A pezsgő maga szőlőborból készülő és erjedésből származó szénsavat tartalmazó ital. A szénsavtartalma „származhat a cukor hozzáadása utáni második erjesztésből (francia típus), ill. a must nyomás alatti erjedéséből (olasz típus). Az erjesztés és az érlelés palackban és tartályban is történhet”.

A francia bencés szerzetes, Dom Perignon (1639-1715), aki a híres észak-francia bortermelő vidéken, Champagne-ban élt és tevékenykedett, 1693-ban a champagne-i borvidéken termelt borból készített elsőként szénsavas szeszesitalt egy véletlennek köszönhetően. „Az új és még nem teljesen kierjedt borokat kora tavasszal lepalackozta, és parafa dugóval ledugaszolta. A borban lévő maradék cukor erjedése a palackban fejeződött be. Ezzel a borral kívánta meglepni barátait, és amikor kibontott egyet, csodálkozva tapasztalta annak szénsavas, gyöngyöző voltát.”

A 18. század első felében szivárgott ki a pezsgőkészítés titka a kolostorból, ekkortól kezdve a champagne-i borkereskedők nagy tételben kezdtek pezsgőt készíteni. Ennek megfelelően a 19. század második felére már „majd minden borászati hagyománnyal rendelkező országban gyártottak pezsgőt”. A század folyamán Magyarországon is elindult a pezsgőkészítés, 1825-ben nyitották meg az első magyar pezsgőgyárat Pozsonyban.

A 19. században már számos tudósítás is megjelent a magyarországi pezsgőkészítésről. Pezsgő szavunkat pedig gróf Széchenyi István alkotta, Hitel című 1830-ban megjelent munkájában elsőként nevezi a franciák híres champagneierét pezsgőnek.

oszem

Felhasznált irodalom: Magyar Nagylexikon; Niszkács Miklós: A pezsgő Szig-Tim Kiadó, 2004.; szilveszter.network.hu

Az Érdekességek a győri könyvtár Muzeális gyűjteményéből cikksorozat további részei itt találhatók felsorolva.