A megemlékezést Szigethy Gábor rendező nyitotta meg, aki Pingivel a 2010-ben bemutatott Csongor és Tünde című darabban dolgozott együtt. Az est folyamán kollégák írásaikkal emlékeztek Csabára, felelevenítve az Ő személyiségét, humorát, a hozzá fűződő vagy vele kapcsolatos élményeket – néha meghatóan, néha humorosan. Nem sírtunk, vagy legalábbis nem sokat. Nem akartunk. Pingi nem szerette volna. Hiszen akik ismerték, tudják, hogy jót nevetett volna rajtunk.

Mi mégiscsak emlékeztünk, mert mást már nem tehetünk. Elképzeltük, mit mondott volna, mikor egy kolléga felállt, hogy próbára kell mennie, mikor potyogtak könnyeink, vagy mikor egy-egy írást, történetet hallgatva derültünk. Népszerű művészeink ragadtak tollat, hogy gondolataikat, érzéseiket papírra vessék. Hallhattuk Bede-Fazekas Csaba, Maszlay István, Török András, Sík Frida, Ungvári István, Menczel Andrea, Janisch Éva, Mózes Anita, Nagy Balázs, Sárközi József írását, hallhattuk Fejszés Attila visszaemlékezését, bepillantást nyerve a kulisszák mögé.

„Levelek az égbe” – így szálltak Feléd az emlékek. Sajnos már csak emlékek, hiszen Neked 2015. január 12. óta nem gyúlnak fények a színpadon. Fény lángol azonban mindenki szívében, aki ismert Téged, és ott a függöny sosem fog legördülni…

Szerettem volna ezt az írást egy gyönyörű gondolattal befejezni, de nem találtam szebbet, mint Pingi saját szavait, melyeket 2015. január 7-én kollégáknak és barátoknak küldött üzenetben, készülve a műtétre, bízva annak sikerében, de mi már tudjuk, hogy ez lett a végső útja: „…ne aggódjatok, mert akit ennyien szeretnek, annak nagyon erős szíve van!”.

Köszönjük, Pingi!

A megemlékezések, írások kötet formájában Soha már… címmel jelentek meg. A fotókkal gazdagon díszített, kollégák, barátok, tanárok, ismerősök írásait tartalmazó kiadványt mindenkinek tiszta szívből ajánlom. A kereskedelmi forgalomban nem kapható kötetről a 30/ 240-2783-as számon lehet érdeklődni.

Bári Edit
Fotók: Bolgár Veronika

Fotógaléria: In memoriam Pingiczer Csaba

7 kép