846

85 éve halt meg Gulácsy Lajos, a spirituális művészet mestere

Nagy Mária írása

Gulácsy Lajos 1882. október 12-én született Budapesten dzsentri családban. Egykor nagyberegi főmérnök édesapja állásának elvesztése után a MÁV napidíjas mérnökeként dolgozott. Az ő lelkes bíztatása mellett Lajosnak a végigrajzolt gyermekkor után egy festményét már gimnazista korában kiállította a Műcsarnok (A szegénység laka).

A budapesti mintarajziskolában kezdett tanulni, de lényegében autodidakta volt. 1900-1901-ben Balló Ede és Lóránfi Antal mesterek mellett fejlődött, 1902-ben Rómában, majd Firenzében, 1906-ban pedig Párizsban járt tanulmányúton. Olaszországot később több ízben is felkereste, és számos képén festette meg az olasz városok középkori, reneszánsz hangulatát. Művészetére nagy hatással voltak az itáliai kisvárosok és festők (például Giotto, Botticelli, Alessandro Magnasco). Korai művein a preraffaeliták és a szimbolikus szecesszió, míg késői alkotásain az expresszionizmus hatása látszik.

1907-ben volt az első gyűjteményes kiállítása Budapesten az Uránia Műkereskedésben Márffy Ödön képeivel együtt. 1908-ban elnyerte a Ferenc József jubileumi díjat, amely 4000 korona jutalommal járt. 1909-ben Nagyváradon állította ki műveit a MIÉNK és a nagybányai iskola festői, Rippl-Rónai József, Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly és Tihanyi Lajos képeivel. Díszlet- és kosztümterveivel is sikert aratott: 1905-ben a Thália Társaság Alma Tadema: A láthatatlan kormányos című színművéhez, 1912-ben pedig az Új Színpad számára készített díszleteket és jelmezeket.

Mint grafikus is figyelemre méltó, főleg nagy műveinek vázlatát készítette el először grafikus formában. Mint a legtöbb festőnél, nála is innen származik a kiváló kompozícióteremtő képesség. Leghíresebb a Francesca da Rimini és Paolo Malatesta című akvarellje 1903-ból, e művét egyszerűen Paolo és Francesca címen emlegetik.

1911-ben ismét Nagyváradon állította ki festményeit. A következő évben nyilvános tárlaton nem vett részt, kiállítását Rónai Dénes fotóművész műtermében rendezte meg. Az itt bemutatott anyagot azután vidéki városokban mutatta be: Szegeden, Békéscsabán, Orosházán és Temesvárott. 1912-ben barátkozott össze Keleti Artúr íróval, akinek egy könyvét illusztrálta, és 1913-ban együtt jártak Padovában.

Az első világháború kitörésekor Velencében tartózkodott. A hír hallatára idegrendszere összeroppant, több helyen gyógyították, végül 1917-ben a Lipótmezei Elmegyógyintézetbe szállították, amelyet többé el sem hagyott. E korszakában álombirodalmának, Naconxipannak tájait, embereit ábrázolja gyönyörű, lágy tónusokkal. Festészetének azonban véget vetett 1924-ben bekövetkezett vaksága, ebben az évben készült el utolsó festménye, a Sétalovaglás. 1932. február 21-én Lipótmezőn érte a halál. 1941-ben Borsos Miklós készítette el síremlékét (a képen).

1922-ben az Ernst Múzeumban gyűjteményes kiállítást rendeztek műveiből. Ekkor írta hozzá barátja, Juhász Gyula megrázó versét Gulácsy Lajosnak címmel. Emlékkiállítását 1936-ban a Nemzeti Szalonban, 1947-ben a Bibliotheca Officinában rendezték meg. Művei a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában és magángyűjteményekben vannak, 12 képét őrzi a székesfehérvári Deák Gyűjtemény. De a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a miskolci Herman Ottó Múzeum birtokában is vannak alkotásai. A legtöbb, amit eddig kifizettek egy Gulácsy képért, 120 millió Ft volt: A púpos vénkisasszony régi emlékeit meséli Herbertnek című festménye rekord leütési áron kelt el 2007-ben egy árverésen.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia.hu, mivanma.reblog.hu, Magyar Életrajzi Lexikon 1. kötet A-K. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1967.

 

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2017.02.21