858

Bepillanthatunk a remeték életébe


Majkon, az erdő határán fekszik a kamalduli remeték otthona, akik egész életükre némasági fogadalmat tettek. Az épületegyüttes európai szinten is kiemelkedő érték, hiszen a szerzetesrendnek világszerte mindössze öt ilyen helyszíne maradt fenn. Hogyan éltek a rend tagjai? Mi lett házaikkal, miután II. József feloszlatta őket? Megtudhatják a látogatók a remeteségben, amelynek folytatódik a felújítása.

Másfél milliárd forintos beruházás keretében folytatódik a remeteség felújítása: látogatóközpont épül, helyreállítják a barokk kertet, valamint a csonka templomtornyot – mondta el Czunyiné Bertalan Judit. A térség országgyűlési képviselőjének tájékoztatása szerint a remeteség kertjének felső részén helyreállítják a barokk rendszerű, teraszos kiképzésű díszkertet, az alsó részen a kolostorgazdálkodást megelevenítő haszonkertet alakítanak ki, valamint új fogadóépületet létesítenek.

A rekonstrukció részeként felújítják a Nepomuki Szent Jánosnak szentelt templom megmaradt tornyát, a templomot különleges építészeti elemekkel mutatják be, és látogatható lesz a feltárt kripta. Megújulnak a cellaházak is, egy részüket szállássá alakítják, illetve bemutatják bennük a szerzetesek életét. A kolostorépület felújításának első üteme 2015 szeptemberében fejeződött be 885 millió forint uniós támogatás felhasználásával, a második ütemhez a Nemzeti Kastélyprogram biztosítja a forrásokat. A beruházás tavasszal kezdődik és 2018-ra befejeződik – ismertette Czunyiné Bertalan Judit.

Az épületegyüttest egy tó és az erdő határolja. Nem csoda, hogy ide épült a kamalduli remeték otthona, akik egész életükre némasági fogadalmat tettek. „A rendet Romuald herceg, a lombardiai hercegi család sarja (később Szent Romuald) alapította 1009-ben Itáliában, egy Malduli nevű gazda által felajánlott vadregényes birtokon: mint Campo Malduli nevű remeteséget. A rend tagjai a lelki tökéletességre törekedtek, ennek elérése érdekében magányosan, elmélyülten éltek. Fehér barátoknak is nevezték őket, ruhaviseletük miatt. Fehér csuhájukat elöl-hátul kötény egészítette ki, ezt derekukon jellegzetes barátzsinór fogta össze. Lábukon leginkább sarut, ritkábban csizmát hordtak. Fejük tetejét borotválták, tarkójuknál félkörívben rövidre nyírt hajat és hosszú szakállt viseltek. Egymással nem kommunikálhattak, és nem érintkezhettek a külvilággal sem” – olvasható a remeteség oldalán.

Magyarországon a XVII. században telepedtek le a kamalduliak. Az ismert alapítások sorában a majki remeteség a negyedik, egyben utolsó is volt. A némaságot fogadott szerzetesek a bencésektől szigorúbb aszkétikus rend szerint éltek. Külön-külön elmélkedtek kis cellaházaikban, tudományokkal és művészetekkel foglalkoztak. Minden házhoz a házakkal megegyező méretű külön kiskert tartozott, ahol a remeték gyógy- és fűszernövényeket, zöldségeket, gyümölcsöket termeltek. A termények egy részét a remeteség területén található gyógyszertárban dolgozták fel. A felújított remeteségben a látogatók egy ilyen korhűen berendezett cellaházat és a gyógyszertárat is megtekinthetik.

A szerzetesek ezenkívül kézműves tevékenységet (fafaragás, festés, fazekasság) is folytattak, az év nagy részében böjtöltek, húst és bort nem fogyasztottak. Az itt végzett munka magányát, azt, hogy a szerzetesek ne találkozhassanak, beszélhessenek egymással, a kertet körülvevő magas fal biztosította. A rend önfenntartó volt, a földművelésből és jótékonysági adományokból élt. A gazdálkodást a némasági fogadalmat tett, de fel nem szentelt laikus barátok, a fráterek végezték, akik halászattal, földműveléssel foglalkoztak, valamint az ő dolguk volt, hogy ellenőrizzék, nem beteg-e valamelyik remete – írják az oldalon.

A majki kamalduli remeteség épületegyüttese európai szinten is kiemelkedő értéket képvisel: a szerzetesrendnek világszerte mindössze öt hasonló helyszíne maradt fenn. A remeteség 1736-1770 között több szakaszban épült fel, előbb a cellaházak, majd a vendégek és zarándokok számára szálláshelyként, a remeték számára pedig az ünnepi és a mindennapi tevékenységek színtereként szolgáló konventépület, az úgynevezett foresteria, végül a Nepomuki Szent Jánosnak szentelt templom.

A remeteség 12 évig, II. József 1782-es rendeletéig virágzott, amelynek értelmében a majki szerzetesrendet is feloszlatták. A templom egyes részeit 1785-től lebontották, elemeit az oroszlányi evangélikus templom építésénél használták fel. A torony, a sekrestye, a kis kápolna és egy-két oltártöredék még sokáig állt. A 19. század első felének természeti csapásai következtében azonban mára már csak a templomtoronyból és a hozzá tartozó támpillérből következtethetünk a templom hajdani szépségére.

A birtokot 1806-ban gróf Esterházy Károly vette meg, aki bérbe adta a területet. Majkon a környék legnagyobb posztógyára működött, a cellaházakban ekkor munkások laktak, az egyikben iskolát rendeztek be, majd 1828-ban a területet ismét az Esterházyak szerezték meg, de csak később kezdték el hasznosítani Esterházy Móric irányításával, míg 1860-ban a főépületet vadász- és lakókastéllyá alakították. Egyes barokk részleteket meghagytak, a franciaparkot angolparkká formálták át, a parkba értékes fakülönlegességeket telepítettek (mocsári ciprus, platán, juhar, kocsányos tölgy, stb.). A ma is álló márványoszlopokra rózsalugast futtattak. A család elég zárkózott életet élt, Csákvár, Budapest és Majk között töltötték el idejüket, híresek voltak vadászataik. A mai látogató több termen keresztül is bepillanthat életükbe, de megtekintheti a szerzetesek ünnepekkor használt hatalmas étkezőjét, a konyhát, illetve a könyvtárszobát is.

Fotók: Csákvári Zsigmond
Forrás: kultura.hu

2017.01.09
11