1045

Január 28. – A Győrvárosi Szépítő-Egylet megalakulása

Ezen a napon történt

1885. január 28-án alakult meg a Győrvárosi Szépítő-Egylet. A Batthyány Lajos, Győr megye főispánjának elnökletével létrejött egylet célját az alapszabályban így fogalmazták meg: „...Győr városának és környékének fasorok és ültetvények által eszközölhető szépítése, a rendezett és szépített terek gondozása és fenntartása, valamint a köztisztaság érdekeinek előmozdítása...”.

Hosszú út vezetett megalakulásának napjáig, amely egészen Győr várának elbontásáig nyúlik vissza. 1820 decemberében kezdetét vette a bástyabontás a Közép- és Újbástyánál, itt épült ki az Újvilág tér, Újvilág utca, Újkapu utca. A várfalak lebontásával máshol is új utcák jöhettek létre, a város terjeszkedni kezdett. Az új építkezésekre a telek kijelölésén kívül a tanács nem figyelt oda, a külső tanács arról panaszkodott, hogy „számos épület nélkülözi a jó ízlést és ezek az egész utcát elcsúfítják”.

Felkérték a tanácsot egy bizottság létrehozására, amely „nemcsak a hibás építésre ügyel, hanem a város szépítésére is felvigyáz”. Városszépítő bizottság ekkor még nem jött létre, de a hatvantagú külső tanács észrevételei nem maradtak hatás nélkül.

1830-ban büntetést helyeztek kilátásba a szemetelőkkel szemben. Még ugyanebben az évben bizottságokat hoztak létre más fontos feladatok ellátására. Külön bizottság foglalkozott az utak, a hidak és a csatornák kezelésével, az építéssel és a közvilágítással.

1831-től 1840-ig Czech János volt Győr város polgármestere, akit a város szépítéséért végzett munkájában Frumann Antal és Ecker János segített. Frumann több a „város ékesítésére célzó rajzolatot” készített ingyen a város számára, például a „Promeneada” (ma Radó-sziget) rendezési, vagy az újvárosi Szent József templom építési tervét. 1834-ben Frumann tervei alapján került sor a sétatéri faszínház klasszicista stílusban történő átépítésére. 1832-ben a mai Kossuth utcát hozták rendbe.

1835-ben tervek születtek a karmelita rendház mögötti bástyafal lebontásával nyert terület rendezésére. (Az Aradi vértanúk útja – Bajcsy-Zsilinszky út – Fürst Sándor utca által bezárt terület beépítését javasolta, mely kivitelezésére sor is került.)

A reformkori város életében sarkalatos kérdés volt az utcák sötétsége, illetve megvilágítása is. 1834-ben a Kálvária utca lakói kérvényezték a közvilágítást. 1839-ben a győri születésű Fischer János bécsi bádogos 40 db. utcai lámpát ajándékozott a városnak. Ugyanebben az évben a városi tanács 12 db. Argant lámpát helyezett el az egykori Hosszú utcában és környékén (a mai Bartók Béla út). A közvilágítás kiterjedését mutatja az is, hogy a város a kezdeti 2 főről 6 főre emelte a lámpagyújtogatók számát. Ez időt tájt szervezték meg a szemétszállítást, és közkutakat is ásattak.

1843-ban felvetődött egy a város felügyelete alatt működő Szépítési Választmány megalakításának gondolata. Rá egy évre, 1844. december 21-én megtartották az alakuló ülésüket a polgármester elnöklete alatt, melyen még részt vett Pooder János városi mérnök, Frumann Antal rajztanár, Hofbauer Károly ácsmester, Singer György építőmester, valamint a belső és külső tanács tagjai. „A megalakult Szépítési Választmány a város szépítését és mindazoknak indítványozását tekintette feladatának, melyek a város csinosítására, rendezésére, kényelmére és a veszélyektől történő megóvására szükségesek.”

1847. március 15-i keltezéssel a M. kir. Építési Főigazgatóság építési rendszabályt készített a városi tanács számára, melyben pontosan körülírták a hatósági feladatokat. Ugyanekkor – teljes összhangban az építési rendszabályokkal – utasítás készült a Szépítési Bizottmány számára, melyben meghatározták az általános célt, a bizottmány összetételét, a konkrét feladatokat. A Bizottmány későbbi működéséről pontos adatok nem állnak rendelkezésre, de abban az időben utcakövezési, központi csatorna-építési és a városszépítéssel összefüggő munkálatok folytak a városban.

Az 1850-es évek végén a városi értelmiség és a polgárság színe-java – Ráth Károly, Dr. Kovács Pál, Xántus János, Rómer Flóris – összefogott a nemzeti kultúra, a haladó hagyományok ápolása érdekében. 1859-ben társadalmi bizottság alakult a Sétatér (ma Radó sétány) rendezésére, melyet a város lakóitól összegyűjtött pénzből parkosítottak. A Sétatér gondnoka a múzeumalapító Rómer Flóris lett. Ugyanekkor alakította ki Zichy Ottó vezetésével a Honvéd Segélyező Egylet a Honvéd ligetet is, ahol a szabadságharcban elesett katonáknak kívántak méltó emléket állítani.

A társadalmi összefogás e szép példájának hatására a városi tanács negyven tagból álló Építészeti és szépítési Választmányt hozott létre. 1863-tól már rendszeresen érkeztek építési engedélykérelmek a városi tanácshoz, melyeket az említett választmány bírált felül építészeti, tűzrendészeti és szépítési szempontból.

Az 1867-es kiegyezés után a Gazdasági Választmány keretében Építészeti és Szépítészeti Albizottság alakult. Az 1870-es évektől az építésügyi hatósági feladatokat fokozatosan átvette a mérnöki hivatal, így a választmány egyre nagyobb figyelmet fordíthatott a városszépítésre.

Ezekben az években a legfőbb feladatnak a fásítást tekintették, 1884-ben körbefásították a Széchenyi teret és fásították a Nefelejcs közt is. Az 1880-as években a nagyszámú tervezett építkezés, a vezetékes víz kiépítése, az utcakövezések és egyéb munkák miatt a hatósági teendők megsokasodtak. Felvetődött egy kizárólag városszépítési feladatokkal foglalkozó társadalmi szerv létrehozása, amely a Győrvárosi Szépítő-Egylet megalakulásához vezetett.

Bedő Mónika

Felhasznált irodalom: Sáry István: A városszépítés múltja. In: A városszépítés múltja és jelene. Győri Városszépítő Füzetek 1. Győr, 1987. p. 1-17.

2017.01.28
17