829

200 éve született Arany János

Nagy Mária írása

„Híve vagyok annak a mondásnak, hogy egy dologért biztosan érdemes magyarnak születni, azért, hogy Arany Jánost eredetiben olvashassuk.” (Nemes Nagy Ágnes) Arany János Nagyszalontán született 1817. március 2-án. Elszegényedett családból származott, szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt előtte a kilenc testvére közül nyolcat elvesztettek.

Korán megtanult olvasni, már iskolás korában ismerte a Bibliát. 1823-tól 1832-ig a nagyszalontai elemi iskolában tanult, már több nyelven olvasott. 1834-ben Kisújszálláson ideiglenesen segédtanítói állást vállalt, majd 1835 tavaszán újból Debrecenben tanult. Foglalkozott festészettel, szobrászattal és zeneszerzéssel is, 1836-ban színésznek szegődött. Miután a színtársulat feloszlott, gyalog hazaindult Szalontára. Otthon valóban szomorú helyzetet talált: távolléte alatt apja megvakult, édesanyja pedig néhány héttel hazaérkezése után meghalt.

1839-ig segédtanító volt a nagyszalontai gimnáziumban, majd 1840-től aljegyző. Még ebben az évben elvette feleségül Ercsey Juliannát. Ebből a házasságból két gyermeke született: Juliska és László. 1842-ben a nagyszalontai gimnázium rektora lett hajdani debreceni diáktársa, Szilágyi István, a későbbi történész. Ő bíztatja Aranyt Szophoklész és Shakespeare fordítására. Amikor két évvel később Szilágyit Máramarosszigetre helyezték, levelezés útján folytatták irodalmi eszmecseréjüket.

1845-ben az Elveszett alkotmánnyal megnyerte a Kisfaludy Társaság pályázatát, majd 1847-ben ugyancsak e társaság pályázatára küldte be a Toldit, amelyet felemelt pályadíjjal jutalmaztak. Toldi alakjában a népi és a nemzeti hős vonásai a romantika természeti emberének jegyeivel egyesülnek. Toldi az írói körökben is nagy bámulatot keltett, a legtöbbet azonban Petőfi Sándor elismerése és barátsága jelentette Arany számára. Két és fél éves kapcsolatuk során Petőfinek is szüksége volt Arany barátságára, akinek értő szavaira és bátorítására mindig számíthatott. Amikor Petőfi feleségül vette Szendrey Júliát, 1847 októberében útba ejtette Arany szalontai házát: 1849 januárjától májusáig (Petőfi katonai szolgálata idején) Arany adott otthont a családjának.

Arany aktívan részt vett az 1848/49-es szabadságharcban, melynek bukása után bujkálni kényszerült, pénzét, állását, jegyzői lakását elvesztette. A válságból való kibontakozást az 1852-ben kezdődő nagykőrösi balladakorszak hozta meg a számára. A történeti balladák témáját a nemzeti, költői és az általános emberi helytállás igazolt példái közül merítette.

1851 májusától Geszten Tisza Domokos nevelője volt, majd a nagykőrösi gimnázium tanára. 1859-ben az Akadémia tagjává választották. A hatvanas évek elején egy sor változás következett be az életében. 1860 őszén elfogadta a Kisfaludy Társaság igazgatói tisztét, felhagyott nagykőrösi tanári állásával és Pestre költözött. Az 1860-as és 1861-es évek a reménykedés évei voltak számára. Előbb a Szépirodalmi Figyelőt, majd a Koszorú című lapokat szerkesztette. 1865-ben a Kisfaludy Társaság igazgatója, majd a Magyar Tudományos Akadémia titkára lett.

A Kisfaludy Társaság igazgatójaként fáradhatatlanul szervezte a felolvasói üléseket, gondozta a kiadványokat. Madách Imre nagyszerű művét, Az ember tragédiáját, melynek világképe rokon az övével, ő fedezte fel, szövegét nyelvileg javította, kiadását megszervezte, s a művet is, szerzőjét is bevezette a Kisfaludy Társaságba. Arany buzgalmának köszönhető, hogy megkezdődik és a drámaköltő születésének 300. évfordulójára jelentős mértékben előrehalad a teljes magyar Shakespeare-fordítás ügye, kezdetét veszi a magyar Molière-kiadás és még sok más jelentős fordítás készül. Ebben az évben halt meg Juliska leánya. Elhatalmasodó betegsége miatt 1869-1876 között Karlsbadban gyógyította magát.

1867-ben, a király megkoronázásakor a legmagasabb kitüntetéssel, a Szent István-rend keresztjével tüntették ki. 1877-ben, amikor sokadszori kísérlet után végre visszavonulhatott a főtitkári székből, hivatalát lerakta, és újból csak verseket írt. Így született meg az Őszikék cím alatt összefoglalt ciklus, a híres „Kapcsos Könyv”. 1877-től nyaranta családostul a Margitszigetre költözött, és itt írta a kötet verseit.

1879-ben több évtizedes küzdelmére tett pontot a Toldi-trilógia középső részének, a Toldi szerelmének befejezésével. Úgy érezte: nagyon megkésett vele, a közönség ízlése időközben nagyon megváltozhatott. A Toldi szerelmét saját költségén engedte csak kinyomtatni, kis példányszámban. 1882. október 15-én egy Petőfi-szobor avatásán fázott meg, és az azt követő tüdőgyulladásban hunyt el 65 éves korában, 1882. október 22-én. A Kerepesi temetőben nyugszik, később a Margitszigetről áttelepített tölgyeket ültettek a sírja fölé.

1995-ben a Magyar Írószövetség Arany János Alapítvány megalapította a nevét viselő díjat, amelyet 1996-ban adtak át először. 2016-ban az országgyűlés a költő születésének 200. évfordulója alkalmából Arany János-emlékévvé nyilvánította 2017-et, az évfordulóra a Magyar Nemzeti Bank emlékérmet bocsátott ki.

Arany János „nemcsak” költő volt, hanem dalköltő is. A kor divatja szerint tisztán műkedvelői szándékból érdeklődött a népdal iránt, még gyűjteményt is szerkesztett magának. Kapcsolatban állt a zenetudomány szinte minden ágát művelő Bartalus Istvánnal, akiről mondhatjuk, hogy a hazai szaktudomány egyik megalapítója. Az ő írásai szerint Arany kapcsolata a zenével már igen korán elkezdődött. A gitárt is tudta kezelni, a dalok, amelyeket komponált, a népies műzene kategóriába tartoznak.

Nagy Mária

Forrás: Új Magyar Irodalmi Lexikon. 1. köt. A-Gy. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1994., wikipédia, magyar-irodalom.elte.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2017.03.02