988

185 éve született Pereszlényi János


Pereszlényi János 1831. december 25-én született Ipolypásztón földművescsaládban. Szülei korán meghaltak, még kisgyermekkorában. Kovács Sebestény József református lelkész lett a gyámja. Előbb szülőhelyén végzett magántanulmányokat, majd a gimnázium felsőbb osztályait a Pápai Református Kollégiumban teljesítette 1846 és 1855 között, kitűnő eredménnyel.

Pereszlényi János aktívan részt vett az iskola önképzőköri munkájában, annak egy ideig teológus elnöke is volt. Egyik pályázatán A magyar néphez című ódájáért Vörösmarty Mihály mint bíráló, neki ítélte a pályadíjat. 1855-től három évig a Komárom vármegyei Császár református elemi iskolájának hitoktatója volt, majd 1858-ban sikeres papi vizsgáit követően pappá szentelték. Ezután nyolc hónapig Tatán volt segédlelkész, később az ászári, 1862 és 1872 között pedig a mocsai református egyházközség választott lelkészeként tevékenykedett (a képen egy mocsai feszület látható 1881-ből). Tíz és fél évi ottani szolgálata alatt Mocsa gyülekezete szép templomot építtetett.

1872-ben a győri református gyülekezet lelkészévé választották, a hivatalt 1873. március 9-én foglalta el, és haláláig viselte. Lelkészi munkája mellett 1877-től a győri Tanítóképző Intézet református hitoktatójaként tevékenykedett, majd ő töltötte be a dunántúli református egyházkerület jegyzői tisztét. 1885-től 1888-ig a pápai főiskola igazgató-tanácsának egyik tagjául választotta meg a dunántúli egyházkerület.

Egyházi hivatása mellett jelentős közéleti tevékenységet is végzett. Tagja volt a városi képviselőtestületnek, aktívan részt vett a szellemi életben. Gyűjtést rendezett új református templom építésére. Hívei közül sokan adakoztak ezen célra, ő maga is fizetéséből száz forintot ajánlott fel. Szabadideje alatt szépirodalommal és egyháztörténeti irodalommal foglalkozott. A Pesti Naplónak rendes levelezője volt. Nevezetes dogmatikai vitát folytatott Ballagi Mórral a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban.

Gyakorlott újságíró is volt, az 1870-es években dolgozott a Győri Közlöny, a Komáromi Lapok, a Szabad Polgár, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok számára. 1878-tól rövid ideig a Győri Lapok főmunkatársa és szerkesztője, 1880 és 1882, illetve 1885 és 1889 között pedig a Függetlenségi Párt Győrben kiadott lapja, a Hazánk felelős szerkesztője volt. Sőt, ekkor már az ő tulajdona volt a 10.000 forint veszteséggel járó Pannonia-könyvnyomda is.

1885 őszén ő hívta meg a laphoz főmunkatársnak a fiatal Gárdonyi Gézát, akinek itt indult el újságírói karrierje. Gárdonyi náluk is lakott a lelkészházban.

1885-ben indította útjára, és három évig szerkesztette a Dunántúli Protestáns Közlönyt. Számos költeménye is megjelent a hírlapok tárcáiban: ő írta egyebek közt a „Száll a madár messzi, messzi, sebes szárnya viszi, viszi” és az „Elhervadt már a gyöngyvirág” című ismert népdalokat.

Pereszlényi János Győrben hunyt el 1894. január 12-én. Hagyatékában mintegy négyszáz halotti beszéde és imája maradt fenn.

Nagy Mária

Forrás: wikipédia.hu, Győri Életrajzi lexikon. Győr : Győri Városi Könyvtár, 1999., Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái 10. kötet. Budapest : Magyar K.k és Könyvterjesztők Egyesülete, 1981.

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

2016.12.24