filmben Sue Brierley-t, a Saroo-t adoptáló ausztrál anyát alakítja. Kidmant a szerepre az igazi Sue Brierley javasolta. A színésznő két örökbefogadott gyereket nevel, a vásznon viszont ez volt az első alkalom, hogy ilyen szerepbe bújt. A kis Saroo szerepére négyezer gyerekszínészt hallgattak meg, és végül azt a Sunny Pawart választották, aki a forgatások kezdetén még nem is beszélt angolul. (Sunny egyébként a beutazást korlátozó elnöki rendelet miatt lekéste az amerikai premiert; a New York-i bemutatóra is csak azt követően érkezhetett meg, hogy a producerek személyesen kérvényezték a beutazása engedélyezését a Nemzetbiztonsági Hivatalnál.) Dev Patel a felnőtt Saroo-t játssza; az ő meghallgatása hat órán át tartott, mivel a producerek úgy gondolták, hogy őt választani a szerepre túl nyilvánvaló lenne. Patel amúgy bukott már el emiatt: a Pi élete főszerepét éppen ezért nem osztották rá.

Azért hogy életűen alakíthassa a felnőtt Saroo Brierley-t, Dev Patel komoly felkészülésen esett át. Az a legkevesebb, hogy konditerembe járt és szakállat növesztett; elsajátított egy ausztrál akcentust, tasmán dialektusban, meglátogatta azt az árvaházat, ahová a kis Saroo került Indiában, végigvonatozta a Saroo által is megtett távot, és közben naplót vezetett. A felkészülése nyolc hónapon át tartott. A legjobb férfi mellékszereplő kategóriában jelölték a díjra.

A számolás joga (Hidden Figures)

Theodore Melfi A számolás joga című filmjét a The New York Times sikerszerzőjének, Margot Lee Shetterly-nek az azonos című könyve alapján rendezte. A könyv – amely magyarul a Harlequin Magyarország gondozásában jelent meg e-könyvként, filmes borítóval, feltehetően az adaptációnak köszönhetően – azoknak a fekete matematikusnőknek a rendkívüli, igaz története, akik a feminista és a polgárjogi mozgalmak viharai közepette a NASA-nál végzett számításaikkal járultak hozzá Amerika legjelentősebb űrbéli tetteihez. Mielőtt John Glenn körberepülte a Földet, Neil Armstrong pedig a Holdra lépett, egy emberi számítógépek néven ismert, női matematikusokból álló csoport ceruzák, logarlécek és mechanikus számológépek segítségével számolta ki azokat az adatokat, amelyek felhasználásával aztán rakétákat és asztronautákat lőttek fel az űrbe. Ennek a csoportnak jó néhány kivételesen tehetséges afroamerikai nő is a tagja volt, akik koruk legkiválóbb elméi közé tartoztak. Eredetileg matematikát tanítottak az amerikai Dél szegregált iskoláiban, ám amikor a második világháború idején az ország repülőgépipara súlyos munkaerőhiánnyal küzdött, őket is bevetették. A matematikai zsenik, akiken eddig keresztülnéztek, egyszerre a tehetségükhöz méltó álláshoz jutottak, és Uncle Sam hívására örömmel költöztek a virginiai Hamptonba, hogy a Langley Memorial Repülésügyi Laboratórium lenyűgöző világában dolgozhassanak. A számolás joga a második világháborútól kezdve a hidegháborún, a polgárjogi mozgalmakon és az űrversenyen keresztül követi nyomon Dorothy Vaughan, Mary Jackson, Katherine Johnson és Christine Darden, a NASA legnagyobb sikereihez hozzájáruló négy afroamerikai nő egymásba szövődő életútját. Tanúi lehetünk, hogy karrierjük a könyvben szereplő majdnem három évtizede alatt hogyan néznek szembe a kihívásokkal, hogyan lépnek szövetségre és hogyan használják fel az intellektusukat ahhoz, hogy megváltoztassák az életüket és a hazájuk jövőjét.

A könyv alapján Taraji P. Henson, Octavia Spencer, Janelle Monae, Kirsten Dunst és Kevin Costner főszereplésével készült film. Taraji P. Henson személyesen is találkozott Katherine Johnsonnal, akit ő alakít a vásznon. A most 89 éves hölgy 14 évesen végezte el a középiskolát, és már 18 évesen felsőfokú diplomával rendelkezett. A filmet természetesen még a premier előtt megnézhette, és el volt ragadtatva attól, ahogyan Henson őt a vásznon játszotta, de nem értette, hogy miért is akart bárki róla filmet készíteni. A filmben felbukkan Neil Armstrong fia, Mark Armstrong is: NASA mérnökként szerepel az egyik jelenetben.

Az ember, akit Ovénak hívnak (En man som heter Ove)

Az ember, akit Ovénak hívnak a legjobb idegen nyelvű film kategóriában kapott jelölést. A svéd produkció Fredrik Backman azonos című regénye alapján készült. A könyv itthon az Animus Kiadó gondozásában jelent meg 2015-ben. A történet cím- és főszereplője az 59 éves Ove, aki Saabot vezet, és megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. Ovenak nincs állása, noha lételeme a munka. Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amelyekben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani, vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút?

A filmből Hannes Holm készített filmet, a forgatókönyvét is ő írta. Az alkotás a legjobb idegen nyelvű film kategória mellett a legjobb sminkért járó szobrocskáért is versenyben volt. A kritikusok jól fogadták a filmet, a Rotten Tomatoes 90 fölötti átlagjegyet adott rá.

Life, Animated

A legjobb dokumentumfilm kategóriában kapott jelölést a Ron Suskind memoárja alapján készült film, a Life, animated. Suskind neve a hazai olvasóknak egy politikai dokumentumkötet miatt lehet ismerős, ő írta A hűség ára című könyvet, amely Paul O’Neill, Bush első pénzügyminiszterének a visszatekintése kormányzati éveire. A Life, animated a szerző autista fiáról, Owenről szól; Ron és a családja a Disney-mesevilág segítségével hidalták át az egymás közti kommunikációs problémákat, s megalkottak egy nyelvet, mely a szeretet, az összetartozás és a rokoni szálak erősítésében, a veszteség feldolgozásában játszott nagy szerepet a családtagok között. A könyv magyarul még nem jelent meg.

I Am Not Your Negro

A legjobb dokumentumfilm kategóriában volt még egy olyan jelölt, amelyet itt kell megemlítenünk. Ez az I Am Not Your Negro Raoul Peck rendezésében, amely James Baldwin Remember This House című, befejezetlen kézirata alapján készült. A film narrátora Samuel L. Jackson. Baldwintól korábban csak egy könyv jelent meg magyarul: Ha a néger utca beszélni tudna.

Fences

Nem zárhatjuk ezt a cikket anélkül, hogy ne említenénk meg a Fences és a Holdfény (Moonlight) című filmeket. Előbbi többek között a legjobb film kategóriában is jelölést kapott, a főszerepben Denzel Washington és Viola Davis (ő kapta meg a legjobb női mellékszereplő Oscar-díját) látható. A történet egy afro-amerikai családról szól, akik erős negatív megülönböztetésben élik életüket az ötvenes évek Amerikájában, ám a családfő derekasan kiáll szeretteiért és önmagáért. A film alapjául August Wilson azonos című, Pulitzer-díjas drámája szolgált, amelyet 1983-ban írt, és amelyet színpadon ugyanabban az évben mutattak be először.

Holdfény (Moonlight)

A Holdfény szintén egy dráma alapján készült. Tarell Alvin McCraney In Moonlight Black Boys Look Blue című színművét Barry Jenkins dolgozta fel. A film nyolc jelölést kapott, amelyekből végül hármat tudott Oscar-díjra váltani: legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb férfi mellékszereplő, valamint a botrányos felvezetéssel megnyert legjobb film.

Forrás: IMDb, Wikipédia, Mafab.hu

Simon Attila
Forrás: olvasoterem.com