1001

Stuart Mária kivégzése – Ezen a napon történt

Horváth Gábor írása

Nem túl gyakori Európa történelmében az uralkodóházak tagjainak kivégzése, hiszen az Isten kegyelméből az ország élén lévők meggyilkolása szentségtöréshez közeli cselekedetnek számított. Ennek ellenére azért előfordult, különösen a reformációt követően, mikor a vallásháborúk megosztották az addig egységes Európai kereszténységet. A XVI. század legnagyobb hatású ilyen esete Stuart Mária egykori skót királynő lefejezése volt 1587. február 8-án.

Stuart Máriát mintha gyerekkora óta üldözte volna a balszerencse. Mindössze hat naposan elveszítette apját (V. Jakab skót királyt), 17 éves korára az első férjét (II. Ferenc francia királyt), majd 25 évesen a másodikat, és 26 éves korára az országát is.

Miután egyedüli gyermek volt, apja halála után, 1542-ben skót királynő lett, s azonnal politikai játszmák tárgyává vált. A skót vezetők ötévesen Franciaországba küldték, hogy a francia-skót szövetséget – Anglia ellen – megpecsételve menjen hozzá a trónörökös Ferenc herceghez. Férje 1559-ben király lett, ám alig másfél év uralkodást követően II. Ferenc meghalt. Az özvegy francia királyné 11 év után hazatért, hogy skót királynő legyen. Az udvari klikkek játszmájában azonban a saját hazáját alig ismerő fiatal nőnek nem sok esélye volt. 1565-ben Darnley ura – mellesleg Mária unokatestvére –, Stuart Henrik vette feleségül, ám férje többet akart, mint hogy felesége mellett másodhegedűs legyen. Úgy tűnik azonban, Mária gyorsabb volt, mint Henrik. Miután férje megölette a királynő olasz muzsikusát, akiről azt gyanította, hogy annak szeretője, utóbbi bosszút forralt. Stuart Mária okkal tartott férjétől, s valódi szeretőjével, Bothwell earljével elejét vették egy hasonló esetnek. Bothwell 1567 februárjában végül megölte Stuart Henriket, s a nyilvánosság felé eljátszotta a királynő elrablását. A közvélemény megdöbbent, mikor aztán Mária hozzáment a gyilkoshoz, alig valamivel férjének halálát követően. A népnek ez már sok volt. Stuart Mária katolicizmusa amúgy is sok protestáns főúr ellenállását váltotta ki, s most már nyíltan fellázadtak a királynő ellen. Az uralkodónő támogatói csatában vereséget szenvedtek, Mária kénytelen volt Angliába menekülni rokonához, I. Erzsébethez. Soha nem térhetett haza, ahol kiskorú fia lett hivatalosan a király.

Erzsébet nem volt elragadtatva az angol trónra rokonsága miatt némiképp jogot formáló Mária érkezésétől. Részben úgy tűnik, a „szűz királynő” irigy volt a vonzó Stuart Máriára, másfelől vallási ellentéteik is akadtak, hiszen Erzsébet protestáns volt. Emellett politikai problémákat is okozott a jövevény. Kiélezte Anglia ellentétét Skóciával, és attól is tartott Erzsébet, hogy elengedése esetén Franciaországból a jövőben ellene is felléphet. Végül bebörtönözte ellenlábas rokonát, bár ekkor még nem lehetett sejteni, hogy ez 20 éves fogságba torkollik. Természetesen a rabság rangjához illó módon egy kastélyt jelentett, ahol megfelelő személyzet gondoskodott az exkirálynő kényelméről. De az aranykalitka is csak ketrec, s egy idő után az európai vallásháború kiéleződése Stuart Mária tragédiájához vezetett. A véresen elnyomott angliai katolikusok – mert ellentétben a közhiedelemmel, nemcsak a katolikusok léptek fel véres eszközökkel a protestánsok ellen, hanem fordítva is megtörtént – Máriában látták Anglia jövendő uralkodónőjét, aki felléphet Erzsébet hatalma ellen. Norfolk hercege Spanyolország támogatásával igyekezett feleségül venni a fogoly Stuart Máriát – harmadik házasságát végül a pápa kényszerítésre hivatkozva nullázta –, ám Erzsébet a Towerba záratta Norfolkot, majd kivégeztette. Ettől kezdve Stuart Mária állandó ellenőrzés mellett élt, levelezését felnyitották, mellé kémeket telepítettek. Ennek ellenére nem fogta vissza magát, és végül Erzsébetnek olyan levelek jutottak birtokába, amelyben a skót exkirálynő kifejezetten pártolta fogvatartója meggyilkolását. A bizonyíték hatása alatt végül Máriát elítélték, és 1587. február 8-án lefejezték.

Az életében meglehetősen bűnösen élő királynő jó katolikusként halt meg, a történelem legtöbb kivégzett uralkodójához hasonlóan elképesztő méltósággal nézett szembe a halállal. Ő nyugtatgatta szolgálóit, s saját erőből feküdt fel a tönkre. Fejét csak harmadik csapásra sikerült leválasztania a hóhérnak, miután az előtte megbocsátásért esedezett Máriához, amiért meg kell ölnie. Jellemző a korra, hogy utóbbi meg is tette. Tragédiája megérintette az utókort, a késő-reneszánsz szépségideáljait megtestesítő bronzvörös királynő kivégzéséről Schiller drámát, míg Stefan Zweig életrajzi regényt írt.

Amit Mária sohasem ért el, fia igen. I. Erzsébet angol királynő halála után VI. Jakab, aki addig „csak” Skócia királya volt, 1603-ban Anglia királyává is megkoronáztatott.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: rubicon.hu, cultura.hu

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2017.02.08
234