1305

Pezsgő a „szőlő égi nedve”, avagy pezsgőreklám 1830-ból

Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből – 22. rész

Régi hagyomány, hogy szilveszter éjjelén, pontban éjfélkor, pezsgővel koccintunk az újévre. E tradíció eredete, hogy hajdanán a pezsgő szinte megfizethetetlen luxuscikknek számított, ezáltal napjainkban is azt szimbolizálja, hogy „ha drága, úri italt iszunk az újév első perceiben, a folytatás is gazdag, úri, fényűző lesz”. 1830-ban jelent meg a győri Streibig-nyomdában az a kétoldalas nyomtatvány, amely a Somlón termett szőlőből készített pezsgőt mutatja be, és egyben megrendelési felhívást is tartalmaz.

A pezsgő maga szőlőborból készülő és erjedésből származó szénsavat tartalmazó ital. A szénsavtartalma „származhat a cukor hozzáadása utáni második erjesztésből (francia típus), ill. a must nyomás alatti erjedéséből (olasz típus). Az erjesztés és az érlelés palackban és tartályban is történhet”.

A francia bencés szerzetes, Dom Perignon (1639-1715), aki a híres észak-francia bortermelő vidéken, Champagne-ban élt és tevékenykedett, 1693-ban a champagne-i borvidéken termelt borból készített elsőként szénsavas szeszesitalt egy véletlennek köszönhetően. „Az új és még nem teljesen kierjedt borokat kora tavasszal lepalackozta, és parafa dugóval ledugaszolta. A borban lévő maradék cukor erjedése a palackban fejeződött be. Ezzel a borral kívánta meglepni barátait, és amikor kibontott egyet, csodálkozva tapasztalta annak szénsavas, gyöngyöző voltát.”

A 18. század első felében szivárgott ki a pezsgőkészítés titka a kolostorból, ekkortól kezdve a champagne-i borkereskedők nagy tételben kezdtek pezsgőt készíteni. Ennek megfelelően a 19. század második felére már „majd minden borászati hagyománnyal rendelkező országban gyártottak pezsgőt”. A század folyamán Magyarországon is elindult a pezsgőkészítés, 1825-ben nyitották meg az első magyar pezsgőgyárat Pozsonyban.

A 19. században már számos tudósítás is megjelent a magyarországi pezsgőkészítésről. Pezsgő szavunkat pedig gróf Széchenyi István alkotta, Hitel című 1830-ban megjelent munkájában elsőként nevezi a franciák híres champagneierét pezsgőnek.

Ősze Mária

Felhasznált irodalom: Magyar Nagylexikon; Niszkács Miklós: A pezsgő Szig-Tim Kiadó, 2004.; szilveszter.network.hu

Az Érdekességek a megyei könyvtár muzeális gyűjteményéből sorozat korábbi cikkei:
- 1. rész: Rézmetszes városképek a 17. századból
- 2. rész: Széchenyi István: Magyar játékszínrül
- 3. rész: A magyarok krónikája 1488-ból
- 4. rész: Titkos nyomdahelyű könyvek
- 5. rész: Nemzetkarakterológia a 19. század közepéről
- 6. rész: Orvosbotanikai könyvek a 18. század utolsó negyedéből
- 7. rész: A 200 éve elhunyt Sándor István emlékére
- 8. rész: Az egészségről közérthetően a 18. század végén
- 9. rész: Az egészségről közérthetően - prózában és versben - a 19. század elején
- 10. rész: Magyar tudósok az északi sarkkörön túl
- 11. rész: II. Pius pápa nyomtatott levelei 1481-ből
- 12. rész: Gyógyítás és orvosi tanácsok a 16. század legelején
- 13. rész: A magyar jakobinus mozgalom ítéletei
- 14. rész: Ecker János győri lokálpatrióta polgár kortörténeti naplói az 1847-1850 közötti évekből 1.
- 15. rész: Ecker János győri lokálpatrióta polgár kortörténeti naplói az 1847-1850 közötti évekből 2.
- 16. rész: Ecker János színházi naplói (1841-1849)
- 17. rész: Az Aurora irodalmi almanach (1822-1837) és az Aurora-pör (1833-1834)
- 18. rész: A Viczay-család hédervári éremgyűjteményének katalógusai
- 19. rész: A Pesti Nemzeti Teátrom felépítésének szükségességéről – hexameterben
- 20. rész: A fertődi Esterházy-kastély leírása 1784-ből
- 21. rész: Az oktatás szabályozása 1806-ban, azaz a II. Ratio Educationis

2016.12.31
25