„Most úgy érzem, egy szép és ígéretes időszak kezdetén vagyunk. Elindul az Imre Zoltán Program, és új helyre költözik a Nemzeti Táncszínház. Hazánk egyetlen táncot befogadó színháza a Millenáris helyén épül, és új dimenzióba fogja helyezni a táncművészetet. Egy méltó, megbecsült helye lesz a táncművészeknek, alkotóknak és a táncot szerető közönségnek. Ez azért is öröm, mert sokszor érezhettük azt, hogy a táncművészet a színház- és zeneművészet mellett mostohagyerek, holott hatalmas tömegeket ér el. Gondoljunk csak bele, hány család életében van jelen a tánc, milyen sok gyerek jár tánccsoportba” – mondta Kiss János, akivel az új táncművészeti program kapcsán találkoztunk.

Milyen céllal indítja a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Táncművészet Kollégiuma az Imre Zoltán Programot?

Hihetetlenül szimpatikus számunkra a Cseh Tamás Program, amely sikeresen megszólította a zenész fiatalokat, és célba is talált. Tavaly nyáron, a 12. Magyar Táncfesztiválon, az NKA fórumon mi is arról beszélgettünk, mivel segíthetnénk a fiatal táncművészeket. Akkor vetette fel Bozsik Yvette, hogy elindíthatnánk az Imre Zoltán Programot, amely a legnemesebb célt szolgálja majd: a fiatal tehetségek helyzetbe hozását. Ez eddig a táncművészet területén borzasztóan hiányzott. Én mindig elmondom: számomra a legszebb előadóművészeti ág a táncművészet. Viszont a legrövidebb is, hiszen a színpadon eltölthető időnk behatárolt, a tánc a fiatal testet igényli. A programmal segíthetnénk azoknak a fiatal, hivatásos táncművészeknek, akik szeretnének alkotni.

Az sem véletlen, hogy Imre Zoltánt választottuk névadónak, akit személyesen is ismerhettem, egymás mellett dolgoztunk a Győri Nemzeti Színházban. Ő hihetetlenül nyitott szellemiségű táncos, koreográfus volt. Ezt a szellemiséget próbáljuk a programmal is közvetíteni. Imre Zoltán sajnos kevéssé ismert Magyarországon, hosszú ideig élt Londonban, ott végezte el a filmművészeti egyetemet is, ez pedig egy újabb kapcsolódási pont a programmal, mivel nekünk is célunk a társművészetekkel való együttműködés támogatása. Ami régóta hiányzik a szakmánkban, az a filmművészekkel való munka, a vizuális művészetek bevonása. A táncművészet tiszavirág életű műfaj, és a filmesek, fotósok azok, akik megörökítik a nagy pillanatokat, melyeket az utókor láthat. Ezért is fogadjuk örömmel, ha táncfilmek szinopszisával, terveivel is érkeznek be pályázatok. A táncművészet világszerte kitűnő követe a magyar kultúrának, és ezt a filmművészettel is meg lehetne erősíteni. Nem feltétlenül másfél órás nagyfilmekre gondolunk, hanem akár egy 5-10 perces táncszvitre is. De ugyanígy jelentkezhetnek más művészeti ágakat bevonó tervekkel is, mint az ipar- és képzőművészet vagy az irodalom. Azaz bármennyire is a táncművészek a kedvezményezettjei a programnak, más művészeti ágak képviselői is nyertesei lesznek. Mindemellett a nemzetközi együttműködések elősegítése is célunk. A táncművészet nagyon szerencsés helyzetben van, hiszen a mi nyelvünket a világ minden pontján megértik, nem kell hozzá tolmács. Ha két fiatal alkotó egymásra talál a világ bármely pontján, és külföldi együttműködésben dolgoznak, akkor a program őket is segítheti az alkotásban.

Kik indulhatnak a pályázaton?

Már több hónapja dolgozunk azon, hogy a legmegfelelőbb kiírás szülessen. Szeretnénk, ha hosszú életű és nyitott programot indíthatnánk el, amely az évek során változhat aszerint, milyen irányt követel az élet. Ami biztos: a pályázat nem amatőr, hanem professzionális táncművészeknek szól majd. Műfaji megkötés nem lesz, mert nem szeretnénk kihagyni sem a kortárs táncot, sem a balettet, sem a néptáncot. Alkotni vágyó táncművészek, koreográfusok, rendezők innovatív pályaműveit várjuk, a pályázók felső korhatárában azonban még nem döntöttünk, valószínűleg 35 vagy 40 éves kor lesz.

Borzasztóan hálás vagyok, amiért a programra a táncművészek 100 milliós kezdőalapot kapnak. Ez olyan, mint egy trambulin, amely kiugrási lehetőséget teremt a számukra. Nem szeretnénk ezt az összeget felaprózni, ezért nagyon gondosan kell megválasztani a pályázatokat. Nagyon nehéz lesz a döntés, hatalmas felelősséggel jár a program, de egyúttal nagy örömmel is.

Milyen segítséget kapnak majd a nyertes pályázók?

Ahhoz, hogy az alkotni vágyó tehetségeknek lehetőséget adjunk, kell tér, kell jelmez, kell egy befogadó színpad, egy balett terem, hiszen ott születnek meg a próba során azok az izzadságcseppek, melyek elvezetnek az eredményhez. De kell a koreográfusoknak infrastruktúra és táncosok is, hiszen míg a szobrásznak ott az anyag, melyet meg kell formálnia a műhöz, addig a koreográfus a táncművészekkel dolgozik.

A sikeres pályázókat támogatja majd egy mentorprogram is, például mi is mondhatjuk a Győri Balettnél: itt van ez a tehetséges táncos, adjunk neki egy féléves mentorprogram keretében lehetőséget és infrastruktúrát a bemutatkozásra. De ugyanígy lehet mentoráló egy befogadó színház is, hiszen mindenképpen nekünk, együttesvezetőknek, befogadóhelyeknek kell segíteni a fiatalokat. A program végén pedig akár nagybemutatót is kaphatnak, vagy bekerülhetnek alkotásukkal egy fesztiválprogramba.

Mikorra várható a kiírás?

Nem szeretnénk elkapkodni a kiírást, hiszen most rakjuk le azokat az alapokat, melyekre a következő években lehet majd építkezni. Előfordulhat, hogy idén a kiírás kicsit szűkebb lesz, míg jövőre változhat, hiszen minden kiírás a pályázókért van. Tavasszal, kora nyáron azonban már remélhetőleg lehet rá jelentkezni.

A pályázatnak nemcsak az indulása, hanem a lezárása is fontos lesz, szeretnénk ugyanis a végén felmutatni az eredményeket, produktumokat. Megnéznénk és összegeznénk, honnan hova jutottunk. Ez nekünk, a pályázat kiíróinak is fontos, de természetesen a résztvevőknek is, és nem utolsósorban a közönségnek, akik láthatják az alkotásokat. Ezzel az is mérhető lesz, milyen a befogadása a programnak.

Nem hagyhatom ki, hogy a Győri Balett igazgatóját arról is kérdezzem: mit láthat a közönség az idei évadban, milyen premierrel készülnek?

Ez már a 37. évadom, a Győri Balett igazgatójaként pedig a 25., és most nagyon izgalmas időszakot élünk: januárban Olaszországban turnéztunk, jelenleg pedig egy bemutatóra készülünk. A Nemzeti Táncszínház együttműködésével mutatjuk be a Müpában február 16-án Romance címmel Kodály Zoltán és Velekei László művét. Az egész ország, sőt, a világ Kodály Zoltánt ünnepli idén, nemcsak mint zeneszerzőt, hanem mint pedagógust is. Mi is rá emlékezünk: ha alcímet adnánk a darabnak, így hangzana: Tisztelet Kodály Zoltán előtt. Kivételes ajándékként szabad kezet kaptunk a zenei válogatásban, a mű 50 perces lesz, és arról fog szólni, amiről Kodály zenéje is szól: az életről, múltunkról.

Utána utazunk Németországba és Ausztriába a Zorba című darabunkkal, melyet már több helyen is táncoltunk Európában, és a Szentivánéji álommal. Az idei félév sűrű lesz, hiszen mi vagyunk a házigazdái a Magyar Táncfesztiválnak, amely június 19-től egy hétig lesz Győrben, július 23-án pedig indul az EYOF – Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál –, melyet szintén mi nyitunk meg. Sőt, a rendezvényhez kapcsolódva a táncfesztivál nulladik napja a sport és táncművészet kapcsolatáról szól majd. De utazunk még Csehországba, Szlovákiába, márciusban Olaszországba is. A következő bemutatónk pedig november 11-én lesz, és egy hallatlanul izgalmas mű: A skarlát betű című regény alapján készül majd.

Wéber Anikó
Fotó: Csákvári Zsigmond
Forrás: kultura.hu