A további szereplők között van Pavletits Béla, Móga Piroska, Rancsó Dezső, Soltész Bözse, Szűcs Sándor, Hunyadkürti István, Szatmári Attila, Horváth Anna, Szigethy Norbert és Szondi Bence – olvasható a színház közleményében. Mint írják, nemcsak Moliere merített a commedia dell’arte világából, hanem az előadás is. A vásári komédiák azért is olyan elevenek és naprakészek, azért érzi úgy a néző, hogy ott éppen róla beszélnek, mert a színészek a napi eseményeket is be tudják építeni az előadott színdarabba. Éppen ez történik Harpagonnal: Haumann Péter bizonyos pillanatokban, egy-egy jelenetben saját szöveggel kibeszél a közönségnek – idézi a közlemény Lengyel Ferencet.

Harpagon szenvedélybeteg, tönkreteszi a családját, a környezetét, örökös gyanakvása félelemben tartja a körülötte lévőket – fogalmazott a rendező, hozzátéve: ez a fösvénység nem vicces, hanem súlyos paranoia és mint ilyen, pusztító. „A vicces az, hogy milyen ismerős nekünk a zsarnoknak való kiszolgáltatottság, az, hogy hülyére próbáljuk venni, miközben a markában vagyunk”.

Mint a rendező felidézte, Haumann Péter sok éven át volt kollégája a Katona József Színházban, nem kellett sokat gondolkodnia, hogy eszébe jusson Harpagon szerepére. „Az, hogy a gyerekeivel játsszon együtt, azért izgat, mert a civil viszonyuk, az intimitásuk eddig nem látott színeket hozhat az előadásba”.

Haumann Péter másodjára játssza Harpagon szerepét a Katona József Színház 23 évvel ezelőtti Moliere-bemutatója után. „Ennyi idő után nem lehet a sifonérból elővenni egy szerepet, kirázni belőle a molyokat és felölteni. Minden megváltozott közben” – idézik a színészt, aki hozzátette: megváltoznak a színek, a hangsúlyok, maga a karakter is veszélyesebb Lengyel Ferenc megfogalmazása szerint.

Kitérve arra, hogy saját gyerekeivel lép színpadra, Haumann Péter felidézte, hogy Petrával és Mátéval is játszott már együtt. „Ők két színész, akik történetesen a gyerekeim, de ez a színpadon nem jut az eszembe. Néha még akkor sem, amikor Máté vagy Petra a szerepük szerint megszólítanak, hogy: de apám! Színpadon rengeteg gyerekem volt már, sokukat meg is kedveltem, de mégis különös öröm, hogy ők ketten minden időben a gyerekeim”.

Moliere darabját Bognár Róbert fordításában, színházpedagógiai foglalkozással egybekötve tűzték műsorra. A díszletet és a jelmezeket Kovács Yvette Alida tervezte, a zene Vecsei László munkája, a produkció dramaturgja Deres Péter.

Forrás: MTI