II. József ugyanabban az évben adta ki azt a rendeletét, amellyel Magyarországon és Erdélyben is hatályba lépett az Általános törvény a bűntettekről és azoknak büntetésekről elnevezésű új büntető törvénykönyv, amely 1787. március 22-én vált hatályossá. Magyarországon Közönséges törvény a’ vétkekről, és azoknak büntetésekről címmel jelent meg nyomtatásban 1788-ban Budán, a Királyi Akadémia kiadásában.

„A magyar udvari szervezet és közigazgatás sem a megfogalmazásában, sem a magyar viszonyokra való adaptálásban nem vehetett részt”. A rendi országgyűlés sem tárgyalta a tervezetet. II. József azon a véleményen volt ugyanis a magyar törvényekkel kapcsolatban, hogy „semmilyen megfontolásra nincs szükség, hiszen a bűntetteket és az elkövetőiket mindenütt azonos elvek szerint és azonos büntetéssel kell sújtani”. „A jogegyenlőség felé tett lépésként a törvényben rögzített büntetőjogi szabályok kizárták a rendi kiváltságok figyelembevételét”, és éppen ezért a kiváltsággal rendelkező magyarok nemtetszéssel fogadták és ellenálltak. Például ez a törvénykönyv kimondta, hogy a nemesi származás nem mentesít a büntetéstől.

A törvény egyik újdonsága az volt, hogy eltörölte az ezen törvénykönyv életbelépéséig kiszabható büntetéseket, azaz a halálbüntetést és a testi büntetést, de új, addig Magyarországon nem ismert büntetések kerültek bele, például a hajóvontatás, vagy – ma már tán meglepő módon – a szabadságvesztés. Emellett a verés és a megszégyenítés számított még főbüntetésnek. Szabadságvesztést 1 hónaptól 100 évig lehetett kiosztani, és különböző fokozatai voltak, például a leláncolásnak három. A legsúlyosabb ítélet végrehajtása során az elítéltet évente egyszer meg kellett verni, mozgásában korlátozták, mivel derekára vasabroncsot és láncot tettek. Csak kenyéren és vízen élhetett, puszta deszkán alhatott, látogatókat nem fogadhatott, és még további vasakkal is terhelhették. A kemény fogság esetén a rab bokájára tettek „könnyű vasat”, a kenyér és víz mellett hetente kétszer két font húst ehetett. Enyhe leláncolás ítélete esetén pedig a fogvatartott könnyű láncot viselt, amennyiben a börtön igazgatója engedélyezte, még látogatót is fogadhatott.

Magyarországon az új törvény életbe lépéséig nem létezett büntetésként a szabadságvesztés, így megfelelő „infrastruktúra” sem volt. A börtönöknek csak annyi funkciójuk volt, hogy az ítélet kihirdetéséig őrizetben tartsák a gyanúsítottakat. Az intézményhálózat nem létezett, így a börtönök alacsony befogadóképességgel rendelkeztek, és a minőségük is hagyott kivetnivalót. Általában erődítményeket használtak börtön gyanánt.

További nehézséget jelentett, hogy a törvény értelmében a bírák „a kódexben előirányzott büntetésektől nem térhettek el”, elviekben „a bírói önkény korlátozására irányult”, de ezáltal az is lehetetlenné vált, hogy a körülmények mérlegelésével hozzanak ítéleteket.

Azonban az új törvényben megfogalmazott büntetőjogi reformok a „nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, sőt a társadalom minden rétegében elégedetlenséghez, ugyanakkor a bűnözés nagy mértékű megnövekedéséhez vezettek”. II. József végül 1790. január 28-án kelt leiratában rendelte el, hogy Magyarországon az 1780. évi állapotokat helyezzék vissza 1790. május 1-jétől kezdve, így ez a törvény is hatályát vesztette.

A II. József által kiadott törvénykönyvet a jogtörténészek így értékelik: „Ez az első modern értelemben vett büntető törvénykönyv, amely nemcsak az osztrák, hanem a közép-európai jogfejlődésnek is jelentős állomása; olyan kódex, amely a halálbüntetés eltörlésével, a bűntett és az igazgatási vétség közötti határ megvonásával, az analógia tilalmával és számos egyéb diszpozíciójával méltán sorolható az egyetemes jogi kultúra kiemelkedő dokumentumai közé”.

oszem

Felhasznált irodalom: Katus László: Magyarország a Habsburg Monarchiában (1711-1918). In: Magyarország története főszerk. Romsics Ignác; Barna Attila: Törekvések a politikai bűncselekmények rendezésére Magyarországon a 18. század végén, és az 1795. évi bűntető törvénykönyv; Jogi lexikon; Magyar jogtörténet szerk. Mezey Barna, 4. átdolg. kiad.; Hajdu Lajos: A közjó szolgálatában: a jozefinizmus igazgatási és jogi reformjairól

Az Érdekességek a győri könyvtár Muzeális gyűjteményéből cikksorozat további részei itt találhatók felsorolva.