1904-ben A kályha című novelláját elküldte Bródy Sándornak, aki ezután „jót, sőt feltűnőt” várt el tőle. Érettségi után és egy sikertelen zeneakadémiai felvételit követően beiratkozott a budapesti egyetem orvosi karára. Unokabátyja, Kosztolányi Dezső ösztönzésére a Budapesti Naplóba írt tárcákat, bírálatokat, majd 1908-tól a Nyugat rendszeresen közölte elbeszéléseit és zenekritikáit. Ebben az évben jelent meg első novelláskötete, A varázsló kertje.

1910-ben megszerezte az orvosi diplomát, rövid ideig a Moravcsik-féle ideggyógyászati klinikán dolgozott mint tanársegéd, állását nem véglegesítették. Április 20-án egy rossz orvosi diagnózis (tévesen tüdőbajt diagnosztizáltak nála) és egzisztenciális félelmek miatt morfiumot kezdett el szedni, majd teljesen rászokott, és fokozatosan növelte adagját. Ez év májusában az ótátrafüredi szanatóriumban volt fürdőorvos: itt ismerkedett meg Jónás Olgával, akit elvett feleségül. Nyaranta vidéken volt fürdőorvos (Stósz, Stubnyafürdő, Palics).

1912-ben felvették a Martinovics szabadkőműves páholyba, egyszerre Adyval. 1914-15-ben Előpatakon volt körorvos és közben behívták katonának. 1914 augusztusa és 1915 júliusa között a szerb, majd az orosz fronton, később Trencsénben és Budapesten teljesített katonai szolgálatot. A világháborúból súlyos betegen tért haza, és elhatalmasodott rajta a morfinizmus. 1915 őszétől Földesen, majd Regőcön működött mint községi orvos. 1918-ban megszületett a kislánya.

1919 elején idegösszeomlást kapott, a bajai kórházban gyógykezelték, de innen megszökött és hazagyalogolt Regőcre. Július 22-én revolverlövésekkel megölte feleségét, megmérgezte magát és felvágta ereit. A szabadkai kórházba szállították, ahonnan újból sikerült megszöknie, a budapesti Moravcsik-klinikára akart menni. Szeptember 11-én Kelebiánál, a demarkációs vonalnál a szerb katonák elfogták, és ő ismét megmérgezte magát, ezúttal halálosan. Agyvelejét, szívét és máját – kívánsága szerint – öccse a pesti klinikára, első munkahelyére küldte vizsgálatra. Azokat ott is temették el, fekete emléktáblája később arra a helyre került, egykori rendelője ablaka alá.

Csáth Géza meghatározó élményforrása a gyermekkor világa volt. Novellahőseit nem célok vezérlik, hanem elfojtott vágyak, indulatok. Eredeti hangú, érdekes elbeszélésein eleinte a francia „diabolikus” írók hatása érződött, később mindinkább a modern lélektan eredményeinek szelleme hatotta át novelláit. Képzeletét az idegbeteg vagy idegbetegségre hajlamos emberek groteszk, zilált, zaklatott világa izgatta; a korszerű természettudományos szemlélet irracionális borzongások ábrázolásával ötvöződött írásaiban.

Idegorvosi munkásságának kiemelkedő alkotása az Egy elmebeteg nő naplója, mely – saját naplóját leszámítva – egész munkásságának legnagyobb szabású darabja. Ebben egy paranoiás nő kórképét írta meg, amelyben a hagyományos pszichiátriai és a pszichoanalízis szempontjai keverednek. Többek között ez a mű ihlette Szász János filmrendező Ópium – Egy elmebeteg nő naplója című filmjét, mely a 38. Magyar Filmszemlén négy díjat is nyert. Nemcsak felnőtt hősei vannak tele gyilkos indulatokkal, hanem ártatlannak tetsző gyerekhősei is.

Érett korszakának két legjobb elbeszéléskötete A varázsló kertje és Az albíróék és egyéb elbeszélések. Egyetlen regénye A repülő Vucsidol, amelyet Havas Emillel és Munk Artúrral közösen írtak. Nyolc drámájáról, jelenetéről tudunk, ezek részben töredékek. Irodalmi és zenekritikái, társadalmi és művészeti írásai kitűnő elemző készségről és korszerű műveltségről árulkodnak. Az elsők között ismerte fel a Holnap antológia jelentőségét. Zenekritikusként már korán Bartókra és Kodályra irányította a figyelmet, kiemelkedő volt Pucciniról írt tanulmánya.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia, members.iif.hu, Új Magyar Irodalmi lexikon. 1. köt. A-Gy. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1994.

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.