Ennek anyagához Karadaglič tudatosan választotta a spanyol zeneszerzők műveit, mivel Spanyolországban a gitár nemzeti hangszernek számít. A klasszikus gitár mint hangszer a 19. század végére érte el végleges alakját közel egy évszázados fejlődés után. Az új hangszer számára új zenei repertoárra is szükség volt annak érdekében, hogy a gitár széles körben is elfogadott klasszikus zenei hangszerré válhasson. Ebben vállaltak magukra nagy szerepet a spanyol zeneszerzők.

Éppen ezért szerepel az albumon az a két legismertebb zenemű, amelyet valaha gitárra és zenekarra komponáltak. Joaquin Rodrigo 1939-ben írta Concierto de Aranjuez című versenyművét gitárra és zenekarra. Maga Rodrigo ezen legismertebb műve miatt vált a 20. század egyik legjelentősebb spanyol zeneszerzőjévé. A kompozíció inspirálójaként az aranjuezi királyi kastély kertje szolgált. Ez különösen érdekes tény annak függvényében, hogy a zeneszerző hároméves korától vak volt, azonban művéhez a kertből áradó hangok és illatok jelentettek ihletadó impulzusokat. Az ősbemutatóra 1940-ben került sor. Milos Karadaglic elmondása szerint ez az Aranjuez koncert a gitárra írt zeneművek szent grálja, számára pedig soha el nem apadó inspirációforrást jelent.

A másik népszerű gitárra írt alkotás Rodrigo Fantasia para un gentilhombre című zeneműve, amelyet 1958-ban játszottak először. A zeneszerző 17. századi dallamokhoz nyúlt vissza, Gaspar Sanz spanyol táncát használta fel kompozíciójában.

Rodrigot megelőzően is komponáltak gitárműveket. Manuel de Falla 1920-ban írta szólógitárra a Homenaje pour le Tombeau de Claude Debussy című kompozíciót a két évvel korábban elhunyt és általa nagyra tartott Claude Debussy tiszteletére. Ez volt az első olyan gitárdarab, amelyet egy neves zeneszerző komponált. De Falla sok más kortárs zeneszerzőhöz hasonlóan arra is törekedett, hogy a népzenét a saját, alapvetően klasszikus zenei nyelvezetébe integrálja. Az 1919-ben íródott A háromszögletű kalap (El sombrero de tres picos) című balettjének zenéjét csodálatos dallamok jellemzik, igazi spanyol légkör árad belőle, nem véletlenül, mivel de Falla a komponálás során az andalúziai zenéhez nyúlt vissza. Ebből a műből származik a Danza del molinero, azaz a molnár tánca, amely tulajdonképpen egy flamenco. De Falla ebben a részben andalúziai ritmusokat, keleti-mór dallamornamentikát egyaránt használt.

A legkomplexebb mű az albumon Rodrigo Invocació y danza című alkotása, amelyet de Falla előtti tisztelgés gyanánt komponált. Ennek a műnek az előadása Karadaglic részéről egyszerre tisztelgés két olyan zeneszerző előtt, akik rengeteget tettek azért, hogy a gitár mint klasszikus hangszer elfogadottá váljon a 20. században.

Az albumon közreműködik a London Philharmonic Orchestra Yannick Nézet-Séguin vezényletével.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Brockhaus Riemann zenei lexikon, eredeti nyelvű kísérőfüzet