823

A calle Gabriel Garcia Moreno az ecuadori Quito-ban

A világ legkülönösebb utcái 3. rész – Szilvási Krisztián írása

Eddig két földrész egy-egy különleges utcájába kukucskáltunk be, illetve sétáltunk is végig: az ausztráliai Melbourne street art (majdnem) sikátora után (link alul) az USA-beli San Francisco-ba repültünk próbára tenni a kacskaringókat (link alul). Harmadikként most Dél-Amerika felé vesszük az irányt, egészen pontosan Ecuadorba látogatunk, hogy a főváros, Quito egyik látványosságával ismerkedjünk meg: a calle Gabriel Garcia Moreno-val, amelyet a Hét Kereszt utcájaként is szokás emlegetni.

Dél-Amerikáról beszélve egyáltalán nem csoda, ha az elsők között a hit és a vallás kerül szóba. Ez alól Ecuador, ez a viszonylag kisebb, Kolumbia és Peru „között”, a nyugati parton fekvő ország sem lehet kivétel: a valamivel több mint másfél millió lakosú főváros, Quito is bővelkedik a vallás meghatározta helyekben, melyek közül most egy ugyancsak érdekes, ráadásul művészettörténetileg, illetve historikus értelemben mindenképpen nevezetes utcán próbálunk végigsétálni. A hivatalosan Gabriel Garcia Moreno nevű utcát – amely a 19. század második felében, meggyilkolásáig kétszer is elnökként Ecuadort vezető politikusnak állít tiszteletteljes emléket – a Hét Kereszt utcájaként is szokás emlegetni a mind más történelmi korban született, sűrűn egymás után sorjázó vallási épületek előtt álló nagy kőkeresztek miatt.

A teljességében 1,7 kilométer hosszúságú utcában a templomok és építészeti műemlékek mellett találunk továbbá apró üzleteket, fűszerboltokat, kávézókat vagy éppen szépségszalonokat – profán módon a vallási központok közé ékelődve. Ahogyan már említésre került, az utca „beceneve”, a Hét Kereszt azt jelzi (spanyolul Calle de las Siete Cruces), hogy a calle Gabriel Garcia Moreno egy kilométer hosszú szakasza mentén pontosan hét darab kültéri, hatalmas kőkereszt kapott helyett az egyházi-vallási épületek előtt, mellett. Mindez nem is lehetne egyértelműbb bizonyíték az utca historikus jelentőségére: a történészek szoros kapcsolatot tételeznek fel a közeli, inkák előtti időszak Yavirac és Huanacauri szakrális jelentőségű dombjaival (ma Panecillo és San Juan dombok), ahol akkoriban még egy pogány civilizáció virágzott.

A legdélibb San Lázaro kápolnától kezdve egészen a legészakibb Santa Barbara templomig tartó utcarész bámulatba ejtően sok megtekinteni érdemes helyet foglal magában: többek között a quitoi Városi Múzeumot (18. kép), a Carmen Alto kolostort, a kora 20. századi arisztokrata María Augusta Urrutia rezidenciáját (egy kis kóstoló a quitoi felsőosztályba), a Numizmatikai Múzeumot az Ecuadori Központi Bank épületében, a La Compañía-templomot, a Székesegyházat, az Elnöki Palotát és a Függetlenség teret (a köznyelvben Plaza Grande, 19-23. kép), valamint még egy gyarmati otthont is, ahol – ahogyan olvasható – „Simón Bolívar táncolt”.

Ha szeretnénk megnevezni egyetlen helyet, ahol a történelem rétegei mind tettenérhetők, akkor bizonyosan a Metropolitan Kulturális Központot kell említenünk a Függetlenségi tér délnyugati sarkán (24-25. kép). Ebben az épületben – ahol jelenleg a városi könyvtár és az Alberto Caamaño viaszmúzeum székel – a dohánygyártól és börtöntől kezdve a lőszerraktáron át több iskoláig és egyetemig mindenféle funkció helyet kapott már, sőt egy időben még az ellenzékiek kivégzőhelye, illetve városháza is működött itt. Eredetileg jezsuita erődítménynek épült, amely magába foglalt gyógyszertárat és közösségi piacot csakúgy, mint a rend elsődleges akadémiai intézményét. Itt működött a San Gregorio Magno Könyvtár – abban az időben Amerika egyik legteljesebb bibliotékájaként –, és ez lett Quito első napilapjának a központja is.

Szemben az El Sagrario templom gyönyörű mennyezeti freskókkal és külszíni fejtésből származó türkizfallal büszkélkedhet (10-12. kép). A tér északnyugati sarkán lévő La Inmaculada Concepción templom volt az első női zárda Quitoban. És bár az utcaszakaszunkon kívül esik, négy blokk távolságra a Santa Barbara templomtól, említsük meg a lélegzetelállító La Basilica del Voto Nacional-t, amely a legnagyobb építményként magasodik az óvárosban (26-27. kép). Egyszerűen minden szögből lenyűgöző ez a neogót ritkaság, amely ugyan egyetlen évszázaddal ezelőtt épült csupán (és még mindig nincsen teljesen kész), bizarr vízköpőit az ecuadori élővilág inspirálta (30-33. kép), magasából pedig kivételes nézőpontból tárul elénk a főváros látképe (28-29. kép).

És akkor vegyük szemügyre délről észak felé haladva sorrendben a Pichincha hegy vulkanikus sziklájából faragott Hét Keresztet. Az első rögtön a Gabriel Garcia Moreno utca legelején (illetve ha az egyirányú forgalmat nézzük, a legvégén), a dombra vezető lépcsősor alján, a Hospicio San Lázaro sarkán található. Innen indulva csoroghatunk lefelé gyalogszerrel északi irányban, hogy egy hosszú, elnyújtott téglalap alakú téren átvágva, fehérre meszelt kolostorfalak között jussunk el a Carmen Alto templomnál lévő második kereszthez (1. kép). A boltív alatt áthaladva apró üzletek mentén tűnik fel jobboldalt egy kisebb kupola, a Simon Bolivar utca metszésénél elérünk a Ministerio Coordinador de Seguridad épületéhez. Baloldalt lassan eljutunk a Numizmatikai Múzeumhoz, amely után ott áll a harmadik kereszt a La Compañía templomának sarkán (2-7. kép).

Folytatván utunkat csodálatos cirádás épületek mellett-között sétálhatunk el, s hamarosan jobb kéz felől tűnik fel az El Sagrario templomnál a negyedik kőkereszt (8-12. kép), majd mintegy 25 méterrel odébb pedig, a Garcia Moreno utcára merőleges Catedral Metropolitana de Quito sarkán az ötödik (13-16. kép). Azon az oldalon színpompás, növényekkel sűrűn beültetett, díszköves tér tárul elénk, melyet elhagyván, immár újra a bal oldalon, belebotlunk az Iglesia de la Inmaculada Concepción templom sarkán feszítő hatodik keresztbe. Innen aztán még három épülettömböt kell haladunk észak felé, hogy megérkezzünk a Santa Barbara templomhoz a jobb oldalon, melynek bejárata mellett ötlik szemünkbe az utolsó, hetedik kőkereszt (17. kép).

A calle Gabriel Garcia Moreno tehát jócskán különleges utcája nemcsak Ecuadornak, hanem az egész világnak, hiszen ez az egysávos, egyirányú kis utcácska rengeteg történelmi és vallási épületet foglal magában néhány száz méteres hosszon, ahol a múlt szinte utánanyúl az arra járónak. Érdemes tehát – ha máshogyan nem megy – legalább virtuálisan végigjárni, amelyet szerencsére napjainkban könnyen megtehetünk a Google Street View alkalmazásával.

Szilvási Krisztián

Forrás: travelandleisure.com, casagangotena.com, wikipedia.org

A képek a flickr.com gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok minden esetben a kép készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép, 4. kép, 5. kép, 6. kép, 7. kép, 8. kép, 9. kép, 10. kép, 11. kép, 12. kép, 13. kép, 14. kép, 15. kép, 16. kép, 17. kép, 18. kép, 19. kép, 20. kép, 21. kép, 22. kép, 23. kép, 24. kép, 25. kép, 26. kép, 27. kép, 28. kép, 29. kép, 30. kép, 31. kép, 32. kép, 33. kép.

A világ legkülönösebb utcái sorozatának korábbi cikkei:
1. rész: A Hosier Lane az ausztráliai Melbourne-ben
2. rész: A Lombard Street az amerikai San Francisco-ban

2017.02.23
18