1167

Megjelent az első magyar nyelvű vidéki lap, a Hazánk

Ezen a napon történt

1847. január 2-án látott napvilágot a Hazánk című folyóirat, az 1846 végéig megjelenő, német nyelvű Das Vaterland „utódjaként”. A dr. Kovács Pál által szerkesztett lap nemcsak Győrött volt e műfajban az úttörő, de országosan is az első vidéken megjelenő magyar nyelvű újságként tartják számon.

Alcíme az induláskor „Kereskedelmi és szépirodalmi lap” volt, az utóbbi azonban lényegesen fontosabb volt nála, mint német nyelvű elődjénél. Ebben nagy szerepe volt a szerkesztő személyének: az akkortájt Veszprém, ma Fejér megyéhez tartozó Dég községben született, de apai ágon győri gyökerekkel rendelkező Kovács Pál pesti orvosegyetemi évei alatt szoros kapcsolatba került az irodalmi élet akkori „főszereplőivel” – Kisfaludy Károllyal, Vörösmarty Mihállyal, Bajza Józseffel, Fáy Andrással, az Aurora Kör tagjaival –, és maga is szorgalmasan írogatott; miközben azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy disszertációját 1833-ban „A nevendék nőnem” címmel magyar nyelven készítette el! 1835-ben került orvosként Győrbe, és hamarosan nemcsak e téren, de az irodalmi és kulturális élet szervezésében is kitűnt: részese volt a Győri Olvasó Egylet létrehozásának, pártolta a magyar színház ügyét – színdarabok írásával is –, széles körű irodalmi levelezést folytatott. Így 1846 végén keresve sem találhattak volna nála alkalmasabb embert Győr városában az induló magyar nyelvű újság szerkesztésére.

Dr. Kovács Pál a felkérés után azonnal munkához is látott: igyekezett a helyi szerzők mellett minél rangosabb „vidékieket” is megnyerni. De jeles szerzők is keresték vele a kapcsolatot: a Pesten megjelenő Életképek című lap győri levelezője pl. 1846. december elején arról értesíti az olvasókat, hogy „e héten véletlenül Petőfi és Lisznyai látogatták meg városunkat és színházunkat”; Frankenburg Adolf visszaemlékezéseiből viszont azt is tudjuk, hogy a két költő társaságában ő és Pompéry János is „fölrándult gőzösön egypár napra Győrbe”, ahol Petőfi Sándort nemcsak Kovács Pál vendégszerető házában fogadták nagy tisztelettel és szeretettel, de a városban is, ahol Balogh Kornél alispán estélyt is rendezett tiszteletére. Hamarosan világossá válhatott a kortársak számára, hogy Petőfi aligha véletlenül járt Kovács Pálnál; mint ahogy találkozásuk sem volt előzmények nélküli, hiszen ismeretségük az 1841. évre nyúlik vissza: a pápai diák Petrovics Sándor önképzőköri pályázatra benyújtott, és első díjra érdemesnek tartott balladájának egyik bírálója éppen dr. Kovács Pál volt. (Győri szempontból talán nem érdektelen megjegyezni, hogy a másik bíráló is a városból került ki, a bencés szerzetes-tanár Czuczor Gergely személyében.)

Hogy Petőfi Sándor érdeklődött a győri megjelenés lehetősége iránt, az sem volt véletlen: Pesten ekkortájt nem talált megfelelő publikációs lehetőséget a köréje csoportosuló „Fiatal Magyarország” tagjai számára. Dr. Kovács Pálban viszont megbízott: ezért nemcsak maga ígért az induló lapnak első közlésre verseket, de másokat is erre biztatott. Ahogy 1847. február 18-án kelt, a szerkesztőhöz címzett levelében olvashatjuk: „Pálffyt és Jókayt egyre sarkalom, hogy írjanak a Hazánknak és fognak is írni. Tompának is írtam már ez ügyben s üzentem Kerényinek. Mindnyájától várhat Ön.” Hogy Petőfi buzdítása nem volt eredménytelen, azt egyértelműen bizonyítja a lapban publikáló rangos szerzők névsora: a Hazánk 1847-ben megjelent számaiban több más mellett Tompa Mihály, Vajda János, Lisznyai Kálmán, Lauka Gusztáv, Sárosi Gyula, Garay János és Bérczy Károly verseivel is találkozhatunk.

Bár a felsorolt személyek jelenléte is jelentősen emelte a lap rangját, irodalomtörténeti szempontból Petőfi Sándor itt megjelent publikációi a leginkább jelentősek. Már az első számban jelen van: Csalogányok és pacsirták című versét a szerkesztő az első oldalon közli, illusztrálandó ezzel is a Vörösmarty Mihálytól vett mottóval – „Hazádnak rendületlenül, légy híve, ó magyar!” – induló újság szellemiségét. Az esztendő során még 22 további verse jelenik meg első közlésként a lapban: olyan fontos alkotások, mint pl. a Kutyakaparó, az Egy gondolat bánt engemet... vagy a XIX. század költői. Itt láttak továbbá napvilágot a Kerényi Frigyeshez címzett Úti levelek is: a 18 levél közlését augusztus végén kezdte meg az ekkor már Kölcsey Ferenctől vett mottóval – „Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak hagyd örökül ha kihunysz: A HAZA MINDEN ELŐTT!” – megjelenő lap.

1848 elején ismét változik a mottó, melyet ekkor már Garay Jánostól választ dr. Kovács Pál: „A cselekvésnek kora tünt fel nekünk; Tenni a jelszó szeretett barátim.” Petőfitől már csak három újabb eredeti verset közöl a lap; negyedikként a március idusán Pesten történtekről beszámoló tudósítás részeként a Nemzeti dal-t – valószínűleg ekkor már a politikai események kötötték le a költő energiáit. Nem maradt azonban ekkor sem rangos szerzőgárda nélkül a Hazánk: Arany János két verse mellett Tompa Mihály, Vajda János, Sárosi Gyula, Lévay József, Garay János, Lisznyai Kálmán költeményei, valamint Gyulai Pál, Szász Károly és Lauka Gusztáv írásai is megtalálhatók a lap első félévi számaiban.

Az események felgyorsulásával azután a Hazánk jellege is megváltozott; hogy ez a szerkesztő részéről tudatos változtatás volt, azt egyértelműen bizonyítja a lap levelezőihez címzett, április 11-én közzétett felhívás is: „A haszontalankodás korszaka elmúlt. Ezentul nem az az ujság, egyik vagy másik városban min vesztek össze a kofák – vagy ez vagy amaz Casino milly tánczvigalmakat rendezett … de beállt a cselekvés kora, mellyben az ujjá született nemzet köz-üterét kell tapintanunk, s a nemzeti élet nyilatkozatait, mozgalmait kisérnünk folyvást lélekesméretes figyelemmel.” Mindezt április 6-tól az új alcím – Politikai s irodalmi közlöny – is igyekezett kifejezésre juttatni. Az irodalom ekkor már háttérbe szorult; helyét egyre inkább a politikai történésekről szóló beszámolók, a hírek, tudósítások, nyílt levelek vették át. 1848. július elsejétől azután már az alcímből is eltűnt az irodalom: a Győri hírlap alcímmel megjelenő számok már csupán a hírek közlésére, a politikai események, valamint a megjelenő új törvények ismertetésére szorítkozhattak. Nem sokkal később pedig – augusztus 10-én – a Hazánk hirtelen megszűnt. Bukását egy a Dráva menti táborból tudósító cikke okozta, mely a győri nemzetőrséget gyávának nevezte; ez olyan vihart váltott ki a városban, melyet a szerkesztő már nem tudott elsimítani.

Így záródott le a győri időszaki sajtó történetének egyik legfényesebb korszaka, melyről összefoglalva megállapíthatjuk: dr. Kovács Pál szerkesztőként nagy érdemeket szerzett azzal, hogy a kor legjelesebb magyar költőit-íróit nyerte meg a lap munkatársául, publikációs lehetőséget biztosítva számukra, segítve az akkor induló fiatalokat, tisztes összegű honoráriumokkal is támogatva a szerzőket, megfelelve a Petőfi Sándor által a közlés és szerkesztés igényességével szemben támasztott magas elvárásoknak is. Ugyanakkor el kell mondanunk azt is: bár a lapban jeles helyi szerzők – pl. Rónay Jácint, Czuczor Gergely, Ráth Károly – is publikáltak, országos hírűvé a Hazánk Petőfi Sándor és köre rendszeres itteni megjelenése által válhatott.

Horváth József

2017.01.02
19