760

Január 7. – A franciák 211 év után visszaszerzik Calais-t

Ezen a napon történt

Ma már szinte hihetetlen, de a középkor jelentős részében a francia Calais városa az angol királyok birtoka volt. Miután 1346-ban a híres crécy-i csatában III. Eduárd hatalmas vereséget mért VI. Fülöp francia uralkodó túlerőben lévő hadára, az angol uralkodó jelentős területeket foglalt el a kontinensen. 1347-ben csaknem egyéves ostrom után a fontos kikötő, Calais is a szigetlakók kezére került, hogy aztán szilárdan tartsák ott magukat, még az angol vereséggel véget érő Százéves háború után is.

Franciaország testében az angol kézen lévő Calais (és a hozzá tartozó 52 négyzetkilométernyi erődökkel teletűzdelt térség) folyamatosan olyan tüske volt, amely bármikor begennyesedhetett, hiszen az angol aspirációknak komoly hídfőállást biztosított.

1551-ben kitört az utolsó Itáliai háború V. Károly spanyol király és német-római császár, valamint II. Henrik francia király között, amely háború (1551-1559) európai méretűvé duzzadt. Mindkét oldal mellé szövetségesek csatlakoztak, a franciákat az Oszmán birodalom, V. Károlyt az Angol királyság támogatta.

Tudor Mária angol királynő (aki halála után a protestánsok elleni fellépésével kiérdemelte a „véres” jelzőt, s közvetve névadója lett a Bloody Mary koktélnak) belépése a háborúba 1557-ben Spanyolország mellett nem volt meglepő, hiszen férje II. Fülöp spanyol király volt. A calais-i angol bázis felszámolása így a franciák számára nagyon fontos kérdéssé lett, ám mind Itáliában, mind a Németalföldön állandó vereséget szenvedtek a csatákban a kor kiváló spanyol hadseregétől. Így Calais visszaszerzését pusztán katonai erővel nem remélhették.

Már 1557 utolsó hónapjaiban hírek érkeztek, hogy a franciák megtámadhatják a kikötővárost, és London úgy döntött, hogy erősítést küldenek a helyőrségnek. Ám 1557 őszén és telén Angliában járvány dúlt, a hadsereg csak lassan gyülekezett. A francia uralkodó ügyesebbnek bizonyult. A legnagyobb titoktartás mellett csoportosította hadseregét Calais környékén, majd 27 ezer fővel Guise hercege megindult a város felé. Seregének mozgását megkönnyítette a kemény fagy, amely miatt könnyedén átkeltek a terület védelmét egyébként megkönnyítő folyókon. A calais-i térséget őrző aprócska erődöket gyorsan elfoglalták, majd a franciák a befagyott öblön át jutottak a Calais-t tenger felől védő földnyelvre. Onnan lőtték ágyúikkal a várost, ahonnan korábban soha.

A nyitva felejtett zsilipkaput kihasználva az ostromlók először Fort Nieulay-t vették be, amely nyugat felől védte a várost. Január 7-én pedig a tengerben álló, normális esetben vízzel körülvett Fort Risban erődjét is elfoglalták. A város kénytelen volt megadni magát 2500 fős helyőrségével, miután a polgári lakosságot teljes vagyonának pusztulása fenyegette a bombázástól. A közben Angliából útnak indult felmentősereg már nem volt képes bejutni a gallok által körülzárt Calais-ba. Január 8-án az utolsó erődök is megadták magukat, s az angolok uralma Calais-ban véget ért.

A város elvesztése sokkolta az angolokat, Mária királynő 10 hónappal később meghalt, a mondák szerint Calais elvesztése miatti bánatában. A háború ennek ellenére francia kudarccal zárult, akik teljesen kiszorultak Itáliából.

Horváth Gábor

Felhasznált irodalom: fortified-places.com, historytoday.com

A kép a Wikimedia Commons szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2017.01.07