1327

Aki nem hiszi, járjon utána...

Kuckónyi mesevilág a Könyvszalonon

Egyszer volt, hol nem volt, a színházlépcsőkön is túl, ott, ahol egy icipici kuckó oldalait gyerekrajzok burkolták, ott, ahol a papírcsipkék tornyosultak, állt egy puha fotel. Nos, ebben a Mesekuckóban, annak is a pihe-puha foteljében három nap és három délután meg se állt a „mesefolyó”, itt szorgoskodtak a Gyermekek Háza mosolygós dolgozói, megszámlálhatatlanul sok pamutbárányt bújtattak veletek együtt bundába, és csipesz-sünik tüskéi bozontosodtak szépen sorra. Ebben a picike kuckóban pihentek meg az igazi mesemondók is.

Első nap a Mesekuckó kicsike padjain anyukák és apukák iciri-piciri gyerekeikkel színes papírok közt üldögéltek, és ragasztgatták, szabták, vágták, gyöngyözték, tették-vették azokat a könyvjelzőket és szivárványos képeslapokat, amiket jól elbújtattak az otthoni mesekönyvek lapjai közt.

Volt itt mese Mátyás királyról és az ő juhászáról, sétálhattatok egy magányos macskával, rátalálhattatok az igazi gazdijára, bekukkanthattatok egy igazi Tündériskolába. Akinek még ez sem volt elég, az a „szóló-szőlő” szemeket varázsolhatta kezeibe, és repülhetett meseország határain ki és be.

A második nap „tesók lettek” mindahányan, akik csak ott voltak. „Pankarajzokkal” mesélt a tesók világáról mesemondónk, verses rímek között bujkált a kuckójárókkal együtt. A beszélgetős mese után érkezett „gólya bácsi gólya…” szerintem ezt sokan tudnátok folytatni… gitárhúr, furulyaszó, ének és mondóka, röpködtek az ujjacskák, dobogtak  a talpacskák, ringatott anya, elkapott apa, dalolt, aki csak ott volt, amíg csak a zene szólt.

Amikor a zene és a dínom-dánom elhallgatott, egy kicsi csacsit, Gyurit kísérhettétek végig városkánk utcáin a színes diákon, velünk jött kiskakas barátja is. A csillagszemű juhászt is ti játszhattátok el. Királyi apák, királyi leánykák, szegénylegények pödrött bajusszal, gazdagemberek feketekalappal, fejkendős édesanyák, pandúrok és bűvös darálók is mind-mind ti voltatok. Glóbi, a szeretnivaló kis földgolyó megmentésében is csak ti segíthettetek, és még az útravalótokat is saját készítésű tarisznyába töltve vihettétek haza.

Elérkezett a harmadik nap. Mesebeli autók világából jött Bobcat, a kisautó. Vele és Garázs bagázs lakóival kalandozhattatok. Illem Kata könnyű szelíd kis lépteivel, csilingelő puha hangjával, átölelős mozdulataival vezetett benneteket a cirkusz világába. Illem Katával megérthettétek ti is, milyen nagy dolog a szeretet és az udvariasság. Mennyi szép dallam szorult bele egy kis gitárba, és egy kis kedvességgel hogyan lehet azokat előcsalogatni. Mitől szomorkás egy bohóc, és hogyan lehet mosolyt csalni valakinek az arcára. Szende mese következett, a végéig folyt a kása szakadatlan. Édesapából lett furfangos székelyember, rajta és vele együtt nevetett, ki merre látott. A nap vége ismét vidám dalolásba, csilingelő énekszóba, ringató karokba és fuvallatos hangokba kerekedett ki.

Így történt szó szerint ezen a három napon, a szebbnél szebb könyvek közé bújtatott Mesekuckó falai közt. Aki nem hiszi, járjon utána!
 

Fazekas Antónia, Gyermekek Háza
A címlapfotót Renáta Hanny készítette


2014.11.14